„Amit továbbadok, az vagyok, / de amit elvesznek tőlem, / abban én magamra nem, / csak ők ismernek rám.” A fiatal szerzőket bemutató sorozatunkban ezúttal Turi Tímea versét, a Bombakráterét olvashatják, mely Szabó T. Anna Örökség című művének válaszverse.

Turi Tímea

Bombakráter

Szabó T. Anna Örökség című versére

Történetük az én történetem,
de az én történetem már nem az övéké.



Amit továbbadok, az vagyok,
de amit elvesznek tőlem,
abban én magamra nem,
csak ők ismernek rám.



Torz tükör. A hagyomány lányai
lettünk, anyányi lányok,
anyák, és úgy elhagynak a szavak,
mint a gyerekek.



A szép hűtlenek.
Mosunk rájuk, és piszkos a kezük,
és mi gyönyörködünk a piszkos kezeikben.



Az örökség bombakráter,
„anya, félek”, mondja a gyerek,
„én is félek”, ezt egy anya mégse mondhatja
soha.

Élünk, és mégsem élünk, elcsúszunk a múltak iszapján,
elmosódik az anyáink arca, mert anyáik siratják,
és a lányaink sirató arcát ne lássuk
soha.

.

Turi Tímea költő, író, szerkesztő, 1984-ben született Makón. Dolgozott szabadúszó újságíróként és irodalomkritikusként, a Bartók Rádió kulturális műsorainak munkatársaként. 2012-ben megkapta a Király István-díjat. Jönnek az összes férfiak című verseskötete ugyanebben az évben jelent meg a Kalligramnál, A dolgok, amikről nem beszélünk pedig 2014-ben a Magvetőnél.