„Nem is a vetés a fontos, hanem az első mag” – Interjú Ágfalvi Györggyel és Kele Kristóffal, a Gyökerek és szárnyak című előadás alkotóival

Tulajdonképpen ez egy felkérés volt. A Magyar Állami Népi Együttesnek van egy antológiasorozata, amihez a Megidézett Kárpátalja, az Ezerarcú Délvidék, az Örök Kalotaszeg és a Kincses Felvidék is tartozik, és amiben feldolgozzák a Kárpát-medence táncanyagait. Szalonnától [Pál István – F. K. V.] jött az ötlet, hogy mi lenne, ha záróakkordként lenne egy műsor, ami a kis-magyarországi táncokra koncentrál. Ennek a megrendezésére kértek fel engem, és Kristóffal hatan koreográfusként vettünk részt az alkotásban. A többiek Farkas Máté, Fundák Kristóf, Darabos Péter, valamint ifjabb Zsuráfszky Zoltán.

Ez az első alkalom, hogy nem koreográfusként vagy táncosként, hanem rendező-koreográfusként veszel részt a Magyar Állami Népi Együttes előadásának megalkotásában. Mi a szerepe egy rendező-koreográfusnak egy ilyen projektben? Milyen kihívásokkal találkoztál ebben az új szerepben?

Eddig csak úgy csináltam műsorokat, hogy mindent én csináltam bennük, egyedül készítettem a koreográfiákat. Most kaptam egy csapatot, akik teljesen más megközelítésből látnak dolgokat. Nekem ez volt elsőre nehéz, hogy rá tudjunk csatlakozni egymás gondolataira, és valami egység szülessen belőle

Jó volt Gyurival dolgozni. Bedobtam neki egy ötletet, ő meg azt megtartva segített, hogy így vagy úgy próbáljam. Persze néha én is kötöttem az ebet a karóhoz, de ebből az adok-kapokból született meg a koreográfia.

Nem ritkaság, hogy egy táncszínházi előadáson több koreográfus dolgozik együtt, most mégis nagyon kiemelt része a leírásnak, hogy hat fiatal (Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf, ifj. Zsuráfszky Zoltán) alkotásáról van szó. Miben más ez az alkalom?

Fiatal koreográfusok, de már mindegyikük letett valamit az asztalra. Nem mi hatan fedjük le a mai, magyarországi, fiatal koreográfusok teljes nemzedékét, de sajnos nem tudtunk többen együtt dolgozni, mert az már átláthatatlan lett volna. Mihályi Gábor együttesvezetőnek a missziója inspirálni a fiatal koreográfusokat, hogy alkossanak, tőle származik ez az ötlet. Kristóf a legfiatalabb koreografálás szintjén a csapatban.

Igen, én lógok ki a csapatból. Idén Szolnokon volt az első nagyobb koreografálásom. Együttesekben, ahol tanítottam, kellett összeállítani egy-két kisebb etűdöt, de ilyen nagyobb még nem volt. Évekkel ezelőtt itt, a Magyar Állami Népi Együttesben Mihályi Gábor kért meg – akinek ezúton is köszönöm, hogy gondolt rám –, hogy egy feketelaki etűdöt koreografáljak a Hajnali Hold című műsor zárószámaként. Ez volt az első lehetőségem, de természetesen még azt sem teljesen egyedül vittem végig, hiszen sokat segített Misi. Utána, amikor az együttes Kínába utazott, nyílt még lehetőségem koreografálni. Illetve tavasszal a szolnoki versenyre vittem egy koreográfiát, ami szintén tanulságos élmény volt. Most is hasonló cipőben vagyok, Gyuri terelgetett és látott el tanácsokkal.

Ha megnézzük a stáblistát, elég erős férfitöbbséget tapasztalunk. Nem viszi el ilyenkor a nézőpontot, ha csak férfi koreográfusok alkotják meg a műsort?

Igen, eléggé férfiorientált a dolog. Sajnos a magyar néptánc eleve eléggé férfiközpontú, de hogyan lehetne bármilyen páros táncot nő nélkül eltáncolni? Ugyanígy kell, hogy a koreografálásban is ott legyenek a nők. Ők adnak támaszt, ők adnak ihletet, ők szolgálnak múzsaként. Ezért volt minden koreográfusnak női párja. Nekem a feleségem, Lévay Andrea, Fundák Kristófnak Fundák-Kaszai Lili, Darabos Péternek Tóth Fanni, Farkas Máténak Borbély Beatrix, ifjabb Zsuráfszky Zoltánnak pedig Gyetvai Júlia.

Nekem Tóth Alma volt segítségemre. Nagyon élveztem a vele való közös munkát. Kicsit sajnáltam is, amikor elment, ugyanis közben megszületett a kisfia. Utána Tóth Fanni segített nekem összefogni a dolgokat. Mégis, Alma valahogy mindig ott volt velünk és számíthattam rá, közös volt az alkotás. Kell a női energia, mert…

Részletlátóbbak, mint mi…

Igen, mert mi férfiak, néha olyan vehemensek vagyunk, és esetleg kevesebbet foglalkozunk a női lépésekkel, formákkal. Ezeket rendre jelzik, és emlékeztetnek minket a részletekre. Emlékszem is, ahogy még Almával közösen gondolkodva dobáljuk be az ötleteket, és ebből egyszerűen megszületik az etűd.

Mennyire volt új ez a közös alkotás? Volt-e már tapasztalatotok női koreográfusasszisztenseitekkel?

