Lorca egyik esszéjében azt írja, Andalúziában a
„réten mély folyómederben lassan tovagördülő hullámot »vízi ökörnek« hívják, hogy ezzel is jelezzék méretét, lendületét és erejét”. József Attila híres versében a Dunának, „mely mult, jelen s jövendő, / egymást ölelik lágy hullámai”
(A Dunánál); Szabó Lőrinc
Tenger című verse a hullámok mozgásával ábrázolja a szerelmet: „boldogtalan hullámok a / szerelmes tengeren”. Shakespeare
60. szonettjében „Mint a kavicsos part felé a hullám, / Úgy futnak a halálba perceink”, míg Pilinszky János
A tenger című versében az elmúlást követő időszakot jelölik a hullámok: „S azt is talán ki vagyok én? / Hullámvölgyek, hullámhegyek.”
Yeats és Goethe költészetét is megihlették a hullámok, az ő tengerükben olykor viszont már „hullám se ver” (Yeats:
A tenger), „Az iszonyú messzeséget / egy hullám se töri meg” (Goethe:
Szélcsend a tengeren). Ha racionálisan értelmezzük, a hullám egy periodikusan ismétlődő állapotváltozás, amely térben és/vagy időben történik. Virginia Woolf regénye, a
Hullámok valami ilyesmit próbál megragadni a belső monológok ritmusával, s bár regényként tartják számon, prózakölteménynek is nevezhetnénk. Ebben kicsit hasonlít hozzá Parti Nagy Lajos
A hullámzó Balaton című kötetével, amely bravúros költői nyelvezetet használ, míg Umberto Eco regénye,
A tegnap szigete egy hajótörést túlélő fiatalember hánykolódásáról szól, ebben a hullámok a belső lelki mozgást szimbolizálják.
Mostani témánkat ezek az impulzusok ihlették.
Augusztusi témánk a „hullámzás”.
Egy szerző több művet is küldhet a
ko.verses@gmail.com címre. Az augusztusi témára készített munkákat augusztus 25-ig várjuk, a közleményben kérjük feltüntetni a „hullámzás” szót. A további témákat a
www.kortarsonline.hu oldalon tesszük közzé.
Szeretettel látunk a VERSes-ben:
Pataky Adrienn és Nagypál István
KO VERSes rovatvezetők