Nem fenyeget

Könnyű érezni. Mint észrevenni
a sötétben az egyetlen elképzelhető
ismerőst, mint a buszok beszűrődő
panaszénekéből kiszűrni, kikeverni
az egyedül lehetséges kérdést, amire
még érdemes lenne válaszolnod, noha,
valljuk be magunknak, nincs hozzá erőd.
Mert kimerült vagy, akár egy medence,
amiből nemrég eresztették le a tengert,
elnyújtózol hát a kék kanapén, magadat is
kék plédbe csavarod, de ez mégsem
védekezés, hanem olyan kiszolgáltatottság
beismerése, ami hatalmasabb, mint
bármilyen meztelenség lehetne. Mintha
fáradt lennél még a halogatáshoz is, és
minden pillanatban kész lennél megadni
magad a gyilkos teendőknek, munkába
indulni reggel, társaságba járni pénteken,
bérletet venni elsején, nyaralni menni
évente egyszer, olyankor kipihenten úszni
egyet szégyenedben. De ne félj, nem kell
innen elmozdulnod, itt maradsz ebben
az alig elképzelhető feketeségben,
ami most ismerősebb annál, mint hogy
szobádnak nevezd, itt leszel, ahol pléded
és a kanapé kékje is csak képzet, emlék-
gyanú. Míg gyanúd természetét boncolgatod,
a buszok motorja sóhajtva leáll odakint,
mert aztán nem hallod már az egyedül
lehetséges kérdést, amelyre szerencsére
bent rekedt a válasz. Világos hallgatás
és tiszta sötét ez –  biztosan érzed, mert
érezni könnyű,  hogy nem fenyeget se
ellenfény, se ellencsönd. Nincs lehetséges.

.

Németh Bálint 1985-ben született Sárváron, Budapesten él. Jelenleg a Budapesti Corvinus Egyetem PhD-hallgatója, kutatási területe a korrupció formális modellezése. Verseket és néha recenziókat ír, 2008 óta publikál irodalmi folyóiratokban. Első, Kiküszöbölés című verseskötete 2014-ben jelent meg a Liget gondozásában.