A magyar irodalmi krimi 2024-ben – Kritika Cserháti Éva Az Albatrosz-rejtély című kötetéről

– A ’88-as részek nagyok jók – mosolygott a feleségére bátorítóan. – Nem gondoltam, hogy így is történhetett volna.
– De hát nem ez a nyomozás? Hogy kitalálod, hogyan történhetett volna?
– Az más. Az bizonyítékokon alapul. Nem kitaláció.

A magyar krimi 21. századi reneszánsza, amely Kondor Vilmos Budapest Noir című regényének megjelenését követően a 2010-es években vette kezdetét, több jelentős alkotót és szöveget termelt ki a 2020-as években is. Az „első hullámból” azok a szerzők maradtak a kortárskrimi-szcénában, akik – Kondorhoz hasonlóan – sorozatok formájában publikálták műveiket (bár egyre csökkenő színvonalon…). Csabai László először Szindbád, aztán Sherlock Holmes alakja köré fonta történeteit, sajnálatosan egyre érdektelenebb szüzsét alkotva. 2023-ban jelent meg eddigi legutolsó darabja Sherlock Holmes Nyárligeten címmel, amely inkább stilizált történelmi regény, cserében ironikus-alternatív regényzárlatokat kínálva fel az olvasónak. Baráth Katalin szintén 2010-től jelentette meg az amatőr nyomozó, Dávid Veron eseteiről szóló köteteit, amelyek „történelmi” hagyományát az idén megjelent Detektív kacér kalapban című regény folytatja (erről nem könnyű eldönteni, nem paródiának szánta-e).

2020 körül jelentkezett az „új magyar krimi”, amelynek szerzői közül többen is képesek voltak önálló sorozatvilágot létrehozni pár év alatt.

Ennek az „új hullámnak” több szerzője is sorozatok, jellemzően trilógiák létrehozásába fogott az elmúlt években. Ezek a projektek részben még folyamatban vannak, két kötetnél tartva a sorozatépítésben (ilyen Gráczer L. Tamás A budai hóhér és N. Nagy Zoltán A Babits-gyilkosságok című trilógiája, illetve Mészöly Ágnes Gota-regényei). A már beteljesült sorozatok közül Hász Róbert Fábián Marcell-trilógiájának utolsó darabja (Fábián Marcell és a Hét nővér) két éve jelent meg. Hász „krimiregényei” (a szerző nem tartja magát krimiírónak) az előző századelőn játszódnak, ahol az újító „pandúrdetektív” (az újonnan felállított rendőrség felügyelője) Zomborban és környékén nyomoz. Ez a trilógia némileg kilóg a tárgyalt szövegkorpuszból, mivel regényei nem krimik, sokkal inkább történelmi regények, bár ebben az esetben a két műfaj harmonikusan egészíti ki egymást: a zsáner bizonyos kötelező elemeit felhasználva a szövegek érdeklődése alapvetően a korabeli bácskai valóságra (és annak élhetőségére) irányul.

Az eladási listák alapján (is) „top 3” kortárs krimiszerző közül Zajácz D. Zoltán első „retró krimijét” (a címke a regények borítóján szerepel) 2021-ben publikálta, s a Véres Balaton-sorozatban azóta három újabb regény is megjelent (legutóbb a Gyilkos Balaton című előzménykötet). Mind a négy kötet a Kádár-korszakban játszódik, ebből adódóan a nyomozást a rendőrség hivatalos nyomozói végzik (néha kiegészülve a Szovjetunióból vagy az NDK-ból küldött kollégákkal). Zajácz hitelesen teremt meg egy „Kádár-korszak”-atmoszférát, a cselekmény mindegyik regényében a műfaji elvárásoknak megfelelően fordulatos, míg a karakterek kellően statikusak ahhoz, hogy az olvasó – beállítódásának és életkorának megfelelően – a történet csavarjaira koncentráljon, vagy éppen nosztalgiázzon. (Idén, talán érezve a monotonitás fenyegetését, Sötétség Malmőben című könyvével megszakította a Balaton-sorozatot, de a minőségi zuhanást látva sajnos azt kell mondanunk, bárcsak ne tette volna – hacsak nem a skandináv krimi kliséinek parodizálása volt a cél…) Szlavicsek Judit Balatoni krimik-trilógiájának darabjait (2020-ban jelent meg az első kötet, idén pedig a harmadik, Halál Tihanyban címmel) a Balaton-parti helyszínek mellett a hol a testület keretei között, hol azon kívül nyomozó, jó ideig alkoholizmusával küzdő Kardos Júlia alezredes kapcsolja össze. A cselekmény a kortárs magyar valóság kulisszái előtt bonyolódik, egyik regényből sem marad ki például a korrupció és a politika közti kapcsolat témája. Szlavicsek is kiugrott egy könyv erejéig a sorozatból az elsődleges történetét tekintve az Adrián játszódó Viharcsapda című regényével (bár ennek a szövegnek is jelentős hányada játszódik előzményként a Balatonnál).

