Decemberben írtunk szenvedélyes nőkről és sétapálcás úriemberekről, sikergyárosokról és enyészetre várókról, fekete bárányokról és azúrkék patkányokról, ökológiáról és empátiáról, csonka emlékművekről és továbbélő mítoszokról, szentélyekről és extázisról, és még sok minden másról.

A Kortárs folyóirat gyerekirodalmi kritikapályázatára érkezett írások közül kiválasztottunk néhányat, amelyek díjban ugyan nem részesültek, de izgalmas, egyedi szempontrendszerük okán érdemesnek éreztük őket a megjelenésre. Ezek közé tartozik Halmai Tamás alább olvasható szövege is.

Magányos borozás teremtette gondolatok és egy váratlan vendég. Népköltészeti idillből kibomló nyelvszemlélet. A decemberi Kortársban Turczi István két verse, a Denevér és a Langue muette [Egy sosem hallott népdal első sora nyomán] olvasható.

Folyónál megállva emlékezni, milyen volt a háborús játék, a nagyszülők csipkelődése, az első találkozások a halállal és a szexualitással – a gyermekkor egyik központi helyszíne idézi meg Zsidó Ferenc novellájában a felnőtté válás fontos állomásait.