Az underground népzenéje – Interjú Tinkkel, a Mulató Aztékkal

Az életutadat követve – különösen pedig legutóbbi albumaidat hallgatva – az a benyomásom, hogy az elmúlt pár év számodra a változás és fejlődés sikertörténete. Ezt belülről is így éled meg?

Teljes mértékben. 2020-ban átestem egy szívműtéten, közel fél évet töltöttem kórházban, amely egybeesett a Coviddal. Kaptam egy műbillentyűt, ami új életlehetőséget adott. Mindez jelentős változási folyamatokat indított el bennem. Egészségileg, mentálisan és szakmailag is mélypontra kerültem. Úgy véltem, sok a pótolnivalóm, az adósságom a környezetem felé. Nem anyagilag, hanem tettekkel. Illetve azt éreztem, hogy a hiphop felé is rendeznem kell a számlám. Addig megelégedtem az alappal, talán annyira voltam képes.

Mondhatjuk, hogy 2026-ra kiteljesedett ez a változás?

Nem, de úgy érzem, jó irányba haladok. Sok munkámba fog még kerülni, hogy megteremtsem azokat a stabilitásokat, amelyekre igazán vágyom – mind emberi, mind szakmai tekintetben. De ez a kettő egybevág.

A szakmaiságom az életem, és az életem által vagyok ember.

Rengeteget segített a fejlődésemben a párom, akivel lassan öt éve találtunk egymásra. Ha meg tudnám teremteni azokat a külső feltételeket is, melyek a kényelmemet szolgálják, akkor érezném kiteljesedettnek ezt a változást.

Slow Village: „Bánya”

Amikor zenei alap nélkül írsz szöveget, tudod-e előre, hogy az a Mulató Aztékokhoz vagy a Slow Village-hez fog kerülni? Máshogy állsz a szövegíráshoz a csapatodtól függően?

Manapság ritkán írok alap nélkül szöveget, általában projektalapon dolgozom. Tudom, hogy melyik csapat melyik dalánál mi a hívószó, a hangulat, és ezek tekintetében alkotom őket. Néha jegyzek fel ötleteket, de azok kis morzsák, melyeket teljes szöveggé kell gyúrnom. Ezenfelül akadnak személyesebb részletek is, amelyekhez nem biztos, hogy be szeretnék vonni partnert. Nem dolgoztam még szerzői albumon, ahol egyszerre lennék előadó, illetve dal- és szövegszerző is, de valamikor szeretném ezt meglépni. Egy örökségfeldolgozással kapcsolatos ötleten gondolkozom, melyben a néhai édesapám és anyai nagyapám költészetét adaptálnám.

Ez egy koncepcióalbum lenne? Valamely csapatoddal dolgoznál hasonló projekten?

Tulajdonképpen az lenne. Tematikus albumnak tekinthetjük a Folt című lemezt is, hiszen a gyógyulási folyamataim részeként valósult meg. Viszont nem gondolom, hogy formációként is készítenénk ilyen albumot. A Slow Village-dzsel pár éve Lassú Palota néven tartottunk egy koncepcióelőadást a Müpában. Ehhez hasonló produkciókat, illetve néhány számot el tudok képzelni csapatszinten is, de nagylemezt nem.

Hogy néz ki a hangmintakeresés 2026-ban a Slow Village-nél?

Nem sokban különbözik attól, ahogyan harminc éve keresték a hangmintákat. A klasszikus eljárást ötvözzük a digitálissal. Felvesszük a lejátszón forgó bakelitlemez azon kis szegmensét, amely tetszik, és szoftver segítségével manipuláljuk. Megesik, hogy előfizetéses hangmintatárat használunk. Jellemzően a hangmintákat hangszeres rájátszással kombináljuk.

Tavalyelőtt JPEGMafia kiadott egy számot, amelyben Future egyik zenéjének AI segítségével bluesra szerkesztett változatát vágta meg az alaphoz. Mi a véleményed az AI-hangminták ilyesfajta használatáról?

