Szőrös szívek dobbanása – Kritika Bertóti Johanna Szerelmes állatok című gyerekkönyvéről

Az irodalom évezredek óta előszeretettel használja metaforikus jelölőként az állatvilág különböző alakjait, amelyeken keresztül emberi érzéseket és erkölcsi dilemmákat jelenít meg, olykor pedig társadalmi kérdéseket vizsgál. Az ehhez társuló forma meglehetősen széles skálát ír le, hiszen a példázatoktól kezdve a mítoszokon, legendákon és népmeséken át egészen a versekig és a tanmesékig találni példát az antropomorfizált állatfigurák használatára. Gondoljunk csak Ezópus, majd Phaedrus fabuláira vagy épp La Fontaine állatmeséire, de a magyar irodalomban is találhatunk példákat, Pesti Gábor és Heltai Gáspár életművétől kezdve egészen Pilinszky János és Nemes Nagy Ágnes költészetéig.

Az antropomorfizmus egy kiváló átmenet a felnőtteknek és a gyerekeknek szóló irodalom között.

Napjainkban mégis talán utóbbi őrzi a legintenzívebben ezt a hagyományt, a legnépszerűbb gyerekkönyvek elbeszélői, főszereplői ugyanis gyakran kisállatok. Ahogyan a kortárs magyar gyerekirodalom „nagyágyúi”, mint Lackfi János, Szabó T. Anna, Varró Dániel vagy épp Kiss Judit Ágnes, úgy a Bertóti Johannához hasonló friss hangok is előszeretettel alkalmazzák ezt a technikát. Az erdélyi költőnőnek már első önálló verseskötetében (Almából ki, körtébe be, Koinónia, 2020) is megjelenik az antropomorfizmus, legújabb kötetét, a Szerelmes állatokat pedig az első verstől az utolsóig végigkísérik a perszonifikált állatfigurák.

A rózsaszín köd költészete

A Szerelmes állatok című kötet hatvanegy verset tartalmaz, melyek öt különálló ciklusba rendezve alkotnak egységet. A versbe öntött szerelmi vallomások megalkotásának irányelvei már az első vers első soraiban megfogalmazódnak egyfajta, a versgyűjtemény egészére vonatkozó ars poeticaként – nem mellőzve a humort, amely a versek egyik legfontosabb eszköze lesz a továbbiakban is:

„Szerelmes verset, ha írnál,
szívhez szólóan mekegjél.
Tisztán, őszintén, ha bírnál,
Közben egypár könnyet ejtsél!
Szépen, gyengéden fogalmazz
megindító, lágy szavakkal!
Hogyha eléggé kitartasz,
ő feléd epedve nyargal.”

Mivel a kötetben a szerelem átfogó témája és az állatszereplők állandó jelenléte uralkodik, felmerül a folyamatos ismétlődés és az egyhangúság veszélye. A monotonitás elkerülése egyfelől a kisebb tematikus fókuszoknak, másfelől pedig a műfaji színességnek köszönhetően sikerül, melyek a szűk téma ellenére tartalmilag és formailag is változatossá teszik a kötetet.

Az öt ciklus öt lehetséges vetületét mutatja be a szerelemnek, így az Ismerkedő szerelmes állatoktól kezdve az Udvarló szerelmes állatokon, a Fülig szerelmes állatokon és a Reménytelenül szerelmes állatokon át egészen a Boldog szerelmes állatokig tart a sor, miközben a különböző fajokhoz társított általános ismeretek is megjelennek a kötetben. Ezáltal egyfajta ismeretterjesztő funkcióval bővül az alapjáraton is tartalmas könyvecske. Nemcsak az állatok királya jelenik meg, hanem az elefántok híresen jó memóriája is, akárcsak a lomhán lógó, eukaliptuszt rágcsáló koalák, de arra is fény derül, hogyan élnek egy bolyon belül a hangyák, és milyen a pöffeszkedő pávák násztánca.

