© Kortárs Online. Minden jog fenntartva!
Egy másik élet is
„Megirigyeltem mindent, ami közös. / Megirigyeltem, és eldobtam messze. / Ismerősök egymáshoz szólnak, / Világít ilyenkor, míg takar, az este.” Tinkó Máté Egy másik élet is című verse
Megirigyeltem mindent, ami közös.
Megirigyeltem, és eldobtam messze.
Ismerősök egymáshoz szólnak,
Világít ilyenkor, míg takar, az este.
Félek ám, hogy nem találok el addig,
Tudod, ahol már kikopott az erdő.
Ahol a tisztás körvonala egyre jobban látszik,
Kis késéssel odaér még néhány józan vendég.
Odaér és felnő.
De én el fogom boronálni, amit el kell,
És el fogom követni, amit nem lehet.
Nem tiltották, hogy számon kérjek.
Nem neveltek sem nőnek, sem férfinek.
Így fogok minden kudarcba belehalni.
Előbb, mint hogy ideérnél, és azt hiszem,
Hogy átölel a tested – hiszen nem is volt tested.
Csak eljátszom a gondolattal, hogy legalább
Neked valaki más vagyok. De most előbb még
Ígértem: pusztulok. Nem tudom a romlás nemét.
Nem tudom a biztosat, csak a nyelv alatti érzést,
A szorongót, ami többé nem jön a szájra.
Pedig kívánja. Pedig annyira kívánja őt
Egy másik élet is,
Egy sosemvolt,
Egy rendezett.
.
Tinkó Máté 1988-ban született Békéscsabán. 2014-ben végzett az ELTE irodalom- és kultúratudomány mesterszakán. Ugyanabban az évben jelent meg első verseskötete Amíg a dolgok rendeződnek címmel, a Fiatal Írók Szövetsége gondozásában. Jelenleg második kötetén dolgozik.
Megirigyeltem, és eldobtam messze.
Ismerősök egymáshoz szólnak,
Világít ilyenkor, míg takar, az este.
Félek ám, hogy nem találok el addig,
Tudod, ahol már kikopott az erdő.
Ahol a tisztás körvonala egyre jobban látszik,
Kis késéssel odaér még néhány józan vendég.
Odaér és felnő.
De én el fogom boronálni, amit el kell,
És el fogom követni, amit nem lehet.
Nem tiltották, hogy számon kérjek.
Nem neveltek sem nőnek, sem férfinek.
Így fogok minden kudarcba belehalni.
Előbb, mint hogy ideérnél, és azt hiszem,
Hogy átölel a tested – hiszen nem is volt tested.
Csak eljátszom a gondolattal, hogy legalább
Neked valaki más vagyok. De most előbb még
Ígértem: pusztulok. Nem tudom a romlás nemét.
Nem tudom a biztosat, csak a nyelv alatti érzést,
A szorongót, ami többé nem jön a szájra.
Pedig kívánja. Pedig annyira kívánja őt
Egy másik élet is,
Egy sosemvolt,
Egy rendezett.
.
Tinkó Máté 1988-ban született Békéscsabán. 2014-ben végzett az ELTE irodalom- és kultúratudomány mesterszakán. Ugyanabban az évben jelent meg első verseskötete Amíg a dolgok rendeződnek címmel, a Fiatal Írók Szövetsége gondozásában. Jelenleg második kötetén dolgozik.
