Hol a színpad? Kint vagy bent? – Kritika a Miskolci Nemzeti Színház Atelier – Bajazzók című páros bemutatójáról

Leoncavallo klasszikusa a vándorkomédiások életén keresztül mutatja be Nedda tragikus végű boldogságkeresését egy indulatokkal teli világban, ahol az emberséget elnyomják az ösztönök. A színház a színházban módszerét alkalmazva mesél kontroll nélküli szenvedélyről, megcsalásról és bosszúról. A történet középpontjában a társulat vezetője, Canio áll, aki nem tudja elfogadni, hogy felesége már nem szereti. Közös színházi jelenetük közben sem tudja elfeledni sérelmeit, hiszen immár nemcsak a színpadon alakítja a megcsalt, ostoba férjet, hanem a valóságban is azzá vált. Az utolsó jelenetben végül önuralmát vesztve kilép színészként alakított szerepéből, eszét vesztve nekiront Neddának: előbb vele, majd a közönség soraiból az előadók közé ugró szeretőjével is végez.

Cser Ádám Atelier-je egy operatársulat életébe enged bepillantást, amelynek tagjai a Bajazzók premierjére készülnek. A bonyodalmat az indítja el, hogy eltűnik a Neddát alakító énekesnő. A rendező dühöng, a karmester kétségbeesik, hiszen a bemutató nem maradhat el. Viszont az egyik énekkari tag máris jelentkezik, hogy tudja a szerepet, és itt az ideje, hogy lehetőséget kapjon a közönség előtt is megcsillogtatni tudását. A darab a színfalak mögött zajló eseményeket elénk tárva mutatja be az alkotás folyamatát, ami sokszor felemelő és magasztos, de olykor ugyanolyan kiábrándítóan kisszerű, mint szürke hétköznapjaink.

Izgalmas dialógus

A kaotikus nyitóképből kibontakozó cselekmény dialógusba lép Leoncavallo verista remekével, hiszen a rendező személyében az Atelier-ben ugyancsak megjelenik a nyers, indulatos férj alakja, aki képtelen elengedni énekesnő feleségét. Anna úgy érzi, a férfi mellett sohasem lehetett önmaga, hiszen mindig az ő művészi ambícióit elégítette ki. Ennek megfelelően hol jéghideg Turandot, hol naivan szerető Gilda volt, és sohasem számított, ő mit gondol szerepeiről és karrierjéről. Gépiesen alávetette magát hitvese akaratának, aki a saját képére formálta művészetét. Ahogy a Bajazzók Neddája, Anna sem élt boldog életet férje mellett, s ebből a nyomasztó légkörből szeretne szabadulni, hogy végre önmaga lehessen.

A darab szüzséje Ibsen Nórája óta elcsépelt problémát dolgoz fel: a külső szemlélő számára boldognak látszó házasságot, amelyben a férj nem kezeli egyenrangú partnerként feleségét. Az Atelier viszont mindezt kifejezetten jól sikerült jelenetekbe ágyazza, és Szabó Máté olyan izgalmas előadást hozott létre, amely miatt bárkinek megéri leutazni Miskolcra operát nézni.

A komor téma ellenére az Ari-Nagy Barbara által végső formába öntött szövegkönyv nem nélkülözi a humort és az iróniát, s pergő egymásutánban tárja elénk életszerű történéseit, mindvégig fenntartva a hallgatóság figyelmét. Mindez Cser Ádám hatásos muzsikájával párosulva magával ragadó előadást eredményezett. A zenei alapszövet nem nélkülözi a modernebb hangzásvilágot sem, de harmóniavilága könnyen befogadható és megszerethető. A partitúra a deklamáló, recitativoszerű „dialógusokra”, a beszéd hanglejtését követő monologikus részletekre épít. A komponista nyilatkozatai szerint darabja azt szeretné megmutatni, hogy mi zajlik a szereplők lelkében, s miközben feltárta azok bonyolult viszonyrendszerét, a valóság és színház közötti határvonal elmosódását ábrázolta. Mindezt nagy profizmussal, elmélyült műhelymunka keretein belül tette. A komponista zeneileg érzékenyen ábrázolta hősei lelki rezdüléseit, a zenekar árnyalt, hol nyersebb, hol líraibb hangvételű zenei szövete pedig jól szolgálja a drámát, hatásosan adagolja a feszültséget. 

Csernek sikerült ihletett minizenedrámát alkotnia, amely Szabó Máté rendezésével párosulva izgalmas zenés színházi élményt nyújt.

A cselekmény az est második felében elhangzó Leoncavallo-darab díszletei között pergett le, s az énekesek egytől egyig nagyszerű színészi teljesítményt nyújtva keltették életre a kottát. A produkció szép koreográfia mentén zajlott: a Bajazzók és az Atelier esetében sem csupán statikusan vett részt az előadásban, hanem hatásosan megoldott koreográfia szerint lakta be a színpadot, s keltette életre a tömegjeleneteket. Mindeközben az énekkari művészek vokálisan is szépen helytálltak, a kórustablók kiegyenlített, árnyalt hangzásvilággal zengték be a színház nézőterét.

Az est karmestere, Philippe de Chalendar alaposan tanulmányozhatta a Cser-opera kottáját, mert az est első felében is biztos kezű irányítónak mutatkozott, s szépen kidomborította a kortárs egyfelvonásos erényeit. A második részben interpretációja a verista darabokra jellemző harsány hangzásvilággal sem maradt adós. A zenekar sodró lendületű játéka mindvégig jó hangulatteremtőnek bizonyult, miközben olyan részletek esetében, mint a Bajazzók madárdala, a lírával sem maradt adósunk.

