© Kortárs Online. Minden jog fenntartva!
Órák
„Minden szobában máskor fagyott meg / az idő. Tele a ház / órákkal, mind más módon / ment tönkre. Az egyiken / csak a másodpercmutató szaladgál / körbe-körbe / megállás nélkül, ahogy / illik, ütemesen áthaladva / két halott társa tetemén / minden percben / ugyanakkor.”
Minden szobában máskor fagyott meg
az idő. Tele a ház
órákkal, mind más módon
ment tönkre. Az egyiken
csak a másodpercmutató szaladgál
körbe-körbe
megállás nélkül, ahogy
illik, ütemesen áthaladva
két halott társa tetemén
minden percben
ugyanakkor.
A másik minden törvényszerűséget
mellőzve lódul meg páróránként,
mint álmából ocsúdó részeg csapos, ki
dühödten félig tölt egy korsót sörrel, majd
újból holtan esik össze.
A legkedvesebb, számlapján
szempár
orr
és mosoly,
már végleg meghalt. Talán kacsint néha,
ha senki sem néz rá,
de az nem számít, hisz olyankor
nem létezik.
Egyetlen óra működik,
a szívverésemet játssza, ügyetlenül,
de szorgosan,
visszafelé vonaglanak mutatói,
rendeltetésszerűen,
és semmivel sem lehet pontosabb,
mint az összes többi.
.
Huszonhárom évvel ezelőtt születtem Losoncon, ahol négy év Budapest és egy frissen megszerzett diploma után újra napjaim nagy részét töltöm. Ez idő tájt az elveszettség előnyeit és hátrányait élvezem (fordítás: tűröm), verseket írok és két kisregényt. Hamarosan jobban leszek, de írni akkor is fogok. Szaffinak fogják hívni a macskámat, akiért éppen most indulok a városba.
az idő. Tele a ház
órákkal, mind más módon
ment tönkre. Az egyiken
csak a másodpercmutató szaladgál
körbe-körbe
megállás nélkül, ahogy
illik, ütemesen áthaladva
két halott társa tetemén
minden percben
ugyanakkor.
A másik minden törvényszerűséget
mellőzve lódul meg páróránként,
mint álmából ocsúdó részeg csapos, ki
dühödten félig tölt egy korsót sörrel, majd
újból holtan esik össze.
A legkedvesebb, számlapján
szempár
orr
és mosoly,
már végleg meghalt. Talán kacsint néha,
ha senki sem néz rá,
de az nem számít, hisz olyankor
nem létezik.
Egyetlen óra működik,
a szívverésemet játssza, ügyetlenül,
de szorgosan,
visszafelé vonaglanak mutatói,
rendeltetésszerűen,
és semmivel sem lehet pontosabb,
mint az összes többi.
.
Huszonhárom évvel ezelőtt születtem Losoncon, ahol négy év Budapest és egy frissen megszerzett diploma után újra napjaim nagy részét töltöm. Ez idő tájt az elveszettség előnyeit és hátrányait élvezem (fordítás: tűröm), verseket írok és két kisregényt. Hamarosan jobban leszek, de írni akkor is fogok. Szaffinak fogják hívni a macskámat, akiért éppen most indulok a városba.
