„Eleinte volt bennem egy vizsgadrukkszerű érzés” – Interjú Pálos Gergellyel, a Csendes barát című film operatőrével

2011-ben végeztél az SZFE-n. Egy interjúban azt mondtad, hogy abban az időszakban már egyre kevesebb pénze volt az iskolának, de az osztályfőnökeid, Máthé Tibor és Enyedi Ildikó miatt megérte oda járni. Milyen volt a viszonyotok Ildikóval, amíg az SZFE-re jártál?

Az elejétől fogva nagyon jó volt a kapcsolatunk. Ildikó elsősorban a rendező osztálynak tartott órákat rendszeresen, ezért vele nem volt olyan sok óránk, mint Máthé Tiborral. Tibor fantasztikus operatőr, Ildikó több korábbi filmjében is dolgozott.

Roy Andersson két filmjében is dolgoztál (Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről, illetve Történetek a végtelenségről), ez a kettő volt az első egész estés alkotás, amelynek a munkálataiban részt vettél. Milyen élmény volt a magyar rövidfilmek után belecsöppenni egy nagyobb volumenű nemzetközi produkcióba?

Roy Andersson nagyon speciális módszerrel dolgozik. Műteremben készíti el a filmjeit, ez pedig semmihez sem hasonlítható. Roy egy teljesen önálló, külön világot képvisel a rendezőszakmában. Óriási élmény volt együtt dolgozni vele. Azért költöztem ki Svédországba, mert nagyon szeretem a filmjeit. Meg akartam nézni, hogyan dolgozik. Gyakornokként kerültem mellé, aztán felkért operatőrnek két filmjébe is.

A 2023-ban megjelent Saját erdőben is dolgoztál, amely egyszerre irodalmi portré Nádas Péterről és természetfilm is. Enyedi Ildikó említette, hogy e munkád miatt esett rád a választása. Jó előiskola volt Kárpáti György Mór filmje a Csendes baráthoz?

Amikor nekivágtunk, Nádas Péter rögtön az elején közölte, hogy nagyon örül, hogy készül róla egy portréfilm, de kikötötte, hogy őt egyáltalán nem mutathatjuk. Ezért azt találtuk ki Gyurival, hogy Péter kertjében fogunk forgatni. Májusban terepszemlét tartottunk, és kitaláltuk, hogy milyen képekkel szeretnénk majd dolgozni.

Amikor júliusban visszatértünk, az egész kert teljesen máshogy nézett ki, egészen más arcát mutatta, ezért újra ki kellett találnunk, hogy milyen képi világot kölcsönözzünk a filmnek.

Nagyon jó előiskola volt a Saját erdő, mert bebizonyosodott, hogy a természettel borzasztóan nehéz előre tervezni, pláne nagyobb időintervallumokban. Ami májusban még jól néz ki, júliusban már teljesen máshogy fest majd. A Saját erdőben nagyon fontos szerepet kapott az improvizáció.

Amikor egy operatőrt felkéri egy filmre a volt egyetemi tanára, aki ráadásul nemzetközi szinten is az egyik legelismertebb magyar rendező, akkor dolgozik benne egy plusz megfelelési kényszer?

Eleinte volt bennem egy vizsgadrukkszerű érzés, de szerencsére ez nagyon hamar eltűnt, amikor elkezdtünk beszélgetni a forgatókönyvről. Ildikó nagyon fiatalos, nyitott. Olyan volt, mintha egy velem egykorú rendezővel dolgoztam volna együtt.

Először dolgoztál Ildikóval. Hogy élted meg, amikor megkeresett, hogy te legyél a Csendes barát operatőre?

Nagyon meglepődtem. Elküldte a forgatókönyvet, és azt mondta, üljünk le beszélgetni. Amikor az SZFE-re jártam, megmutatta a Testről és lélekről forgatókönyvét. Azt hittem, hogy most is csak ki szeretné kérni a véleményem róla. Miután elmondtam neki, mit gondolok a történetről, közölte, hogy engem szeretne választani operatőrnek a Csendes barát forgatására.

Ildikó említette, hogy fontos kérdés volt, hogyan mutassátok be a vásznon azt, ahogy a fa érzékeli a világot és a film szereplőit. Erre sok kísérletezés során jöttetek rá, vagy már úgy vágtatok neki a terepszemlének, hogy volt egy kialakult koncepciótok?

Nagyon sokat beszélgettünk a forgatókönyvről már a terepszemle előtt.

Mint egy puzzle, úgy állt össze bennünk a koncepció, hogy hogyan tudjuk jól bemutatni a növény és az ember kapcsolatát.

Elsőként azt kellett kitalálnunk, hogy mik legyenek a jelenetek legfontosabb motívumai, és azok köré építettük a film képi megoldásait.

