„Egy gyerek ártatlan kíváncsiságával csöppentem a Vaskarom világába” – Interjú Erdély Mátyás operatőrrel

A Vaskarom rendezőjével, Sean Durkinnal nem először dolgoztál együtt. Az előző filmjének, A fészeknek is te voltál az operatőre. Mikor tudtad meg, hogy ismét veled szeretne dolgozni, és milyen szempontok alapján mérlegelsz, amikor felkérnek egy filmhez?

Sean először A fészek forgatásán említette, hogy szeretne filmet készíteni a Von Erich birkózócsalád történetéről. Évekkel később, amikor elkészült a forgatókönyv, megmutatta, és akkor kezdtünk el beszélgetni a filmről. A rendező személye, korábbi filmjei és a forgatókönyv alapján szoktam eldönteni, hogy vállalok-e egy munkát. Seannal nagyon régóta jó viszonyt ápolok, és már többször is dolgoztunk együtt. Ha felkér egy filmjéhez, sosem kérdés, hogy elvállalom-e.

Minek köszönhető, hogy ilyen jól működik köztetek a rendező-operatőr kapcsolat?

Szerintem a legfontosabb, hogy egyezik az ízlésünk, és ezért nem az a feladatom, hogy valaki más ízlésének próbáljak megfelelni. Ha a saját megérzéseimet követem, bízhatok benne, hogy az Seannak is tetszeni fog. Hasonló elképzelésünk van róla, hogy mi értékes, szép, megható vagy fájdalmas egy filmben.

Mennyire ismerted a pankráció világát, amikor Sean megkeresett a Vaskarom forgatókönyvével?

Semmit nem tudtam erről a világról, és nem is állt közel hozzám. Nagyon meglepődtem, amikor Sean először említette, hogy miről szeretne filmet készíteni.

Első hallásra sokan azt hiszik, hogy a Vaskarom sportfilm, ám valójában sokkal inkább dráma, amely a Von Erich család tragikus történetét mutatja be.

Nagyon érdekes volt olyan közegről és témától filmet készíteni, amit nem ismertem. Egy gyerek ártatlan kíváncsiságával csöppentem a Vaskarom világába. Alkotói szempontból nagyon érdekes folyamat volt. Talán ahhoz tudnám hasonlítani, mintha a szülővárosomból elmentem volna egy teljesen idegen városba, és ott kellett volna fotóznom. Egy új közegben sokkal nyitottabban áll a környezetéhez az ember.

Beleástad magad a pankráció világába, és végeztél kutatómunkát a Von Erich családról a forgatás előtt, vagy a forgatókönyv elég volt kiindulási alapnak?

Nem éreztem szükségét. A forgatókönyv tökéletesen működik, és nagyszerűen elmeséli a történetet, így végig kapaszkodóként tekintettem rá. Úgy éreztem, nem szükséges, hogy külön háttérkutatásokat végezzek a témában. Sean hosszú éveken át foglalkozott ezzel a történettel, mielőtt megírta a forgatókönyvet. Nekem az volt a feladatom, hogy a forgatókönyv struktúráját követve segítsek felépíteni egy vizuális formanyelvet, amely a legjobban szolgálja a filmet.

Amikor elolvastad a forgatókönyvet, már volt elképzelésed róla, hogyan fog kinézni a film a vásznon?

Egy film végleges képi világa nagyon sok mindentől függ, emiatt a forgatókönyv alapján még nem feltétlenül egyértelmű, hogy hogyan néz majd ki a vásznon a végeredmény. Ez egy organikus és nagyon hosszú folyamat, amelyben sokan részt vesznek, többek között a díszlettervező, a jelmeztervező és még sok más szakember.

Rengeteg múlik azon, hogy milyen helyszínen forgatunk, mert ettől függ például az is, hogy milyen lesz a film nyelve, és milyen eszközöket használunk.

Hiába van egy jó ötletem, ha a helyszín nem teszi lehetővé, hogy megvalósítsuk. Sokat egyeztettünk Seannal és James Price-szal, a Vaskarom látványtervezőjével az előkészületek alatt. Mivel a film igaz történetet dolgoz fel, és egy alaposan dokumentált korszakban játszódik, rengeteg referenciaanyag állt rendelkezésünkre, amely megkönnyítette a munkánkat. Sean filmjeire jellemző, hogy kevés és egyszerű eszközökkel szoktunk dolgozni. Apró, finom lépésekkel haladtunk előre.

