A fedő alól kicsapó gőz

A relatíve véletlenszerű névadást követően (a magidom szót egy vonatúton dobta be egy műszaki egyetemre járó barátnő) milyen belső mitológiája alakult ki a névnek? Hogyan ideologizáljátok utólag?

Benyhe Róbert: Nekem is még mindig nehéz megértenem, és főleg elmagyaráznom másoknak a magidom jelentését. A zenekar fele műszakis, de én nem ebbe a felébe tartozom. Én azt az értelmet olvasom ki szívesen belőle, hogy ez a feszültséggel kapcsolatos, és a zene, illetve a mi zenénk kicsit szelepként funkcionál. Nekünk is, akik csináljuk. Ez olyan, mint a kukta tetején kicsapó gőz. Bár kifejezetten pozitív hangulatúnak szokták mondani a dalainkat, szinte minden számban vannak toló-ható-mindenféle erők, amik a mélyben munkálkodnak. Főleg az új dalokban érzem nagyon ezt a rezgést.

Ha azt mondom, hogy mindannyian zenész családból származtok, nem idézek meg túl sok különálló háttértörténetet, mert számos rokoni szál van a zenekarban. A család mennyire követi figyelemmel a munkásságotokat? Inkább hozzáértő kritikával vagy biztató háttértámogatással vannak jelen?

Bajnok Balázs: Természetesen a család folyamatosan figyel, és szurkol nekünk. Már hónapokkal a legutóbbi lemezünk megjelenése előtt fejből tudták az összes számot, mert otthon valamilyen úton-módon sikerült megkaparintaniuk a demóanyagokat.

B. R.: A bátyám (nem Marci, a dobosunk, hanem a másik bátyám) irodalomtanár, ő néha szakmai szemmel véleményezi az egyes dalok szövegeit. Neki teljesen más nézőpontja van, mint egy átlagos huszonéves hallgatónak.

Hetedik éve zenéltek együtt, ha a Nomest Est Showmen időszakot nem számítjuk. A legtöbb ennyi időt megélő zenekarnál jellemző a fluktuáció a felépítést illetően, de nálatok elég stabil a keret. Gondolom, ebben a családi szálaknak is szerepe van. Egyedül Szekeres Máté csatlakozott viszonylag frissen a legutóbbi lemez munkálatai során. Hogyan kezelitek a konfliktusokat a csapaton belül? Ki a legproblémásab b vagy a legszórakozottabb köztetek?

B. B.: Mind az öten, azt hiszem…

B. R.: Van egy közös Google-naptárunk, amiben egyre nehezebb üres csíkokat találni a teljes csapat számára, de azért szerencsére mindenkinek dobogós a prioritáslistáján a zenekar. Ami a családi vonalat illeti, külső szemmel nézve talán könnyebbségnek tűnik, de egy másik oldalról meg nehézség is, mert egyfajta áporodott könnyelműséget, elkényelmesedést is okozhat például az, hogy otthon próbálunk, a családi házunk pincéjében.

Máté hogyan kapcsolódott be a történetbe? Szükségét éreztétek egy kis vérfrissítésnek?

B. B.: Hiányzott egy szólam. Úgy éreztük, kell egy plusz színesítő hangszer, amitől nem lesz ilyen klasszikus alter-rock hangzása a zenének, vagy legalábbis megfűszerezzük azt egy szintisávval.

B. R.: Egyébként a Kontrolalter zenekar szintisére írtam rá először, hogy „helló, nem ismerjük egymást, de hasonló zenekarban játszunk, és nekünk szükségünk lenne egy billentyűsre pár számhoz”. Ő meg mondta, hogy ő nem igazán tud jönni, de van egy basszusgitárosuk, aki jobban zongorázik nála. Hát ez fantasztikus, mondtam, és Máté azóta színesíti a csapatot.

Jelenleg, ugye, öten vagytok a zenekarban, de talán érdemes megemlítenünk Oszlányi Soma nevét is, aki bár nem csapattag, de elég sokat tesz hozzá a Magidom-szövegvilág megformálásához. Hogyan kell elképzelni ezt az együttműködést?

B. R.: Somával ez még egy gimis barátság, eleinte a padsorok között apró papírsalátákon kaptam az első szövegkezdeményeket tőle, azokkal szöszmötöltem otthon, és így alakultak ki lassan a korai Magidom-dalok. Az első lemezen a Furcsa című dal szövege például teljesen tőle jött, és azóta is több olyan szám született, amiben az ő ötleteiből indultam el. Az utóbbi időben az újabb számok kapcsán ez a munkakapcsolat már nem igazán volt meg: én egyre aktívabb lettem szövegírásban, Soma pedig egy kicsit absztraktabb, más irányba dolgozna. De remélem, még néhány ötletét meg tudom csinálni egyszer, közös megelégedésre. A régi gimis törmelékek között is találok még kincseket.