Mi magyarázhatja ezeket a sorozatokból való „kiugrásokat” két ilyen népszerű szerzőnél? Valószínűleg a – jobb híján – „szubkulturális” kánon, finomabban fogalmazva a „zsánerelvárás” támasztotta kényszerrel való szembesülés. Ahogy a „hivatalos” (hagyományosan intézményesült) irodalom összezár a populáris „zsánerművek” ellenében, úgy az ezeket az irodalmi műfajokat (krimi, science fiction, fantasy) művelők is kialakították a saját kánonjukat, részben intézményrendszerüket. (Üdítő kivétel a krimi esetében a Török Lajos által a Károli Gáspár Református Egyetemen szervezett, eddig két alkalmat megélt konferenciasorozat, valamint a Helikon krimiszáma – ezek esetében nincs különbségtétel az eladott példányok vagy a publikációs csatornákhoz való hozzáférés szempontjából a tárgyalt szerzők között.) Ahogy (nem utolsósorban a meggyőző példányszámokra alapozva) megalkotja magát ez az egyre kevésbé „lappangó” kánon, úgy jönnek létre a normákat megfogalmazó kritikák, recenziók. Csak egyetlen példát említve: Szlavicsek első regénye (Légy/ott) sajátosan osztotta szét a nézőpontokat: Kardos nyomozóé csak egy volt az eseményeket vizsgálók és értelmezők fókuszai közül (ráadásul szinte a történet kezdetétől tudta az olvasó, hogy ki a gyilkos). Ezt az amúgy jó szándékú és a kortárs magyar krimi szemlézésében, megismertetésében jelentős szerepet játszó Kortárs Krimi Blog úgy interpretálta, hogy első regényében még követhet el hibát a szerző – s valóban, a második regényben már minden a „whodunit” tradíciójának megfelelően alakult. Bár az sem lehet véletlen, hogy a Halál Tihanyban című legutóbbi művében van halott, de nem történik gyilkosság.

A kortárs magyar krimi legjelentősebb képviselője kétségtelenül Cserháti Éva. Regényei esetében fel sem merül, hogy ne krimit olvasnánk, ugyanakkor arra is nehéz érvet találni, hogy ezek a szövegek ne illeszkednének a „magas irodalom” kánonja által is elfogadott hagyományba. Cserháti játszik a műfaji szabályokkal: ha valaki bűnügyet akar, akkor van itt halott, gyilkos, nyomozás; ha valaki nem minden irónia nélküli történetet szeretne jelenünkben élő szereplőkkel, akkor van itt Bridget Jones; s ha valaki realista történetre vágyik, akkor van itt a nemi szerepekkel, függőséggel, gyermekkori traumákkal szembesítő karakter. Művei nem ódzkodnak megosztó kérdések köré fonni regényeinek cselekményét. A K. É. Z.-sorozat első, 2019-es kötetében, A Sellő titká-ban a görög menekültek magyarországi beilleszkedése kapcsán a kommunista múlt; második könyvében, a Szabadulószobában egy fiatal ellenzéki politikai mozgalom hajótörése és az abortusz kérdése; harmadik kötetében, a Zarándoklat a halálba című regényben a kommunista múltban történt egyházüldözés és az egyházi pedofília az a téma, amely az egyes bűnügyi esetek megoldása után is a történetek továbbgondolására késztető elem marad az olvasó számára.

Cserháti Éva K. É. Z.-történeteinek főszereplője egy nyomozócsoport, majd annak megszűntével egy magánnyomozó iroda. Legújabb regénye, a 2024-ben megjelent Az Albatrosz-rejtély arra vállalkozik, hogy olyan bűnügyi rejtélyt oldjon meg a csoport, amelyet részben ő maga hozott létre. Vasvári, a nyugdíjba vonult alkoholista százados, a magánnyomozó iroda alkalmazottja krimiírásba fog, de a megismert részletekből hamar kiderül a többiek számára, hogy plagizál: egy 1989-ben az Albatrosz-sorozatban megjelent krimi mondatait írja át szóról szóra. A csoport tagjai, bevonva Vasvári élettársát, egy tudósítást csempésznek a Vasvári által másolt kötetbe. A Népszabadságból származó cikk annak a férfinak a tárgyalásáról szól, akit Vasvári ballisztikai vizsgálatain alapuló érvek alapján ítéltek el felesége meggyilkolásáért. A plagizáló nyomozó megtréfálására felmelegített, rég lezárt gyilkossági ügy a cselekmény során olyan nyomozást indít el, amelynek a végén kiderül az igazi tettes személye. Fiktív, az Albatrosz-regényekben szereplő gyilkosságok vezetik oda a cselekményt, hogy valóságos emberöléssé változtassa az ezekből megalkotott konstrukciókat (amelyeket a forgatókönyv-változatként megjelenő események azonnal relativizálnak).

Az Albatrosz-rejtély több krimizsánert is játékba hoz. Felfedezhetünk benne hard-boiled elemeket (a felelevenített gyilkossági történetben Csordás Imre brutalitása, némileg a K. É. Z. tagja, az alkoholista, láncdohányos Vasvári – bár ebben a regényben inkább már a múltból felidézett – tettei), a történelmi krimi sajátosságait (a cselekményt mozgató gyilkosság rendszerváltást megelőző idősíkja) és némileg a cosy mistery elemeit (a nyomozók közül kettőnek – Telki-Nagynak és Kötelesnek – nagymértékben befolyásolja tetteit családi élete). Ugyanakkor ezek egyike sem válik kizárólagos jelentőségűvé.

