Kasszasiker

Olyan budapesti előadásokról készítettünk válogatást, amelyeket több mint öt éve töretlen lelkesedéssel keres a közönség. A minőségről az előadásszám is sokat elárul, ez lehet a siker egyik mércéje. Szerencsére nehéz közös pontokat találni az alábbi darabokban. Nem mindegyik vígjáték, nem is csak ismert színészek szerepelnek bennük, és más-más színházakban tűzik őket műsorra már öt–nyolc éve. Bár nehéz rájuk jegyet szerezni – hiszen többnyire csak havonta egyszer játsszák őket –, ha időben rákészülünk vagy többször próbálkozunk, fáradozásainkat siker és szép élmények koronázhatják.

A válogatás során feltűnt, hogy szinte az összes öt évnél régebben műsoron lévő előadás az adott évad első bemutatója volt. Hogy miért érdekes ez? A nyári szünet miatt szinte minden színházban már az előző évad végén, május körül elkezdik próbálni a következő évad első bemutatóit. Ez végeredményben három dolog miatt vezethet a sikerhez. Elsőként azért, mert a próbaidő általában másfélszer annyi, mint az év közben próbált előadásoknál. Másodsorban az anyag a nyári szünetben leülepszik a színészekben és a rendezőben is, így szeptemberben újult erővel, bátran mernek változtatni a júniusi melegben megfogalmazott első körös ötleteken. Harmadrészt pedig a kipihent színész és rendező jó kölcsönhatásokat hoz létre, ami meglátszik a végeredményen is. Ezen a jelenségen talán érdemes lenne elgondolkodniuk a színházigazgatóknak.

Jó zsaru – rossz zsaru

Centrál Színház // Rendező: Puskás Tamás // Bemutató: 2010. november 5.

A kamaradarabot a világon másodikként – nem sokkal a New York-i ősbemutató után – Budapesten láthatta a közönség. Puskás Tamás páratlan érzékkel választotta ki a művet és osztotta a két rendőr szerepét Stohl Andrásra és Szabó Győzőre. A rosszfiúk (vagy jómadarak) azóta is előadásról előadásra elérik, hogy a nézők olyan izgatottak legyenek a csupán két karaktert felvonultató darab közben, mintha egy sokszereplős hollywoodi akciófilmet néznének. Kedves nézők! Maradandó élményt okozó színészi alakításokra kell készülni!

A mi osztályunk

Katona József Színház, Kamra // Rendező: Máté Gábor // Bemutató: 2011. október 7.

Jó látni, hogy ez az előadás is ennyire érdekli a nézőket, hiszen nem egy könnyed vígjátékról van szó, hanem egy sorselemző, gondolkodásra serkentő műről. Tadeusz Słobodzianek, az egyik legismertebb és legelismertebb lengyel szerző a dokumentarista színház eszközeit is alkalmazza darabjában, ettől még inkább hiteles. A szereplők nem ítélkeznek a sokszor véleményezésért kiáltó történelmi borzalmak felett, hanem szenvtelenül jelenítik meg az eseményeket. A tíz színész hét éve gondoskodik arról, hogy még másnap is A mi osztályunk járjon a nézők fejében.

Mikve

Vígszínház, Pesti Színház // Rendező: Michal Docekal // Bemutató: 2010. október 8.

A színdarab nyolc nő találkozását mutatja be egy zsidó rituális fürdőben, a mikvében. A jelenetek sorában különleges életutak, sanyargató, agresszív férjek és a zsidó vallás megbéklyózó szigorának nyomai tárulnak elénk. Kevés olyan előadás vagy film készül, amiben csak nők szerepelnek, és a férfiak számára sem unalmas, hanem kifejezetten érdekfeszítő történet bontakozik ki belőle. A Mikve esetében ugyan női sorsokat látunk, de az életutakat szinte kizárólag a férjükhöz való viszonyuk határozza meg.

Vágyvillamos

Radnóti Színház // Rendező: Zsótér Sándor // Bemutató: 2011. október 16.

Ha csak a kritikákból indulunk ki, a Vágyvillamos hatalmas sikere Kovács Adél színészi alakításának köszönhető. Az előadás – csakúgy, mint a főszereplő, Blanche lelkivilága – az őrület és a normalitás között egyensúlyoz. Tenesse Williams népszerű drámájának szövege sokat változott Zsótér Sándor és Ungár Júlia nyomán, talán ezért is képes ilyen közel kerülni a nézőhöz. A rendező szerint ez egy családi darab – azért reménykedünk, hogy a mi családunk más, ott nem történhetnének meg ezek a dolgok. Az előadásból kiderül, hogyan tolerálja az ember a hazugságot, meddig bír hallgatni az, akinek hazudnak, és meddig van energiája annak, aki ezt a hamis világot élteti – és akit ez a hamis világ éltet. Ízig-vérig színházat látunk tele feszültséggel, hatalmas tétekkel és érzelmi amplitúdókkal.

Két néni, ha megindul

Örkény István Színház, Aula // Rendező: Gáspár Ildikó // Bemutató: 2011. október 14.

Idős asszonyt férfival játszatni biztos siker, ám ha fiatal színésznőkre osztjuk ugyanezeket a szerepeket, a dolog végeredménye kétesélyes. A Két néni, ha megindul esetében azonban nagyon jó választásnak biszonyult a játékmód. Takács Nóra Diána és Bohocki Sára az „idősnéniség” minden szintjét kikarikírozzák és bemutatják. A darab elején a két hölgy huszonöt éve elhunyt édesapjuk sírjának keresésésre indul, ami már önmagában rengeteg kalandot és fekete humort feltételez, de ugyanerről árulkodik a beszédes alcím is: „temetői road movie”. Az előadás stílusából is látszik, hogy eredetileg kísérleti jelleggel készült, azonban kijelenthető, hogy a kísérlet eredményeként egy sikeres termékkel gazdagott az ország kulturális élete, Gáspár Ildikó rendező pedig azóta több előadást vitt színre a nagyszínpadon. És ugyan csak havonta egyszer játsszák, a Két néni hét éve műsoron van, és ha egyszer megindul, ki tudja, megáll-e valaha.