J. Kovács Juditnak
1.
Rózsaablak
Fehér hold,
Fehér sirályok,
A Pantheon fehér fala.
A rózsaablakok kinyíltak
És úgy illatoztak,
Mint a nyakad.
Behúnyt szemmel magunkba szívtuk
A húsvéti napot,
Hogy évekig sugározzuk,
Mint meleget a Pantheon fala.
2.
Tevere
Napszemüvegedben tükröződött
A Tevere –
Átmosta szemed Róma könnye,
És átmosott engem is,
Minden hordalékot
A tengerbe vitt.
A Tevere nézett rám a szemeddel,
Egy másodpercig benned
Testesült meg a folyó.
Szálltak a platánmagok ejtőernyői,
És hirtelen olyan könnyű lettem,
Hogyha beléjük kapaszkodom,
Elszállhattam volna velük.
.
Misima Yukio, japán író csak úgy tudta elfogadni saját írói létformáját, ha azt a busidóval vonta össze. Misima szerint minden irodalmi mű mélyén gyávaság lappang. Nem mondom, hogy én nem éreznék hasonlót. Ezért vontam én össze a két utat. Mert ne gyávaságból, rosszkedvből szülessenek a művek. Költő vagyok és szamuráj. Néha Szívnindzsa. Jang, akinek van egy Jinje.