Bemutatunk a robotnak! Számomra ez az AI-használat szimpatikusabb formája, de azt elítélem, ha szövegírásra alkalmazzák. Az a kreativitás halála. Művészként nem motiválnak az AI-hangminták. Szívesebben mintáznék olyat, amitől megemelkedik a pulzusom, ami a bőröm alá kúszik – mondjuk John Coltrane-t.

Slow Village: „Körtánc”

Egy korábbi interjúdban említetted, hogy régebben felvett számokat is szoktatok az albumaitokra pakolni. Általában mennyi idő telik el az első ötlet és a kiadás között?

Ez változó, nincs rá konkrét statisztikám. Függ a kiadás módjától és partnereitől is. Ha amolyan „félhivatalos” módon csak a saját felületeinkre tesszük ki, egy-két nap alatt is megszülethet egy dal. De akár hetekkel is kitolhatja a megjelenést, ha bevonunk egy disztribútort, aki a különböző streamingszolgáltatókra tölti fel. A fizikai hordozóknál a gyártási folyamatok még több időt hozzáadnak. Közrejátszik az is, hogy néha az első koncepció után hónapokig, akár évekig nem dolgozunk az adott számon. És ugyan nem minden kerül kiadásra, ritkán vetünk el ötleteket, inkább átdolgozzuk őket más anyagra.

Melyik szám volt a legrégibb, illetve a legfrissebb a Hat után című albumon?

Ködösek az emlékeim ezzel kapcsolatban, de a Pénzmágnes című dalt lassan négy éve fejeztük be, bár lehet, hogy a Chassé régebbi. Talán az Uccsó szál és a Fresh voltak a legfrissebb felvételek.

Arra viszont élesen emlékszem, hogy a Körtánc elnevezésű szám magját egy nap alatt készítettük el.

Több lemezből is hangmintát vételeztünk, létrejött az alap, közben különböző helyiségekben szövegeket írtunk, majd demót is rögzítettünk. Az a dal egy sűrű munkanap eredménye.

A Májusi eső című számban énekled: „ez Kompország / Itt, ami otthont adott, ide szültek, fojtó alom”. A verze arról szól, hogy a legjobbat hozod ki magyar származásodból. Hova húz igazán a szíved?

Ide húz a szívem, továbbra is Magyarországon szeretnék élni, csak jobb kondíciókban. Olyan, mintha a szolgalelkű mentalitásból nem tudnánk továbblépni, és félek, hogy ez az én emberöltőmben már nem fog megváltozni. Viszont akkor is itt szeretnék élni, mert imádom a tájainkat, Budapestet, a konyhát – legfőképpen pedig a magyar nyelvet.

A Cc nevű dalra olyan verzét írtál, melynek sorai erős kontrasztot állítanak fel egymással szemben: míg a „A hűtőben tömlős sajt és parizer” játékos, humoros, addig a „Tapasztalat az is, hogy már voltam rosszabb korszakomban” komolyabb témákra utal. Hogy tudod ezt a két világot egy verzébe belesűríteni?

Azokat a sorokat csupa őszinteséggel írtam, a kontraszt az átélt helyzeteimből származik. Felvázolom bennük a kezdeteinket és a sikereink mögött álló folyamatos munkát. Nem szoktam kifejezetten humoros szövegeket alkotni. Esetenként megírok egy-két csattanót, de az sem az erősségem. Inkább játszani szeretek a szavakkal és a ritmikájukkal. Adottságnak gondolom, hogy a komoly témákat is tudom humorral fűszerezni.

„Nekem álomautóm van, nem Hondám” – énekled a Pénzmágnesben. Szerinted a Honda nem álomautó?

Sose vonzott az autós kultúra, nincs is jogosítványom, soha nem is vágytam vezetni. Ez a szövegrészlet egy utalás Roc Marciano Emeralds című dalának nyitósorára: „I got Lamborghini dreams / Nissan nightmares”. Elképzeli a luxust, majd egyből visszarángatja magát a földre. Ezt a képet csavartam meg, kicseréltem az autómárkát Hondára, és a karakter szerepébe bújva fordítottam a jelentésén.

A Telex-interjúban részletesen beszéltél a copyzásról, a másolatokról, illetve arról, hogy ez lényegében az alkotói fejlődés része. Mik segíthetnek szerinted abban, hogy egy rapper vagy producer ne ragadjon le éveken át ezen a szinten?