Ráadásul a krimizsánereket kiegészíti egy, alapvetően a nőiséggel összefüggő kérdésekre fókuszáló történetszál, amely már Cserháti korábbi regényeiben is meghatározó volt.

A magánnyomozó irodát vezető Magyar Vanda állandó kisebbrendűségi komplexussal küzd gyermekkori traumák miatt, amit súlyosbít kopaszsága; kolléganőjének, Adminnak állandósult testsúlyproblémái vannak; volt főnöküket, Telki-Nagyot Down-szindrómás gyermekével, illetve az újabb teherbe eséssel kapcsolatos problémák gyötrik; Köteles főhadnagy felesége pedig, mint kiderül, nem is annyira a céges munka miatt van annyit távol családjától.

Az alműfajokkal való játéknak és a női nézőpont érvényesítésének köszönhetően Az Albatrosz-rejtély szövege kimozdítja a bűnügyi regény konvencióinak megfelelő főszereplő-konfigurációt. Talán Vasvári Lajos nyugdíjas századosnak, jelenleg az iroda alkalmazottjának alakja a legismertebb a krimi hagyományából: cinikus, ciklikusan alkoholista (amikor számára izgalmas ügyben nyomoz, nem iszik), egyedül él Csepelen, szexista – de szakmailag, mint ballisztikus, kikezdhetetlen. A csoport másik férfi tagja a „jó rendőr”, Köteles László főhadnagy, aki éppen gyesen van ikerlányaival. Ő a folyton elpiruló, állami gondozásban felnőtt, a feleségét érvényesülni engedő nyomozó, aki egyaránt igyekszik megfelelni családi és szakmai életében. Telki-Nagy Judit őrnagy, a felszámolt rendőrségi nyomozócsoport vezetője kényszerszabadságát tölti Walesben a magyar irodalmat fordító férjével és Down-szindrómás lányukkal. Telki-Nagy hazavágyódik, s bár sokáig csak online van jelen a nyomozásban, az első hívó szóra visszautazik segíteni, sőt egyre inkább irányítani a munkát. Az ügyben való lelkes részvételét szakmai elkötelezettsége mellett sikertelen második terhessége, a kudarcokról való megfeledkezés is magyarázza.

Az iroda két alapítója közül Admin képviseli a komikumot és az (ön)iróniát, Magyar Vanda – a nyomozócsoportnál csak ideiglenesen tevékenykedő, majd a magánnyomozó irodát vezető „woke” – pedig talán a regény legösszetettebb karaktere, aki végig kommentálja az eseményeket és saját tetteit, de még így sem válik rezonőrré. Az elbeszélői nézőpont mindvégig a szereplőkhöz kötött, meglehetős arányérzékkel szétosztva köztük a fókuszálást, így nem merül fel az olvasóban bármely „végig tudtam”-szuperpozíció feltételezése (amit persze segítenek az elbeszélő nélküli forgatókönyvbetétek is). Az immár negyedik regényben visszatérő főszereplők karaktere különösen az egymáshoz való viszony révén teszi – ha nem is formabontó, de legalábbis – a műfaji hagyományt átértelmező művé Az Albatrosz-rejtélyt. Cserháti krimijeiben a nyomozócsoport tagjai közt a viszony nem statikus, hanem folyamatosan változik az egyes regények világán belül is. A nyomozás jelentése így a kriminológiai értelem mellett ebben a regényben is kiegészül az önmagunk és mások megértése utáni vágyakozással.

A történetet a jelenben zajló események mellett – ahogy Cserháti többi regényében – egy múltbeli történetszál alkotja.

Az újdonságot ebben a krimiben az jelenti, hogy a múltban játszódó jelenetek egy filmforgatókönyv részeiként kerülnek megjelenítésre

(sőt a jelenbeli cselekmény néhány eseménye is – erre a megoldásra csak a regény végén kap magyarázatot az olvasó). A múltat ebben az esetben a szocialista korszak végnapjai jelentik, ugyanakkor hangsúlyozottan fikciós keretben (forgatókönyv a regényben). Ironizálja-e Cserháti a krimi műfaji elemeit? Igen is, meg nem is. Egyrészt úgy teljesíti a műfaji elvárásokat, hogy csavar egyet rajtuk (visszamenőleg létrehozott bűntény), másrészt a K. É. Z. csapata esetében nem heroikus szuperhősök vagy komikus feláldozhatók közösségi érzését alkotja meg, hanem egymásra maradt, különböző szempontból frusztrált nyomozók csoportját, ahol a megoldás csak ügyről ügyre áll össze, magában hordva a szétesés lehetőségét. A tetralógia nyomozásai során kialakuló viszonyok annak a társadalomnak az ideiglenességét, a múltból már meghatározott törékenységét imitálják, amelyben létrejönnek.