Magas fokú professzionalizmus

Tatai Nóra Anna és Nedda kettős szerepében egyaránt színvonalas alakítást nyújtott. Mindkét esetben hitelesen formálta meg az elnyomó párjával szemben saját talpára álló feleség alakját, szopránja egyenletesen, kellő drámai hangszínnel szólt, s technikailag a madárdal koloratúráit is hibátlanul megoldotta, valamint a líraibb részleteket szintén magával ragadóan szólaltatta meg.

Turpinszky Gippert Bélának az Atelier tenorjaként lehetősége volt megmutatni, milyen remek színészi készségekkel rendelkezik, miközben énekelnivalója kevesebb lehetőséget nyújtott számára művészi kvalitásai megcsillogtatásához. A Bajazzókban vokális teljesítménye egyenetlenebb volt, magasságai olykor tompán szólaltak meg, néha hiányzott a szólam megkövetelte drámaibb hangszín, de ezeket leszámítva szépen megbirkózott Canio szólamával, és voltak jelenetei, amikor alakítása minden szempontból szuggesztív volt. Szerepformálása, melynek összetettségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a premier utáni első előadáson is sikerült érzékeltetnie a Canio által kényszerűen alakított bohócszerepből és az elkeseredett férj voltából adódó kettőséget,minden bizonnyal előadásáról előadásra érni fog.

Kendi Lajos két éve felemás benyomást tett rám a miskolci Figaro házasságá-ban, most azonban mintha kicserélték volna. A kortárs egyfelvonásosban is szépen állta a sarat, de igazán a Bajazzókban nyújtott emlékezetes alakítást. Előadásában Tonio igazi erőszakos, kisszerű bosszúálló volt. A prológusban még szimpatikusnak találhattuk, de a Neddával közös jeleneteiben taszító pojácává vedlett. Kendi szólamát zeneileg figyelemre méltóan oldotta meg, szép legatókat énekelt, jól sikerültek indulatos kitörései, s vokálisan is jól eltalált volt csókra vágyó kéjelgése.

Liliánát, az Atelier törtető énekkari művésznőjét Török Henrietta alakította, aki mindamellett, hogy remekül eljátszotta a kialakult káoszban lehetőséget látó, önmagáról túl sokat képzelő karrieristát, vokálisan is hatásosan varázsolta elénk a karikatúraszerű figurát.

Rendezőként Hámori Szabolcs nyújtott magabiztos alakítást, aki szemmel láthatólag jól érezte magát a szerepben, nagyszerűen hozta a diktátorhajlamú művész figuráját, s vokális szerepformálása is összetett volt. A karmester szerepét Kacsenyák Gábor keltette életre figyelemre méltóan, míg Eperjesi Erika a súgó, Kolozsi Balázs az ügyelő szerepében nyújtott szórakoztató alakítást. Peppét Cselepák Balázs, Silviót Antóni Norbert alakította üzembiztosan.

Szabó Máté rendezése ezúttal is magasra tette a lécet, ötletesen alkalmazta a forgószínpadot, hatásosan teremtette meg az előadás atmoszféráját, s ezúttal is kerülte a statikusságot. Az énekkar nemcsak szemlélője és kommentátora volt az eseményeknek, hanem szerepet kaptak azok életszerűségének megteremtésében is. A színpadra állítás gondosan elemezte a szereplők egymás közti viszonyait. Nem helyezte új kontextusba a történetet, nem modernizálta annak mondanivalóját, ám rendezése így is olyan magas fokú professzionalizmust képvisel, amelyre ritkán találunk példát hazánkban. A díszlet hatásosan járult hozzá az atmoszféra megteremtéséhez. A rendezés a Bajazzók cselekményét a huszadik század hatvanas vagy hetvenes éveibe tette át, de a színpadon mindvégig az történt, aminek a rendezői utasítások szerint történnie kellett. 

Az Atelier beiktatásával így is történtek súlyponteltolódások az előadásban: az este első fele ráirányította a figyelmet a női sorsra, s hangsúlyosabb szerepet kapott a színház a színházban megoldás is, hiszen ahol Cser darabja véget ért, ott kezdődött Leoncavallo remekműve.

A megkerült Anna még egyszer megteszi férjének, hogy eljátssza a számára elképzelt szerepet, a rendező pedig bosszúból a Canio kabátjába rejtett kellékkést valódira cseréli. Így került teljesen új megvilágításba a komédiások tragikus végkimenetelű szerelmi drámája. Szabó csak néhol élt kisebb kiegészítésekkel és utalásokkal a Bajazzókban, miközben mindkét darabban hatásosan megkomponált beállításokat tárt elénk. Remekül kiemelte a szereplők mindennapjainak sivárságát, megértetve velünk, miért akar ebből a közegből mindkét nő kitörni.

A Miskolci Nemzeti Színház idei operapremierje izgalmas kísérlete egy klasszikus új megvilágításba helyezésének, új tartalommal tölti meg a színház a színházban módszerét, s izgalmas párbeszédet valósít meg egy klasszikus és egy kortárs darab között. Csak remélni tudjuk, hogy ezek a kísérletező kedvű előadások, a modern zenés darabok bemutatása a következő évadokban is folytatódni fog Magyarország legrégibb, ma is működő színházépületében.