„Óriási katarzisélmény volt, hogy itthon is szerette a közönség a filmet” – Interjú Buda Flóra Annával

Egy interjúban azt mondtad, hogy egy burokban nőttél fel a nyolcadik kerület közepén. Milyen volt ez a közeg, és hogyan hatott a művészi látásmódodra?

A Százados úti művésztelepen nevelkedtem. Ott szereztem meg a kulturális alapokat. A művészileg sokszínű közegnek, amelyben felnőttem, óriási szerepe volt abban, hogy már korán elkezdtem rajzolni, és mindig kreatív módon próbáltam kifejezni magam.

A beszélgetésben említetted, hogy számodra a filmezés életszükséglet, és így kommunikálsz. Mikor jöttél rá erre?

Sosem voltam verbális típus, sokkal jobban szerettem rajzolni, mert kényelmesebb, egyszerűbb, mint szóban kifejezni magam.

A 27 alaptörténetét egy saját személyes élményed ihlette, amikor huszonévesként nem tudtál elköltözni a szülői házból, mert másképp nem folytathattad volna a filmezést. Terápiás hatása is volt annak, hogy animációs filmet készítettél erről az élményről?

Igen, szerettem volna minél több aspektusból megvizsgálni és megismerni ezt a jelenséget. Választ kerestem rá, hogy mi a személyes szerepem egy ilyen szituációban, és milyen egyéb okai lehetnek, hogy egy felnőtt ember nem tud vagy nem akar elköltözni a szülői házból.

A 27 a szülőktől való függetlenedésről és a felnőtté válásról is szól. Magyarországon a fiatal felnőttek közel kétharmada még otthon lakik. Dániában, ahol írtad a filmet, és Franciaországban, ahol jelenleg élsz, mennyire jellemző ez a probléma?

Azt tapasztaltam, hogy ez a probléma mindenhol jelen van, de vannak országok, ahol az állam segít. Dániában és Franciaországban a fiatal felnőttek állami támogatást kapnak, hogy lakást tudjanak bérelni és elköltözhessenek otthonról.

A magyar közönség először a Friss Hús Rövidfilmfesztiválon láthatta a 27-et. Milyen érzés volt hazautazni és a hazai közönséggel nézni a filmedet?

Fantasztikus volt. A stáb nagy része magyar, és ők is ott voltak a vetítésen. Óriási katarzisélmény volt, hogy itthon is szerette a közönség a filmet. Kifejezetten jó érzés volt, hogy értették a humort, és reagáltak is rá.

Figyeled a filmedről megjelenő kritikákat?

Egyelőre nem volt rá időm. A fesztiválokon rengeteg visszajelzést kaptam. Sokan odajöttek hozzám, és elmondták, mit gondolnak a filmről, mi tetszett benne nekik. Ha lesz időm, az lesz a következő lépés, hogy elolvasok pár kritikát.

Három évig dolgoztál a filmen. Egy rádióbeszélgetésben úgy fogalmaztál, hogy megterhelő ilyen hosszú ideig egyetlen munkára koncentrálni, ami felemészti az embert. Volt benned egyfajta megkönnyebbülés, amikor elkészült a 27?

Volt, de olyan hosszú volt ez a folyamat, hogy nem is emlékszem pontosan erre a pillanatra. Az ARTE France tévécsatorna előre megvásárolta a film jogait, ezért volt egy határidő, ameddig el kellett készülnie, valamint a fesztiválok miatt sem volt mindegy, hogy mikor lesz kész. Először 2022 novembere volt a határidő, végül januárra nyerte el végső formáját a film. Akkor éreztem, hogy bár lesz még vele feladat, de véget ért egy hosszú munkafolyamat, ami megkönnyebbülést jelentett.

Mennyire forgatta fel az életedet, hogy megnyerted az Arany Pálmát Cannes-ban? Vissza tudtál már zökkenni a mindennapokba?

Cannes után nem sokkal jött a Friss Hús Budapest Nemzetközi Rövidfilmfesztivál, aztán a Annecyi Nemzetközi Animációs Filmfesztivál, ahonnan nemrég érkeztem haza. Még nem sikerült visszarázódnom, de remélhetőleg hamarosan ez is bekövetkezik.

A 27 miatt költöztél ki Párizsba, és azóta is ott élsz. Hogyan telik egy átlagos napod?

A film kapcsán rengeteg interjúfelkérés érkezett, emellett a következő projektemet tervezem. Igyekszem a közeljövőben kikapcsolódni, de közben dolgoznom kell a film fesztiváloztatásán is. Nem nekem kell mindenhová beneveznem a filmet, de több fesztiválra is elutazom, így folyamatosan egyeztetnem kell a szervezőkkel.

Művészileg mennyire tudsz inspirációt meríteni abból, hogy sok új embert ismersz meg egy új országban?

Mivel még viszonylag friss az élmény, nehéz megmondani. Abból a szempontból mindenképp inspirál, hogy megismertem olyan szakmabelieket, akik már egész estés filmeken is dolgoztak. Korábban is terveztem, hogy egyszer majd jó lenne nagyjátékfilmet készíteni, de az utóbbi időben egyre inkább érik bennem ez a gondolat.

Franciaországban könnyebb megélni filmesként, művészként, mint Magyarországon?

Egyértelműen. Ebből a szempontból ég és föld a különbség a két ország között. Franciaországban megyénként és országosan is működnek állami támogató szervek. Kialakítottak egy szociális támogatási rendszert a művészeknek, ami nem egy óriási pénzösszeg, de elég a lakbérre és minimális havi kiadásokra.

A francia animációs szakma jóval nagyobb, mint a magyar. Ez mennyire okozhat kihívást?

Kihívást jelent, hogy sokkal több alkotó próbál érvényesülni a szakmán belül, de mivel a támogatás is magasabb, kevésbé érzem azt a nyomást és versenyhelyzetet, mint Magyarországon. Illetve itt a filmszakmát támogató döntőbizottság teljesen más értékek alapján lett összeállítva, így nagyobb eséllyel lehet egy jó projektre támogatást kapni.

Mennyiben gondolkodnak másként az animációról a franciák, mint a magyarok?

A francia animációs szakma, mivel sokkal nagyobb, így jóval diverzebb is a támogatási rendszernek köszönhetően. Sokkal többféle stílus, műfaj és technika jelenik meg a palettán.

Mit lehet tudni az újabb filmtervedről?

Egyelőre pihenni szeretnék, még csak gondolkodom a jövőbeli terveimen. A nyár végén szeretném elkezdeni írni a forgatókönyvet.

Korábban beszéltél arról, hogy érdekel a történetmesélés egy egész estés filmben, de lehet, hogy nem animációban próbálnád ki, hanem élő szereplős filmmel. Milyen műfajban, milyen történetről forgatnál nagyjátékfilmet?

A történetmesélés stílusán nem változtatnék. Olyan lenne, mint a diplomafilmem, az Entropia vagy a 27. Egy hosszabb történet teljesen más ritmust kíván meg, ezért először meg akarom ismerni, hogy mennyiben más egy nagyjátékfilm forgatókönyve egy rövidfilmhez képest. Egy részben animációs, részben élő szereplős alkotáson gondolkodom. Szívesen elmesélnék egy hosszabb történetet mozgóképben, de egy egész estés animációs film elkészítése akár tíz évig is eltarthat, amire jelenleg nem vállalkoznék. A film története még képlékeny állapotban van, ezért nem beszélnék róla bővebben. Annyit elárulhatok, hogy Magyarországon játszódik.