Milyen kihívásokat okozott, hogy egy növényt, pláne egy óriási fát nem lehet instruálni, mint egy színészt, ráadásul az időjárásnak is ki voltatok téve?

Komoly kihívás volt, rugalmasnak kellett lennünk. Hiába néztünk ki napokkal korábban vagy a terepszemlén egy beállítást, a forgatás napján teljesen mások voltak a fényviszonyok, és nem úgy működött a jelenet, ahogy előzetesen elképzeltük. Sokszor órákkal a forgatás előtt kimentünk a helyszínre, hogy megtaláljuk a megfelelő beállítást, és reménykedtünk, hogy akkor is úgy néz majd ki a kamerán, amikor megérkeznek a színészek.

A filmben a három idősíkot, az 1900-as, az 1970-es és a 2020-as években játszódó történetet is más technikával forgattátok, az elsőt fekete-fehérben 35 mm-es, a másodikat 16 mm-es filmszalagra, utóbbit pedig digitális technikával rögzítettétek. Miért tartottátok fontosnak, hogy mindhárom idősíkot más technikával vegyétek fel? Milyen szerepe volt ennek a film dramaturgiájában?

Szerettük volna elkülöníteni a három történetszálat, hogy a néző pontosan tudja, hol járunk az eseményekben. Az adott korok percepcióihoz leginkább illő technikát akartuk kiválasztani.

Melyik volt a kedvenc technikád a három közül?

A 16 mm-es. Egy kicsi, könnyű kamerával dolgoztam. Hálás feladat 16 mm-es filmre forgatni, és nagyon szeretem ezt a nyersanyagot. A 35 mm-es filmre rögzített jeleneteknél komoly kihívás volt, hogy ezek fekete-fehérek voltak. Mivel nem tudtunk blokkonként forgatni, az egyik nap digitális technikára dolgoztunk, a másik nap filmre, aztán megint digitálisra. Amikor egy operatőr fekete-fehérben forgat, rá kell állnia a szemének erre a színvilágra. A 35 mm-es kamera keresőjében színes képet láttam. Kellett egy kis idő, amíg megszokja az agyam, hogy ebből fekete-fehér kép lesz a vásznon.

Tony Leung Chiu-wai, Luna Wedler és Léa Seydoux voltak a film főbb szereplői. Velük milyen élmény volt együtt dolgozni?

Fantasztikus. Mindannyian csodálatos színészek. Tonytól az elején egy kicsit tartottam, mert óriási sztár, és azt hittem, nehezebb lesz vele együtt dolgozni, de ez nem igazolódott be, ő is maximálisan segítőkész és profi volt a forgatás során.

Enyedi Ildikó kamaszkora óta követi a növénykommunikációs kutatásokat, és a Csendes barát történetét is ez ihlette. Te mennyire ástad bele magadat a témába a közös munka során?

Egy ideje nagyon érdekel a növények kommunikációja. Amikor kiköltöztem Svédországba, sokszor nagyon magányosnak éreztem magam. Stockholmban és a környékén fantasztikus erdők, parkok vannak, ahol rengeteget sétáltam. Nagyon megnyugtatott. Olvastam is könyveket a növények kommunikációjáról, például A fák titkos élete és A fák titkos nyelve című köteteket.

Másként tekintesz a növényekre most, mint a Csendes barát forgatása előtt?

Egy kicsit igen.

Számomra óriási felfedezés volt, hogy a növények közvetlenül, valós időben érzékelik a körülöttük lévő történéseket,

például azt, ha beszélgetnek mellettük.

Mennyire követted figyelemmel az utómunkát?

Ildikó rengeteg jelenetet megmutatott az utómunka során. Miközben zajlott a vágás, még fel kellett vennünk pár pluszjelenetet a filmhez, például a havas felvételeket, valamint volt pár apróbb jelenet, amelyet utólag kellett rögzítenünk, miközben már zajlott az utómunka.

Volt olyan felvételed, amely kikerült a filmből, és fájt érte a szíved?

Nem, viszont volt pár olyan jelenet, amit Ildikó az én kedvemért hagyott benne a filmben, mert tudta, hogy azokat nagyon szeretem.

Mit tanultál ebből a munkából?

Szerintem a legtöbbet Ildikótól tanultam, aki rendkívül intuitív rendező. Nagyon jó megérzései vannak, amik sokszor beigazolódnak. A forgatás során az ő véleménye volt a legmeghatározóbb számomra. Úgy éreztem, hogy ha ő elégedett a végeredménnyel, akkor jó munkát végeztem.

A Csendes barát január 29-től látható a magyar mozikban, a Mozinet forgalmazásában.