Műfaji kavalkád és nyelvi bravúrok

A kötet egyik legnagyobb érdeme a játékosság, amely amellett, hogy a gyerekek számára könnyen befogadhatóvá teszi a verseket, a felnőtt olvasóknak is szórakoztató élményt nyújt, ami kiváltképp fontos, hiszen a kiadó által ideális korúnak vélt gyerekolvasók esetén sokszor még csak a közös olvasás jöhet szóba. Az állatpárokhoz társított műfaj és verselés kifejezetten leleményesnek bizonyul, a forma és a tartalom harmonikus összhangját teremtve meg: a programadó nyitó vershez például remek választás a glossza, akárcsak a tiszavirág-életű ebihalakhoz az epigramma vagy a királyi hattyúkhoz a fennkölt szonettforma. A nyulakról szóló költeménynél – a Nyuszi ül a fűben… kezdetű gyerekvers után szabadon – adja magát a mondókaszerű felépítés, a Szamarak hangját repetitív módon felidéző versre pedig remekül ráhúzható a népdalok formavilága. Bertóti Johanna mindemellett olyan műfajokat is felidéz, amelyek fölött már kissé eljárt az idő, így találkozhatunk a vakondok rondójával, csupaszcsigák kupléjával vagy az armadillók trubadúrénekével. Megjelennek a klasszikus verselési formák, többek közt a hexameterben turbékoló Búbos bankákban, ugyanakkor a kortárs könnyűzenei irányba történő elmozdulás sem idegen a kötettől, hiszen felcsendül a hiúzblues és a cickányok rapdala is. Ezek a műfaji megjelölések szerepelnek az egyes versek címe alatt, ezáltal egy újabb ismeretterjesztő funkcióval gazdagítva a kötetet.

Van azonban két visszatérő, ámbár hazánkban nemigen őshonos műfaj, amelyekre a szerző meglehetősen jól ráérzett, mégpedig a haikuk és a limerickek. Míg az előzőt a szintén erdélyi származású Kovács András Ferenc ültette át a gyerekirodalomba, addig a limerick hazai gyerekirodalmi képviselője Varró Dániel. A rövid, természeti képekkel operáló japán műfaj kifejezetten találó az állatokról szóló gyerekversek esetében, a limerickek pedig a maguk tartalmi könnyedségével űznek tréfát a büszke agarakból, a tömzsi buldogokból és a játékos dalmatákból.

A humor azonban nem merül ki az iróniában, a kötet előszeretettel operál a nyelvi humor eszköztárával is, ahol kreatívabbnál kreatívabb nyelvi megoldásokkal találkozhatunk.

A nyelvi játékokban leggazdagabb mű talán a Sünök című vers, ahol a sünöcském – sün nőcském rímpár egy jól célzott morfémahatár-eltolással és egy fonémacserével színesíti a költeményt, ugyanakkor a sünikém – süniszirén esetében szóalkotásos nyelvi csavarra is látni példát. Egy másik, alliteráló szerelmi szálra terelve a szót: „két csöpp csiga csendben cselleng”, míg „csókuk csattan, házuk koccan”.

A szó szerinti és az elvont jelentésekkel játszó képi játékok felhalmozásával is találkozhatunk a kötetben, elsősorban olyan metaforák gyakori használatával, melyek mára már elveszítették erőteljesen képi jellegüket, és beépültek a mindennapi nyelvhasználatba. A galambok jövőjét illetően „Minden oly csodásan ragyog! […] Micsoda madártávlatok!”, míg „ha a macska kisegérnyom után kutat, // tudom jól, hogy merre nyerjünk egérutat” – mondja a kisegér. A kedvesét kétségbeesetten kereső vakond esetében pedig a helyzetkomikum válik hangsúlyossá, ahol az átvitt értelmű és a szó szerinti jelentés is találkozik egymással:

„Vakon hiszem: megtalállak téged,
ezért hát kereslek minden zugban,
felásom a nagy világot érted.”

A nyelvi kreativitás érvényre juttatásának leggyakrabban megjelenő eszköze mégis a szójáték, amely egyfelől remek humorforrás, másrészt pedig a verselést tökéletesíti, ahogyan a Polipok című vers szóösszerántásból keletkezett, homonímiára is épülő neologizmusa:

„Ha mérges is vagyok,
lényed azonnal
felvidít, megpuhít.

Nyolc karral ölellek,
s küldök fejlábadra
sok-sok oktopuszit.”

