„hogy az ösztönös pillanatokat / is kibírjuk / hozzád igazítottam játékaimat / nem létezhetek önmagamban”
a tekintetem megállt rajtad
nem volt tested
hajszálaid
láthatatlanul szúrtak belém
egyszerre mint a szelíd erdők
néhány rakás kivágott fa
bolyongott
a megváltatlan világban
hogy az ösztönös pillanatokat
is kibírjuk
hozzád igazítottam játékaimat
nem létezhetek önmagamban
megfogalmazódik
visszavonhatatlan erő vagy(ok)
szenvedélyes energia
a tér három dimenziójában
részesülök
elképzelésem táptalaján nőttél
feltárlak és bebizonyítlak
ajkad éles mint az operálókés
vágyam vagy
attribútumaim között lássalak
dermedten állok a bolthajtásban
mert csak azt az Egyetlent
illeti meg a nagybetű
és elrebegem
hogy Isten megöli az igazakat is
az oszlopokat félelem öleli
halott anyám kezében tűz
a szentélyben fészkel a hiány
a kupola fénylő és súlyos
a szaporodás még ágyékomban
Noé hajója ring a kék-fehér vízen
különbözöm tőled
és a képmásod is vagyok
nyelved minden betűje szent
testté áll össze a víz a bor és a kő
ajkamon a felejtés mint egy cigaretta
és megjelensz szememben és fülemben
játék vagy leheletszerű suttogás
egyszerű sövénykerítés
az ember szívébe hatol a golyó
megbicsaklik a hang
lobban a csipkebokor
a lángokból szól
a tárgyilagos Isten
Magén István képzőművész, a hetvenes évek óta rendszeresen állít ki. Írásait másfél évtizede publikálja lapokban. 2010-ben adták ki Vesszőfutás című novelláskötetét az Ezredvég folyóirat Z-füzetek sorozatában, majd 2014-ben kisregénye jelent meg Isten a fegyvergolyóban címmel a Pont Kiadónál. Verseskötetet készül kiadni.