„Meg kellett öregednem hozzá”

A rög gyermekei trilógia száz évet ölel fel, amely az Árvai család történetét meséli el a kivándorlástól emberi sorsokon át a visszatérésig. Utóbbit a közelmúltban megjelent Ókontri című regény írja le. A háttérben végig jelen van az elmúlás. Fontosnak tartja a témát?

Feltétlenül fontosnak tartom. Máskülönben nem töltöttem volna több mint tíz évet a trilógia megírásával.

Mennyiben változtatja meg felmenőink sorsa, családunk története az életünket?

Utólag semennyire. De ha előre ismerjük a történetet, előfordulhat, hogy tanulunk belőle. Legalábbis részben segít eligazodni a sajátunkban, megérteni, mi miért történik, mit kell tenni, vagy hogy mit miért teszünk.

Évtizedek óta jár ki Amerikába, hol több, hol kevesebb időre. Nyilván eljátszott már a maradás gondolatával. Mi lett volna, ha mard, akkor is megírja A rög gyermekei t?

Nemcsak eljátszottam a gondolattal, hanem többször valóra is akartam váltani, főként a szovjet kommunizmus, a megszállás idején, amikor ez igazi kihívás volt. De aztán mindig visszakoztam. Ha elég erős vagyok, vagy kevésbé gyáva, akkor semmiképp sem írtam volna meg A rög gyermekei t. Sőt, valószínűleg egyáltalán nem is írtam volna, legalábbis magyarul biztosan nem.

Egy interjúban azt nyilatkozta: „Kint nemhogy magyar költőnek, de még magyarnak se nagyon lehet maradni.” Félt valaha ettől a gondolattól?

Nem, nem féltem ettől. Nem terveztem, hogy kint író leszek. Világos volt előttem, hogy hosszú távon ez lehetetlen. Még olyan nagyoknak sem sikerült igazán, mint Márai Sándor. A magyarnak maradás is kétséges. Előbb-utóbb szőröstül-bőröstül el kell fogadni az idegen országot. Ez a dolgok rendje. Értelmetlen ellene küzdeni. Elég a másiknak, az óhaza elvesztésének sírig tartó traumája.

Gyakran tesz utalást Márai Sándorra, mind a személyére, mind a műveire. Hatással volt önre?

Mint íróra nem, de mint olvasóra igen. Vagy az olvasón keresztül az íróra mégis… Mindenesetre példásnak tartom az irálya tárgyilagosságát, világosságát, tisztaságát.

A hopik könyve című verseskötetének elején leírja, hogy egy utazás hívta életre a művet. Gyakran kel útra munka miatt?

A rög gyermekei II. és III. részének megírásához valóban többször vissza kellett mennem Kaliforniába anyagot gyűjteni, kutatni. De az említett verseskötetnek csak véletlenül van köze az utazáshoz. 1973-ban, első amerikai tartózkodásom idején vettem egy San Franciscó-i könyvesboltban azt a könyvet, ami A hopik könyve címűverseskötetet inspirálta.

Hatvankét évesen kezdett prózát írni, igaz, előtte számos kötete jelent meg, miközben a Kossuth-díjtól a Príma-díjig több irodalmi elismerést kapott. Miért várt ennyit a prózával?

Számos versem epikai természetű, de novellát, pláne regényt korábban nem írtam, mindössze az értekező prózáig jutottam el. Évtizedeken át foglalkoztatott a kivándorlás mint tárgy, de meg kellett öregednem ahhoz, hogy végül megpróbálkozzam vele. Az is meglehet, hogy ennyi ideig tartott, míg értem a megírására.

Tudom, lerágott csont, de azért hadd elevenítsem fel: 1989-ben visszautasította a József Attila-díjat. Ma is megtenné?

Természetesen nem.

Az Ókontri című regényt ki írta? A költő vagy az író?

Én. Nincs költő és író. A kettő egy és ugyanaz. A magyarban ez egy szerencsétlen disztinkció. Vagyis csak író van, aki lírát művel, vagy epikát, vagy egyszerre mind a kettőt.

Máshogy mindenki más című, gyerekeknek szóló kötete közel negyven év után új kiadásban jelent meg. Várhatunk még gyerekverseket?

Nem tudom megmondani. De ezzel is ajánlatos csínján bánni. Petri György szerint minden veres gyerekvers.

Szeret Szajlán élni?

A magyar paraszti kultúra meghalt, kivégezték. Nem egészséges dolog egy temetetlen halott mellett élni.

Leadfotó: Valuska Gábor (forrás: konyves.blog.hu)