Az egyéniség. A másolás fontos része a tanulási folyamatnak, általa lehetsz jó zenei szakember. De ha kitartó vagy, és foglalkozol ezzel, tanulmányozod, egyedibb szakemberré válhatsz, aki olyat képes nyújtani, amiért téged választanak egy feladatra – például a hallgató téged fog hallgatni.

A hiphop egy kollázsfestmény, zeneiségben, szövegben, illetve a kulturális és szociális referenciák miatt is.

Mint egy népzene, innen-onnan veszek, majd egybegyúrom. De mindig – a másolásnál is – hozzáadom a saját tapasztalataimat, az egyéniségemet.

Miért ilyen népszerűek ezek a másolatok a magyar hiphopon belül?

A kiszámíthatóság miatt. Nem kell rajtuk gondolkodni. Nem mindenki vár el hatalmas érzelmeket a zenétől. A hallgatók tudják, az adott előadótól mit szeretnének kapni, és ha túl kísérletező, csalódást is okozhat nekik.

Tudnál említeni olyan alapot – akár instrumentalt, akár olyan számot, amelyen Nash vagy Goulasch nélküled szerepel –, amelyen utólag szívesen előadtál volna?

Az első lemezünkön van egy Frenkendrenk című szám, amiben Nash előad néhány sort. Alapból egy kiemelkedő zenének tartom, de kicsit feszít belülről a gondolat, hogy egy-két verzével még erősebb lehetne. Az idei albumunkon megjelent Chasse és Isteni című dalokról többen is hiányolnak. Ugyan nagyszerű számoknak gondolom őket, a tematikájuktól nem éreztem késztetést szövegírásra.

Hogyan érintett a Slow Village-es társaddal, Goulasch-sal történt tavalyi rendőri zaklatásos eset?

Mélyen felzaklatott. Akkor is így éreznék, ha bárki mással történt volna. Az a gyanúm, hogy beazonosították őt, és célzottan, a megfélemlítés szándékával cselekedtek. Szerencsére nem jártak úgy, mint az a szentesi srác, aki két gramm fűért halt meg. Szolgálnak és védenek, de a Gyűlölet című filmet idézve: „tőletek ki véd meg minket?”

Hogyan befolyásolja a hazai hiphop fejlődését a jelenlegi drogpolitika?

Sehogyan. Viszont munkalehetőség tekintetében romlott a zenészek, DJ-k és hangtechnikusok helyzete. A fellépés nem csupán szenvedélyem, a megélhetésem is. Minden drogpolitikának hazudott eljárással bezáratott klub csökkenti az előadásra alkalmas helyszínek számát. Ezen szórakozóhelyek egy része – például a Turbina – rendszeresen foglalkoztatott zenészként és alkalmazott DJ-ként.

Hogy lehetne a magyar hiphop szcénáját vidékre is kiterjeszteni?

A klubtámogatásokban és pályázatok kiírásában látom az underground hiphop kultúra kiterjesztésének a kulcsát.

Szerintem egy kormánynak kutya kötelessége támogatni a zenei rétegműfajokat, mivel azok mind közösségalkotók, és a kortárs kultúránk részét képzik.

Az anyagiak a zenészek és a klubok számára is meghatározóak. A szórakozóhelyeknek megfelelő hangrendszerrel és klubkompatibilis standard DJ-eszközökkel kell rendelkezniük. Máskülönben kénytelenek az előadók saját vagy bérelt hangtechnikát alkalmazni. Gyakran ezen eszközöket a klubok kevésbé képesek megfizetni, hiszen már önmaguk fenntartása is komoly kihívást jelent. Ritkábban pedig egyszerűen nem akarják fejleszteni az eszközparkot, ezzel befolyásolva a szórakoztatás és szórakozás minőségét. A belépők ára is fontos dimenzió ebben a kérdésben. Olyan jegyárat kell alkotni, amelyből ki tudják fizetni az alkalmazottakat, a zenészeket, de a közönség számára is elérhető. Ez egy komplex probléma.