„Ekkor még nem éltek az emberek. / Ám az első kéz tavaszán / már pontosan kitapinthatták / az oszlopok közötti perzselő kéket / és a porkezek ezüstös nyomát.”
Javi Pérez-nek
Az istenek emlékeiben elporladtak,
csillámló fövennyé váltak a napok.
A feltorlódott homoktömeg
az ősi templomcsarnokok lábainál hevert.
A szemcsék elvándoroltak,
hogy levetkőztessék a kariatidák karcsú árnyait.
Ekkor még nem éltek az emberek.
Ám az első kéz tavaszán
már pontosan kitapinthatták
az oszlopok közötti perzselő kéket
és a porkezek ezüstös nyomát.
Én az igazságot kutattam,
az elmúlt idők rétegeit átvilágító napot,
és megkínzott délövi virágainak nevét…
Krétai murvafürt, pároszi leander?
Estére, mikor elfogyott az erőm,
könnykoszorújuk szelíden fénylett:
a királynők ítéltek felettem.
Molnár Eszter (1985) Szegeden született, Budapesten él. A Petőfi Irodalmi Múzeum kutató munkatársa, doktorjelölt. Nyolcéves kora óra ír verseket.