Urbán Bálint
A búcsúzás margóján
ha nem röpül már el semmi felettünk
se madár
se kő
se zuhanó repülő
magába fogadhat végleg
a humusz
éhező neuraszténiája
Ajánlás
Urbán Bálint verse pimasz. Pimasz abban a tekintetben, hogy nem mondja ki, mely madárra gondol, de finom, rövid utalásaiból kiolvashatjuk Antoine de Saint-Exupéry regényeiből ismert gépmadarat, amellyel legtöbb írása elkezdődik. És pimasz, mert egy-két elejtett szavával megidézi Arany János Toldiját és Jézus szállóigévé vált keresztényi tanítását is: „ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel!”
„ha nem röpül már el semmi felettünk” – így kezdődik a vers, amely a „hol jársz itt, ahol a madár se jár?” népmesei szólás kifordítása, ezt követi a meséből ismert ember nem lakta kietlen puszta radikálisan újszerű képe. Ez a költészet ironikus pontossággal mutatja be az emberi és a biológiai lét mulandóságát. Miközben felmerül az a kérdés is, hogy szállhatunk-e egyáltalán, mint a madár az ég felé.