„csúszik a fehér víz mint / egy falat a tartóbetű / ing a feketében a víz / göngyölegében két szó / mintha szájjá válna” – Borsik Miklós Kerber-interjúja után most egy verset is közlünk Kerber Balázstól
óma fekete tábla csorog
a betűből a krétalé fehér
sodrásba mártva a foltos
mélységeket rendezze
láncba a szerte püffedő
területeket maszatokat
csúszik a fehér víz mint
egy falat a tartóbetű
ing a feketében a víz
göngyölegében két szó
mintha szájjá válna
és önts zavaros lét
lábpoharába mikor tagjai
megszületnek mert
a szavak azután válnak
zengéssé hogy tapintható
testként összekoccannak
és bőrüket labdaként
előrevetve szétrepülnek
lehetséges kapcsolatok
vágya a prozódiában
találkozásuk láza
maga az anyag kelése
testük szétterjedése
az ölelésben
.
Kerber Balázs (1990) költő, az ELTE BTK olasz irodalom és kultúra szakos hallgatója, Budapesten él, első verseskötete Alszom rendszertelenül címmel 2014-ben jelent meg a JAK-füzetek sorozatban.