Digitális Hollywood – A machinima és közössége

A machinima a legegyszerűbben úgy definiálható, mint videójátékok segítségével létrehozott mozgókép. A jól ismert videójáték-végigjátszásoktól vagy gameplayvideóktól abban tér el, hogy a játék menetének követése helyett egy narratív történet elmesélése a cél a játék eszközeivel és a filmművészet formanyelvének használata által.

Tehát a machinima voltaképpen filmművészeti alkotás, amely – általában rejtetten – egy vagy több videójáték felhasználásával készül.

Ehhez természetesen szükség van egy olyan játékra, amely lehetővé teszi a filmszerűség illúziójának létrehozását: például különböző nézőpontok vagy éppen plánok használatát. Emellett az is fontos, hogy a játék menete minél kötetlenebb legyen, ugyanis macerásabb egyedi narratívánkat „eljátszani” egy kötött, feszes folyamú videójátékban, mint egy nyitott világúban. Nem véletlen, hogy a leggyakrabban machinimakészítésre használt játékok is ilyenek, például a Minecraft-, a GTA- vagy a The Sims-sorozatok. Ezek a videójáték(franchise)ok vagy vizualitásukkal, vagy végtelenségig egyedire szabható játékelemeik és funkcióik, illetve nyitott világuk révén teszik lehetővé a játékos által kitalált történet színre vitelét.

A hanyatlás kora és a művészeti aranykor

A machinima szó ugyan keveseknek lehet ismerős, ám a jelenséggel valószínűleg többen találkoztak, mint azt előzetesen gondolnák. A South Park kedvelői például emlékezhetnek a rajongók által a sorozat egyik legjobbjaként emlegetett epizódra, a 10. évad 8. részére, a Make Love, Not Warcraftra, amelynek egy szegmense a World of Warcraft videójátékban került felvételre. Az epizód később Emmy-díjat is nyert – ez lett első Emmy-díjas machinima. A YouTube-on még manapság is rengeteg csatorna foglalkozik machinimavideók gyártásával, bár kétségtelenül az elkészült munkákat kisebb figyelem kíséri, mint a 2000-es évek végén vagy a 2010-es évek elején. Az akkor népszerű videósok (például Joshua Mutter) mára jórészt felhagytak a machinimák készítésével, míg a feltörekvő alkotók (például Simmer Boi) kevéssé tűnnek ki az akár tíz évnél is régebbi, de többmilliós megtekintésű videók közül – így tulajdonképpen a médiumot felfalta a YouTube algoritmusa.

Ez azért különösen sajnálatos, mert míg a korábbi alkotások technológiailag erősen korlátoltak voltak – például meg volt határozva, hány perces videókat tölthet fel valaki a YouTube-ra, a machinimák legjobban hozzáférhető platformjára –, addig a 2020-as évek machinimáinak már nem kell ilyesféle szabályozásokkal szembenéznie. Ezt előnyükre is fordították a készítők, és a hosszabb játékidő lehetősége teret adott sokkal komplexebb narratív szálak kibontására. Emellett a videójáték-ipar fejlődését és a játékok fotórealisztikusságra való törekvését is felfedezhetjük korunk machinimaalkotásaiban. A kortárs machinimák vizualitásukban, de általában a narratíva kidolgozottságában is előrelépést mutatnak elődeikkel szemben.

A komplex narratívájú machinimákra remek példa lehet az olasz származású, Simmer Boi néven ismert alkotó sorozata, a The Sims 4-ben rögzített Ward University. Ez a jelenleg 18 epizódból álló dramedy olyan témákat feszeget – mindezt meglepő érzékenységgel –, mint a rasszizmus, a szexuális kisebbségek helyzete, a művészettel foglalkozók társadalmi meg- és elítélése vagy a drogfüggőség. Teszi mindezt jól megírt karakterek történetének ismertetése során, izgalmas fordulatokkal és fegyelmezett történetvezetéssel.

Hasonló érzékenységgel és az amerikai televíziós sorozatok nagy részét megszégyenítő dramaturgiai felépítéssel nyúl többek között a szexuális erőszak, a családi traumák és a gyász feldolgozásának témaköreihez a libanoni háttérrel rendelkező Latibule a The Rivers című, jelenleg kétévados drámájában. A machinimasorozat felütése a készítő elmondása szerint A Grace klinika (Grey’s Anatomy) című sorozat hatodik évadának évadzáró epizódjából inspirálódott. Ebben a kétrészes epizódban a sorozat központi helyszíneként szolgáló kórházat megtámadja egy, a kórházban elhunyt feleségét gyászoló férfi. A The Rivers a szituáció másik oldaláról vizsgálja a jelenséget: az első epizódban a négy főszereplő testvér édesapja hasonlóképpen megtámad egy kórházat, és mészárlást követ el. Erre kell reagálniuk a Rivers testvéreknek, akiknek anyjuk után apjuk elvesztését is fel kell dolgozniuk, közben küzdeniük kell a bűntett miatti szégyen és harag érzéseivel, emellett saját életük is megsínyli a történteket.

Jól látható tehát, hogy a machinima elmozdult a kezdeti, egyszerű narratívák, jól ismert fabulák újraalkotásától, sokkal merészebben dolgoz fel érzékeny témákat.

Ennek ellenére azonban nem látható fellendülés a médium népszerűségét illetően, egy-egy alkotás általában csupán néhány ezer kattintást tud elérni, ami nagyjából lefedi azt a csoportot, akik aktívan foglalkoznak a machinimával.