Én pont ezelőtt dolgoztam együtt Almával a Farkas Máté rendezte Elfújt emlékek című műsorban. Ott is jól működtünk együtt, úgyhogy nem volt kérdés, ki fog nekem segíteni, amikor bejött ez a felkérés. Emiatt is bántam kicsit, miután elment, mert azt éreztem, hogy sikerült egymásra találnunk szakmai téren, és jóval többet ki lehetne hozni a dologból. Remélem, még visszajön hozzánk.

Mi Andival már 21 éve vagyunk együtt, és azóta együtt is tanítunk. Együtt jártuk a képzeletbeli ranglétrát, együtt vezettünk együtteseket. Most is együtt visszük a Bihari János Táncegyüttest, amit szintén egy olyan házaspár vezetett éveken keresztül, akik együtt alkottak, Novák Ferenc és Foltin Jolán. Ők nem egyszerre vezették, de mivel együtt éltek, Tatának (Novák Ferenc) nyilván múzsája volt Joli néni (Foltin Jolán), és valahogy így vagyok én is Andival. Viszem neki az ötleteimet, és ő segít kibontani.

A darab címe Gyökerek és szárnyak. Meséljetek róla, mit jelent számotokra ez a gondolat

A gondolat Goethétől származik, aki azt mondta, hogy az utódainknak gyökereket és szárnyakat kell adnunk. Én ezt úgy értelmezem, hogy biztos alapokat kell adni nekik, hogy szárnyalhassanak. Ezeket az alapokat sok helyen meg lehet találni, például a hagyományokban. Nekem a természet, a természetközeli élet, ami ilyen biztos alapot ad.

Nagyon foglalkoztat, hogy a parasztember mennyire természetközeli volt, mi pedig mennyire eltávolodtunk ettől. Sokszor jártam Srí Lankán, és látom, hogy ott az emberek mennyire együtt élnek a természettel, és ez nekem nagyon hiányzik.

A természet, az élet körforgása rengetegszer visszatér az előadásban. Ami nagyon fontos, az az első mag elvetése, innen indulunk, és az aratásig tart a műsor. Nincs meghatározva, hogy őszi vagy tavaszi vetés ez, hiszen nem is a vetés a fontos, hanem az első mag. Nem kell annyira konkrétat keresni, inkább asszociációs darabról van szó.

Milyen gondolatokat adtál a koreográfusoknak, ami mentén megalkották saját részüket?

Azt kértem, hogy olyan aspektusból dolgozzák fel a hagyományt, amilyen szempontból őket érdekli. Úgy, ahogy engem a természetközeliség foglalkoztat, úgy válasszanak ők is egy témát. Ezt direkt nem akartam meghatározni számukra. Kristóf kapott egyedül pontos utasítást, őt arra kértem, hogy a szerelmet dolgozza fel. Ő a legfiatalabb a csapatban, ettől talán stílszerű a választás. Ő még jobban benne van a párkeresés témájában.

Amikor megkaptam ezt a felkérést, még valóban mélyen benne voltam a párkeresésben. Táncházról táncházra jártam, majd megtaláltam a barátnőmet, Kamillát, akivel már bő egy éve együtt vagyunk. Visszatérve a kérdésre, jól éreztem magamat ennek a témának a feldolgozásában.

Neked mit jelent a Gyökerek és szárnyak, mennyire kapcsolódtál rá ezekre az imént említett pontokra, mint az első mag elvetése?

Ahogy említettük, az én témám a szerelem. A sok motívum mellett például megjelenik a párna mint vezetőeszköz. A koreográfia végén a pár egymásra talál és bebújnak a szalmakazalba, ahol a párnák és a szalmakazal találkozása egyértelművé teszi a fiatalok szerelmét. Maga a szalmakazal végig a színpadon van, és változik a felhasználása, így a jelentése is.

A hat koreográfus mellett beszélhetünk egy hetedik alkotóról Pál István „Szalonna” személyében, aki zenéjével járul hozzá az előadáshoz. Hogy néz ki egy koreográfus-rendező és egy zenei rendező közös munkája

Leginkább a pingpong jut róla eszembe. Egy koreográfusnak elengedhetetlen, hogy legyen valami zenéje. Megkaptunk egy alapzenét, majd az átalakult, és megint átalakult, és a végére teljesen más lett a zene, mint az alapzene volt. De ez mindig így működik.

Hogyan ajánlanád az előadást azoknak, akiknek idegen a magyar néptánc világa, akik nem mozognak otthonosan a tájegységek megkülönböztetésében?

Ez az előadás azokat is kiszolgálja, akik a folklórt szeretik, és azokat is, akik nem. Az elengedhetetlen, hogy a táncot szeressék, de azoknak is üzen, akik nem tudnak semmit sem a folklórról. Valójában valamennyit mindenki tud róla, hiszen bennünk van, ezzel nőttünk fel. Mindenki ismeri a magyar hagyományokat, felismer egy boszorkányt, egy szerelmespárt, egy temetést. Így, ha felszínesen is, biztosan van mindenkinek valami kötődése a folklórhoz.

Én Gyuri gondolatára tudok rákapcsolódni. Illetve azért is tudom ajánlani azoknak, akik nem járatosak a magyar néptáncban, mert ez nem száraz felsorolásként nyújtja át a nézőknek a kis-magyarországi táncokat. Sokkal maibb, könnyedebb nyelven szól. Táncosként és koreográfusként is olyan energiákat érzékelek a színpadon, hogy biztosan mindenkinek pozitívan csapódik le az élmény.

Pontosan. És szerelmes mindenki volt, ezért ha Kristóf számát elvinnénk egy fesztiválra, ott is mindenki értené. Illetve gyönyörűek lettek a jelmezek is, amik Petri Kiss Borbála munkái. Ha másért nem, azokban gyönyörködni is megéri eljönni.

Megérinti az embert, hogy micsoda szépség rejlik egy-egy viseletben.