A Vaskarom a ’80-as években játszódik. Mi volt a vizuális koncepció, és hol forgattatok?

Louisiana államban forgattunk 34 napig, eredeti helyszíneken. A Sportatorium-belsőt egy használaton kívüli bútorraktárban alakítottuk ki, ahol a külső jeleneteket is fel tudtuk venni. A helyszínek és a ruhák önmagukban is megidézték a ’80-as éveket, így nem éreztük szükségét, hogy plusz vizuális eszközökkel erősítsünk rá erre a hangulatra. Amikor a közönség elkezdi nézni a filmet, azonnal érti, hogy nem a jelenben játszódik. Direkt igyekeztük elkerülni a ’80-as évek kliséit.

A filmben fontos szerepet kapnak a pankrátormérkőzések, amelyeket sokszor közvetlen közelről mutat a kamera, mintha mi is ott lennénk a szorítóban. Hogyan vettétek fel ezeket a jeleneteket?

Alapvetően három különböző nézőpontból rögzítettük a küzdelmeket. Az egyik nagyon hasonló volt a tévéközvetítéseken használt szemszöghöz, a második a ringen kívül, de ahhoz közel, a harmadik pedig a szorítón belül volt. Ezek között váltogattuk a nézőpontot. Az utolsó nagy küzdelemnél egy teljesen új nézőpontot használtunk, és felső gépállásból is rögzítettük a mérkőzést. A meccsek vizuális világát egy előre kitalált „kotta” alapján építettük fel. Ennek fontos része volt a világítás kontrasztja, mennyisége és a színe, majd utólag, a fényelés során finomítottunk rajta.

A film 15 millió dolláros költségvetésből készült. Mennyire voltak mások az adottságok, mint egy magyar produkcióban?

A tapasztalatom ennél a filmnél az volt, hogy nagyon sok pénz ment el olyan megoldásokra, amelyek megkönnyítik a film elkészítését, de nem kerülnek vászonra.

Érdekes volt látni azt a mennyiségű járművet, lakókocsit, amely kiszolgálta a stábot, ez nyilván megkönnyíti mindenki munkáját, de rengeteg pénzbe kerül.

Innen, Kelet-Európából nézve ez inkább tűnik luxusnak, mint elengedhetetlenül szükséges megoldásnak. Mindenünk megvolt, ugyanakkor egyszerű és viszonylag olcsó eszközökkel dolgoztunk.

A filmben Zac Efron karaktere kapja a legnagyobb hangsúlyt. Milyen volt vele együtt dolgozni?

Vérprofi színész. Körülbelül nyolc hónappal a forgatás előtt kezdett el dolgozni a testén, hogy úgy nézzen ki, ahogy a filmben Kevin Von Erich. Csak jó élményeim voltak az összes színésszel. Mindannyian generációjuk legjobbjai. Elképesztő odaadással, érzékenységgel és profizmussal dolgoztak. Amikor technikai jellegű kéréseink voltak feléjük, nagyon segítőkészek voltak. Csak szuperlatívuszokban tudok beszélni róluk.

A Vaskarom egyszerre szól a teherként ható szülői elvárásokról, a családról, az eltökéltségről és a sport világáról. Számodra mit jelentett ez a történet, és szerinted mi volt a film legérdekesebb vonulata?

Nem tudok kiemelni egyetlen szálat. Pont azt szeretem benne, hogy ennyire komplex, és ilyen sok rétege van a filmnek. Egyszerre sportfilm és pokolian sötét dráma. Szerintem egy jó film sokkal több, mint amilyennek először mutatja magát. A Vaskarom pont ilyen alkotás. Mindig örülök, hogy ilyen alkotásokon dolgozhatok.

A Vaskarom a komoly népszerűségnek örvendő, elsősorban független filmekre szakosodott A24 stúdió égisze alatt készült. Milyen volt a velük való közös munka?

Az A24 egymaga vállalta a film finanszírozását, emellett teljes alkotói szabadságot biztosítottak számunkra. Élmény volt velük dolgozni. Tökéletes feltételeket biztosítottak, hogy létrejöjjön a produkció. Ennél zökkenőmentesebb együttműködést elképzelni sem tudok producerek és alkotók között.

Mi lesz a következő film, amelyen dolgozol majd?

Ha minden jól megy, hamarosan elkezdünk dolgozni Nemes Jeles László új filmjének előkészítésén, és az idei évem erről fog szólni.

A Vaskarom március 21-től látható a magyar mozikban a Mozinet forgalmazásában.