A kritikusok általában a bendzsót szokták kiemelni mint érdekes fűszert az alapvetően gitárra épülő hangzásvilágotokban. A koncerteken már melodika, cimbalom is előkerült. Tervezitek további új elemekkel színesíteni az akusztikus összhatást?

B. R.: Igazából teljesen nyitott a zenei univerzumunk, szóval hörgő metálon kívül elég sok mindent lehet még tőlünk hallani akár a közeljövőben is. Máté ebben kulcsfigura, mert sok hangszeren tud játszani. Akusztikus koncerteken többször beépítettük már ezeket, de az ilyen nagyobb, rockosabb bulikon általában technikai akadályokba ütközünk. Például Balázs több számban is bendzsózik, de a legtöbb klubban nem lehet megoldani, hogy megfelelően szólaljon meg.

Szívesen nyúltok versekhez is (Radnóti Miklós, Varró Dániel). Gyakran merítetek lírai szövegekből ihletet, szoktatok verset olvasni?

B. B.: Rám középiskolás koromban volt ez jellemző, mert nagyon sok szavalóversenyre jártam. Az egyetem alatt is elkísért a versolvasási kedv, de az utóbbi időben kicsit kikopott az életemből, amit sajnálok. Most már csak ilyen Magidom-szinten jelenik meg ez a kicsit líraibb vonal.

B. R.: Én is nagyon szerettem az irodalmat, de mindig azt éreztem, hogy egy kicsit lusta vagyok a versekhez. Egy kötet nekem túl tömény, a forma, a sűrűsége az, amivel nehezen birkózom meg, meg ilyen aljas poparc vagyok hozzá. Mostanában egy kicsit jobb szívvel tudok belemerülni, mert úgy olvasok verset, hogy mi az, amiből akár dalszöveg is lehetne, mi az, amit meg lehetne csinálni most, 2017-ben úgy, hogy azt izgalmasan tudjuk átadni másoknak.

Van olyan vers, amit aktuálisan kinéztél magadnak, amiből esetleg lehetne valami?

B. R.: Arany János-emlékév van, és ezt a ziccert eddig nem nagyon használta ki senki, szóval poén lenne pár Arany János-verset megcsinálni. Bár most elég sok dolgunk van, szóval lehet, hogy ebből csak jövőre realizálódik valami.

Mi inspirálja még az ötleteiteket? Mivel töltitek fel azokat a szellemi-érzelmi készleteket, amikből elindulhat az alkotás?

B. B.: Ha az én dalomból indulunk ki, akkor az saját élményből született. Mondjuk, egy utazás élménye, akár a féléves Erasmus-időszakom behatásai szűrödnek le valamivé. De azt vettem észre, hogy Robinál is gyakran önéletrajzi ihletésű a szöveg.

B. R.: Igen, de én azt szoktam mondani, hogy amolyan krónikás vagyok, szóval nyitott szemmel-füllel járok. Az internet például nagyon inspirál. Bármi. Egy Nicki Minaj-videó alatti YouTube-komment, hogy valami kellően abszurdat mondjak. Szóval kommenteket szoktam néha olvasgatni, meg interjúkat magyar művészemberkékkel. Az erős, tömör gondolatok, más emberek nézőpontjai gyakran elindítanak bennem valamit.

Én elég sok számban érzek egy tágasabb nézőpontot, ami társadalomkritikus vagy valamiféle generációs létélmény megfogalmazására tesz kísérletet. Ez a Turistajel album út-, hely- és értékkereső tematikájában, leginkább talán a Houston vagy a Dzsungel című számokban jelentkezik, ami túlnyúlik a személyes, nagyon alanyi lírai hangokon.

B. R.: Igen, ez teljesen így van. Alapból ezek a közéleti, vagyis inkább közérzeti dalok jönnek könnyebben. Ilyen a Houston és a készülő új számunk, a Hazugság, ami, remélem, mire megjelenik ez az interjú, már készen is lesz. Ez is egy régi szövegmaradványból épül. Úgy indul, hogy „eltolódott nézetek kora”, és ez a formula variálódik. A következő verzében: „eltolódott méretek kora, nézegetjük, hogy kinek mekkora”.

Tudom, hogy a definiálás mindig nehéz feladat, de hogyan írnátok le a saját zenei világotokat? Általában az alter-poprock kategória merül fel, vagy van olyan zenei, esetleg szöveghagyomány, amihez szívesen kapcsoljátok magatokat? Korábbi kritikákban az alter mellett a folkos hangzás kiemelése tűnik fel.

