Marton-Ady Edina

Nyírfacukor

Sárga fényű bőrén szeplőt érlel a Nap.
Gömbölyűn, lágyan, kezembe harap.
Kifröccsenő vérem édes, fekete anyag,
Bevonja magunk.
Holdfény szüremlik, vacog a tető.
Jó itt bent, kosárban. Szunnyad a termő,
hallgatag föld.
Alul már rohad, érzem a bűzét.
Nyakamba nyírfacukordarab
szakad, nem szabad
többé fényről álmodni.
Befőtt.

Ajánlás

A manapság divatos nyírfacukor vagy xilitol egyfajta cukoralkohol, amit édesítőszerként használunk. Marton-Ady Edina verse ezen keresztül mutatja be a gyümölcstartósítás folyamatát – személytelenül, mégis dallamos-ritmusos nyelven. Nem nevezi meg a gyümölcsöt, csak utal rá. A vers a gyümölcstermés fejlődésével, érlelésével kezdődik, majd az érett gyümölcsök kosárba kerülnek, s végül egy-egy befőttesüvegben végzik. Végig megszemélyesítettként olvasunk a gyümölcsről, és ez a közelség egy másik olvasatban nemcsak a tartósítás, átalakulás folyamatát, de a veszteség érzését is felerősítheti. A verssorokat látva képileg egy torzult, fejre fordított befőttes üvegre is asszociálhatunk, amely arra vár, hogy kihűljön, és egy sötét, hűvös kamrában várakozzon.

Nagypál István