Az év első hónapja már is repült, visszatekintésünkben azonban újra nyitjuk „az összezárt időt”, ahogy Markó Béla fogalmaz Mind kevesebb című versében, melyet a Kortárs folyóirat januári számában olvashatnak.

Egy ingerszegénynek tűnő üdülőtelep lakóinak történetekben gazdag életútjaiba nyújt bepillantást Ács Margit elbeszéléssorozata. A Remeték valójában nem puritán emberek története, hanem a hétköznapi élet drámaiságában csendet keresőké.

Szeretteink elvesztése után „a semmi súlya alatt beszakad a mérleg”. A maradás szégyene karcsú verseskötet célja az emlékőrzés. Takács Zsuzsa lírája a születése óta a halál felé tart. Nem a vég, hanem az életben maradás tölti el szorongással.

Irodalmunknak vannak olyan szimbolikus művei, melyeknek a címét legalább meg kell tanulnia minden iskolásnak, ám az írások tartalma feledésbe merült, és csonka emlékműként állnak csak az irodalomtörténetek lapjain.