B. R.: Ez a folkos hangzás is nehéz kérdés. Néhány dalban igaz, sokban meg nagyon nem. Szóval ezt sem lehetne jóízűen beleírni a bióba.

Pánczél Péter : Hasonlítottak már minket nagyon sok zenekarhoz, a szövegcentrikusság miatt felmerülhet a Hiperkarma, a régebbi hangzásvilág kapcsán már a Supernemet is hallottam emlegetni, de ebből a vonalból szerintem teljesen kitörtünk, és már más irányba mozgunk.

B. B.: Szerintem a zenekarnak alapvetően két-három fő irányultsága van. Egyrészt táplálkozik ebből az úgynevezett magyar alterből. Illetve említek két konkrét nevet, akik valószínűleg hatottak ránk: az egyik az Angels & Airwaves, tőlük ezek a visszhangos-effektes-űrtémás dolgok jönnek a zenekarba, a másik, ami a folk vonalat hozta be, az a Mumford and Sons.

Én magam a Petőfi Rádión találkoztam először veletek.

B. R.: Hajnali 5-kor kelsz? Mert mi úgy vettük észre, hogy ilyen hajnali idősávban játsszák.

Valóban legtöbbször reggel kapcsolok rá, de már többször is belefutottam a dalotokba. Ezek szerint akkor még nincs csúcsrotációban a zene, de azért most már kezdtek a szélesebb nyilvánosság közelébe kerülni. Volt már produceri segítségetek, tehetségkutatók, Cseh Tamás Program…

B. B.: Ez egy állandó nehézség. Időnként vannak, akik fogják a kezünket, és próbálnak segíteni, de alapból self-management van, és elég fárasztó tud lenni, amikor a social médiától az utazás szervezésig, mondjuk, mindent én intézek.

B. R.: Ha lenne egy fix manager, aki mindenben segít, akkor valószínűleg már előrébb is járnánk. Szóval, ha valaki szervez, rugdos, mondja a határidőket, akkor máshogy halad az egész.

A közönséggel mennyire találkoztok akár koncertek után, akár az online térben? Vannak emlékezetes sztorik vagy rajongók, akik valamiért megmaradtak?

B. R.: Persze, vannak ilyenek. A kedvencem az, amikor valaki koncert után odajött hozzánk, és elmesélte, hogy úgy talált ránk, hogy beírta a Google-be, hogy „szerelmes rock”, és minket dobott ki másodiknak.

Melyik a kedvenc számotok magatoktól és miért?

P. P.: Nekem, azt hiszem, a Mozi. Az egész dalnak a hangulata, a megszólalása, a zenei megoldások, a visszaállások meg az, hogy zeneileg nincs két egyforma versszaka. Illetve titkos favoritom az Obscurity albumról a Today, bár ezt nem annyira szoktuk játszani.

B. R.: Ha csak az új lemezt vesszük, akkor a Csomagol az idő, a címadó dal sok szempontból jól sikerült darab. Sikerült a popszabályok keretei között is vállalható minőséget hozni, és nem érzem rajta azt a kamaszos kiforratlanságot, ami néhány korábbi számban még megvan. Mostanában a Furcsát hallgattam újra, ezt a régi home-made sufnitákolmányt, ami még eléggé más világ, de a mai napig megállja a helyét. Nem épp egy rádiózene, de remélem, ezek a vadhajtások, kevésbé slágeres kísérleti zenék mindig megmaradnak. Szeretném, ha meglenne ez a folyamatos kiszámíthatatlanság, amiért nehéz besorolni minket.

Miken dolgoztok most?

B. R.: Készül egy új album. Kábé tíz-tizenegy demó van otthon a gépemen, öt-hat szám idén biztos meglesz. Ebben meg tudunk egyezni?

B. B.: Reméljük.

B. R.: Szóval, idén biztos lesznek új számok. Öt dalt veszünk fel hamarosan. Hogy hogyan hozzuk ki, azt még nem tudom, mert eléggé változóban vannak a zenefogyasztási szokások. Mi szeretnénk nagylemezt, meg albumkoncepcióban gondolkodni, mint a Turistajelnél, de már elég kevesen hallgatják ilyen formátumban a zenét, szóval lehet, hogy kislemez lesz, vagy egyesével jönnek majd ki a dalok.

B. B.: Decemberben lesz egy nagyobb szabású produkciónk különleges környezetben, de erről még nem mondhatunk többet… Legközelebb június 16-án Velencén játszunk, Budapesten pedig június 21-én lépünk fel a Várkert Bazárban. Minden érdeklődő olvasót és téged is szeretettel várunk!