Széles vászon, színes paletta

Az olvasó legnagyobb szerencséjére a kötet nem csak nyelvi képekben gazdag. Sok gyerekkönyv esetében látni, hogy a szerkesztés hagy maga után némi kívánnivalót, a Szerelmes állatokban azonban a Gutenberg Kiadótól megszokott igényes szerkesztéssel találkozhatunk, így könyvtárgy formájában is igazán értékes kötetről beszélhetünk. A könyv illusztrátora, Kürti Andrea számos gyerekeknek szóló kiadványból ismerős lehet, ugyanis munkái a Gutenberg mellett a Kolibri Kiadó, a Cerkabella és a Lampion Könyvek kínálatában is megtalálhatók.

Kürti Andrea élénk színvilágú, részletgazdag grafikái nemcsak esztétikai élményt nyújtanak, hanem a szövegekhez is szorosan kapcsolódnak, mintegy leképezik azok tartalmát.

Jóllehet ez a nagyon szoros képi-tartalmi egység nem túl sok absztrakciós lehetőséget teremt a befogadó számára, a célkorosztály esetében azonban elősegítheti az értelmezési folyamatokat, ahogyan az illusztrációk kissé redundáns, mégis magyarázó jelleggel kísérik a költeményeket. A beteljesült szerelem például vizualizálódik a tükörszimmetriában ábrázolt majmokon és armadillókon keresztül, a pirospozsgás arcú, egymással teljesen összegabalyodott Polipok kapcsán, ahogyan az ormányukból szívet formázó elefántok esetében is. Kürti hasonló megoldással él a reménytelenül szerelmes állatoknál is, ahol a szamarak és az orrszarvúk térben is eltávolodnak egymástól. Megjelenik a Zebrák című vers magányos hőse is, aki mindenben a kedvesét látja – a csíkos asztalterítőben vagy épp a gyalogátkelőben –, így a szövegbeli tartalmi rájátszás a zebra homonímiájára visszaköszön az illusztrációban is.

A központi elemként megjelenő szerelmes állatokon túl is részletgazdag illusztrációkról beszélhetünk, többek között a vidám, többnyire geometriai formákkal tarkított ruhák és az árnyalatokkal játszó hátterek tekintetében. Az állatok legkülönbözőbb lakóhelyei is meg vannak jelenítve, az esőerdőtől kezdve a dzsungelen és a szaharai környezeten át egészen a végtelen óceánig – mindez kreatív megoldási módokkal és a színekkel való játékkal. A meleg színekkel – pirossal, bordóval, naranccsal – tarkított háttér fokozza az intimitás hangulatát, míg a hideg színeket képviselő kék háttér gyakran az éjszakai égboltot festi le, amely egyfajta titokzatosságot kölcsönöz az illusztrációnak, ahogyan az adott költemény narratívájának is.

Szerelmes szólamok

A versek lüktetése és ritmusa kétségkívül dallamossá teszi a költeményeket, így adja magát a megzenésítés, kiváltképp, hogy már az Almából ki, körtébe be bemutatkozó kötet versei között is találni olyan darabokat, amelyekből zenei feldolgozás született. A Szerelmes állatokból készült album mintegy tíz dalt tartalmaz, amelyek a könyvben szereplő QR-kódon keresztül érhetők el. A Johannáék zenekar frontembereként maga az írónő szerezte és énekelte fel a dalokat, ő játszik akusztikus gitáron is, míg Moldován Balázs dobon, Ördög Ödön pedig billentyűn kísérik, és időnként a vokálban is közreműködnek. Fehér Csaba egy számítógépes zeneszerkesztő program segítségével virtuális hangszerekkel gazdagítja a zenei aláfestést.

Johannáék: Tücskök

A dalfeldolgozások remekül kiaknázzák mindazt a potenciált, amely az állatokról szóló versekben rejlik: a vokálokban és a főszólamokban megjelenő hangutánzó elemek, ritmikai ismétlések és hangszínváltások mind hozzájárulnak a humoros, mégis zenei igényességgel megalkotott kompozíciókhoz. A feldolgozások önálló interpretációkat is kínálnak: a Majmok című darab például dialogizálja az eredeti verset, ezáltal új szerkezeti és dramaturgiai egységet teremt, továbbgondolva a versek világát, és új értelmezési horizontokat nyitva meg.

A cikk szerkesztője, Katona Alexandra az MNMKK Petőfi Irodalmi Múzeum Oláh János-ösztöndíjasa.