KO VERSes felhívás AUGUSZTUS

Lorca egyik esszéjében azt írja, Andalúziában a „réten mély folyómederben lassan tovagördülő hullámot »vízi ökörnek« hívják, hogy ezzel is jelezzék méretét, lendületét és erejét”. József Attila híres versében a Dunának, „mely mult, jelen s jövendő, / egymást ölelik lágy hullámai” (A Dunánál); Szabó Lőrinc Tenger című verse a hullámok mozgásával ábrázolja a szerelmet: „boldogtalan hullámok a / szerelmes tengeren”. Shakespeare 60. szonettjében „Mint a kavicsos part felé a hullám, / Úgy futnak a halálba perceink”, míg Pilinszky János A tenger című versében az elmúlást követő időszakot jelölik a hullámok: „S azt is talán ki vagyok én? / Hullámvölgyek, hullámhegyek.”

Yeats és Goethe költészetét is megihlették a hullámok, az ő tengerükben olykor viszont már „hullám se ver” (Yeats: A tenger), „Az iszonyú messzeséget / egy hullám se töri meg” (Goethe: Szélcsend a tengeren). Ha racionálisan értelmezzük, a hullám egy periodikusan ismétlődő állapotváltozás, amely térben és/vagy időben történik. Virginia Woolf regénye, a Hullámok valami ilyesmit próbál megragadni a belső monológok ritmusával, s bár regényként tartják számon, prózakölteménynek is nevezhetnénk. Ebben kicsit hasonlít hozzá Parti Nagy Lajos A hullámzó Balaton című kötetével, amely bravúros költői nyelvezetet használ, míg Umberto Eco regénye, A tegnap szigete egy hajótörést túlélő fiatalember hánykolódásáról szól, ebben a hullámok a belső lelki mozgást szimbolizálják.

Mostani témánkat ezek az impulzusok ihlették.

Augusztusi témánk a „hullámzás”.

Egy szerző több művet is küldhet a ko.verses@gmail.com címre. Az augusztusi témára készített munkákat augusztus 25-ig várjuk, a közleményben kérjük feltüntetni a „hullámzás” szót. A további témákat a www.kortarsonline.hu oldalon tesszük közzé.

Szeretettel látunk a VERSes-ben:
Pataky Adrienn és Nagypál István
KO VERSes rovatvezetők