Mit szabad a filológusnak? – Beszélgetés Buda Attilával a KO Közös nevező podcastban

Írók, ismert emberek esetében nem elhanyagolható kérdés, hogy mi lesz a szellemi hagyatékuk sorsa, és az sem, hogy immár fikciós lényként mennyire lesznek kiszolgáltatva az utókornak. Napjainkban nagy népszerűségnek örvendenek a korábban kiadatlan naplók és levelezések, ezért érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon íróik a nyilvánosságnak szánták-e ezeket a szövegeket. Ha érezhetően nem ez volt a cél, úgy tűnhet, hogy illetéktelenül pillantunk bele valakinek a legszemélyesebb gondolataiba. De vajon elvárható lett volna, hogy megsemmisítsék ezeket a dokumentumokat, mielőtt illetéktelen kezébe kerülnek? A filológus számára már elvész a valóságérték, és a magánjellegű szöveg egyre inkább egy olyan valósággá válik, amelyet – a megfelelő kommentárokkal ellátva – ismertetni kell. Így nagy felelősség nyomja a vállát, amikor dönt a kiadásról. Jászai Mari és Ambrus Zoltán nemrég megjelent személyes levelezése jó példa arra, hogy meddig és miképpen tárható fel a magánélet szférája az utókor számára. Ugyanakkor gondolni kell arra is, hogy a családi élet olyan zavarba ejtő dokumentumai, mint amelyek például a Babits-örökösök pereskedése kapcsán láttak napvilágot, milyen fényt vethetnek a szerző életművére. Az adásban Buda Attila és Thimár Attila irodalomtörténészek beszélgetnek arról, hogy hol húzódik a magánélet és a nyilvánosság határa az irodalomban.

Podcastjainkban alapvetően a KO-n megjelenő sokféle kulturális tartalmat szeretnénk visszaadni, de az adások tartalmukban és szellemiségükben a Kortárs folyóirathoz is kötődnek. Beszélgetéseink tükrözik a KO összművészeti portál jellegét, és értékhalászatunk során a kulturális jelenségek minél szélesebb kontextusát kívánjuk bemutatni hallgatóinknak. 

A beszélgetés teljes terjedelmében meghallgatható a KO Közös nevező csatornáján az Apple Podcaston, a Spotifyon, a SoundCloudon és a YouTube-on.