Bada Márta pasztellképei a világ teremtéséről és a cigányság mindennapjairól mesélnek vizuális formában. A művész munkásságát Nagy Márta mutatja be a februári Kortársban. Ebből a cikkből ajánlunk részletet.
A képeken erős személyiségek lépnek elő, de a cigánysorsot hordozandóan öröm nélküliek. A jelenetek mozgalmassága, a belőlük áradó nyugtalanság is a génekben tárolt évezredes vándorlások, űzöttségük öntudatlan képi leképeződései.
A vonalak hol lágyan ölelkeznek, például A zenész és a vak koldus-képen (31. kép), máskor görcsösen zakatolnak, mint az Éva vajúdását ábrázoló munkán (18. kép), de mintha lebegnének a formák körül, nem zárják le teljesen azokat, vagyis őrzik a képpé formálódott gondolat mese- és látomásszerűségét.
A földi történetek megjelenítésénél a formák nyugodtabbaknak tűnnek, míg a Teremtés-jeleneteken nyitottabbak, ami igen szembetűnő az Atyaisten ábrázolásánál. Szimbolikus ez a kifejezésmód, az isteni kiáradását jelképezi. A vibráló, lendületesen futó vonalak, a formákat képező mozgó vonalkötegek a Teremtés dinamikáját hivatottak érzékeltetni. Az efféle „spontán-expresszív” alkotásmódhoz – amely a hivatásos művészeten kívüli alkotásokat jellemzi – járul Bada Márta rendkívül erős belső emlékező-képzelő látása, ami őt a hivatásos alkotók közé emeli – jegyzi meg Kerékgyártó István. „A látvány, amit le akarok festeni, csak segítség annak kiadására, amit belül érzek” – nyilatkozta a festőnő egy interjúban.
A spontán-expresszív alkotásmód jellemzője, hogy az alkotó a képelemeket nem a valós viszonyok és az anatómiai szabályok, hanem a gondolati, „érzelmi-indulati” hangsúlyok szerint alakítja. Például a már említett Bűnbeesés-jelenetben (14. kép) a kígyó istentelen tettének súlyossága méretének nagyságában vizualizálódik. Hasonlóképpen az Atyaisten világot uraló (teremtő, irányító, arról gondoskodó) alakja minden egyes jelenetben az összes többi szereplőénél nagyobb léptékben tűnik föl. A képírás tiszta formájaként a gondolat ez esetben is tárgyiasult (8., 10., 11., 12., 15. képek).
Az Atya világteremtő kezei hatalmas munkáját kifejezendően erősen megnyújtottak, és szárnyra emlékeztetnek (1., 2., 4. képek). Sőt, szárnyakat kapott faroktollakban végződő teste is (1., 4., 8., 16. stb. képek). Alakja a jelenetek többségében madárhoz hasonlóan repülő helyzetben tűnik föl (5., 7., 13., 17. képek).
Keleti kultúrákban lelhetjük föl ennek a szimbólumegyüttesnek a feloldását, amelyben archaikus tudat és keresztény gondolkodás keveredik. A szárnyas lények legáltalánosabb értelmezésben az éghez, az isteni szférához tartozást jelképezik. Védikus szövegek pedig azt mondják, hogy a madarak az emberek iránti isteni szeretet megtestesítői. Ezzel a génjeiben tárolt ősi keleti jelképiséggel ruházta föl a művésznő az ő teremtő Istenét. De a madártestű Atyaisten – elmondása szerint – jelképezi a szárnyalást és a korlátlan szabadságot is.
A madár más archetipikus jelképiségben is föltűnik a képmesékben. Lélekmadárként például az első emberpárt sírjuknál gyászoló gyermekeik feje fölött, a testtől különvált lélek szimbólumaként (22. kép).
[…]
Az intenzív, gazdag színvilágú alkotások egyikén sincs konkrét tér- és helymegjelölés, mert a kompozíciók legtöbb motívuma szimbólum, amelyek térhez és időhöz nem kötődnek. A művek ezen sajátossága a mesei szófordulatnak, a hol volt, hol nem volt-nak is megfelel.
A sorozat képei vizuális mesék, ahogyan a cím: Mese a teremtéstörténetről, hogy lettünk cigányok ígéri. Az alkotások a 20. század nagy mesélőjét, Marc Chagallt és a mi Gulácsynk álomképeit idézik az emlékezetünkbe. A mesélés Bada Márta művészetének sarkalatos pontja, amelyre rámutatott már tanítómestere, Remsey Iván is: „…a festéshez Márta mindig úgy állt hozzá, mint aki elmond egy legendát, egy mondát a tengerfenékről, a szörnyről vagy erdőben mulatozó tündérekről”. Jelen sorozaton a mese a világ teremtéséről és a cigányok eredetéről, mindennapjairól szól. A mesélés lényegi eleme a cigány kultúrának, írásbeliség hiányában ugyanis természetszerűleg nő meg a szóbeli közlés szerepe. E szóbeli közlést ülteti át a kép nyelvére a festő. Művészetének lételeme a mesélés.
A cikk teljes terjedelmében a Kortárs folyóirat februári számában a 47. oldaltól olvasható. A lapszám online elérhető a kortarsfolyoirat.hu-n.
Ha biztosan kézhez szeretné kapni a Kortárs friss lapszámait, ide kattintva előfizethet a folyóiratra a Magyar Posta oldalán, illetve aktuális számunkat megvásárolhatja az Írók Boltjában, valamint fellapozhatja könyvtárakban.