A közösség ereje mint a machinima lélegeztetőgépe

Természetesen a népszerűség csökkenése nem jelenti azt, hogy a machinima eltűnt volna a Föld színéről, hiszen a rajongóközösség a mai napig életben tartja. Nemrégiben például egy olasz egyetemről induló projektből feltörekvő rendezvény, a Milan Machinima Festival adott otthont többek között fehérorosz, görög, kazah és francia művészek machinimaalkotásainak. A félig online, félig Los Angelesben zajló fesztivál célja a szervezők elmondása szerint a machinima médiumának ünneplése volt. Emellett számtalan online, YouTube-megtekintések alapján pár száz érdeklődőt vonzó fesztivál létezik, amely a Milan Machinima Festivalhoz hasonló funkciót tölt be. A Sims Machinima and Animation Conventiont (SMAC) például 2022 óta minden nyár végén megrendezik egy többnapos online YouTube élő premier formájában. Különlegessége abban rejlik, hogy itt nem machinimák bemutatása történik, hanem az azok mögött álló alkotók – rendezők, szinkronszínészek és animátorok – kapnak teret: mesélhetnek alkotásaikról, a színfalak mögé kalauzolhatnak minket, vagy beszélhetnek saját magukról és ide vezető útjukról. Ennek az eseménynek erős közösségformáló szerepe van – bár azt fontos megemlíteni, hogy a SMAC specifikusan a The Sims-játékok segítségével készült machinimák mögötti művészekre fókuszál. Persze nem csak ez a játék hívott életre online eseményeket: a GTA-machinimáknak (MachiniMay) és a Minecraft-machinimáknak (Minecraft Machinima Awards) is létezik saját díjátadó eseménye.

Legutóbb 2024 őszén volt egy tripla premier a The Sims-machinimaközösségben, amely során három különböző alkotó egy napra tervezte új machinimájának bemutatóját, ami versengés helyett teret adott egy két órán átívelő eseménynek, ahol egymás után kerültek lejátszásra az új machinimák. Ez aztán olyannyira kedvelt módja volt egy egész estés virtuális közösségépítő eseménynek, hogy azóta több ilyennel is találkozhatnak a médium kedvelői. A Halo-machinima közösségben pedig minden év végén van egy évösszefoglaló, amely sorra veszi az előző tizenkét hónap machinimáit, amelyek a Halo-franchise bármely játékának segítségével készültek. A Halo Machinima Rewind névre keresztelt, szintén a YouTube-on fellelhető videó formátumú összefoglalók remek bevezetők lehetnek újonnan a machinima iránt érdeklődők számára, de a már machinimával foglalkozók számára is közösségépítő erejűek, hiszen új emberekkel és új alkotásokkal találkozhatnak. Az ehhez hasonló események mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a machinima fennmaradjon, annak ellenére, hogy látszólag teljesen eltűnt a mainstream kultúra horizontjáról.

A legújabb produkciók alig néhányezres, legfeljebb pár tízezres megtekintéseket generálnak, míg a régebbről fennmaradó alkotások között nem ritkák a több tízmillió kattintással rendelkezők a YouTube-on.

A készítők nemcsak gyártják a saját produktumaikat, hanem aktív fogyasztói is alkotótársaik műveinek. A machinima saját magát fogyasztó médiummá vált.

Megfigyelhető egy másik érdekesség is a machinimaközösségben: nincs, vagy legalábbis csekély az átjárás a különböző játékokat színpadként használók csoportjai között. Nem találunk olyan machinimát ünneplő eseményt – akár az online térben, akár a való életben –, amely ne egy adott játékhoz kötődne. Így, bár sok videójáték teret enged a machinimakészítésnek (ha mással nem, akkor a modding lehetőségével), mind köré másik közösség épül. Rögtön tegyük hozzá: a mikroközösségek nagy aktivitást mutatnak. Nemcsak virtuális rendezvényeket szerveznek, és nyitnak más médiumformák felé (podcastok, magazinok, weboldalak stb.), de crossovereket és premier eventeket is rendeznek. Ezzel együtt a tagoltság továbbra is jellemző, a The Sims-machinima nem érintkezik a Halo-machinimával, a Final Fantasy-machinimával, ahogy a World of Warcraft-machinimával és a Second Life-machinimával sem.

Ez a széttartás valószínűleg hozzájárul ahhoz, hogy a médium nem tud kitörni saját miniközösségeinek árnyékából.

A választott videójáték is szükségszerűen gátat képez a rajongótáborok között, hiszen egy potenciális néző feltehetően azt a videót fogja szívesebben megnézni, amelyik az általa ismert és kedvelt játék felhasználásával készült. Egy Minecraft-rajongó nem valószínű, hogy rákattint a YouTube-on egy machinimára, amelynek borítóképén egy általa nem ismert vagy nem kedvelt játék szerepel. A videójáték feltétele annak, hogy a machinima létrejöjjön, ugyanakkor leszűkíti annak lehetőségét, hogy a játék kedvelőin túl más is fogyasztóvá váljon. Akadnak azért kivételek, kísérletek a hálózatépítésre. A Completely Machinima című podcastban például minden héten más, különböző játékokban rögzített machinimákat vesznek szemügyre és beszélnek ki. Bár a műsor inkább régebbi művek elemzésével foglalkozik, és kevés interakciót folytat magukkal a készítőkkel, magában rejti annak lehetőségét, hogy hidat képezzen a rajongói csoportok között.

Bár a machinima médiuma túl van már népszerűségének csúcsán, továbbra is létezik, az alkotók aktív csoportjai folyamatosan életben tartják különféle rendezvényekkel, díjátadókkal, közösségi eseményekkel. Jóllehet a szétzilált közösségek összetartásának hiánya egyben gátja is a machinima felemelkedésének, nélkülük a médium talán már rég feledésbe merült volna, tekintve, hogy az online tereket mára teljesen uraló algoritmusok egyöntetűleg a machinimaközösség és kedvelt médiumuk ellen dolgoznak.