„Mindenki a homokba dugja a fejét, amikor szóba kerül a téma” – Interjú Fésős András filmrendezővel

Úgy tudom, több mint tizenöt éve dédelgeted a Magasmentés filmtervét.

A Magasmentés szinopszisával és filmprojektjével pályáztam a Berlinale koprodukciós vásárára, a Talent Project Marketre 2004-ben. A kétszáznegyvenöt pályázatból az akkor még Kelj fel és járj címen futó filmtervet választották ki, és körülbelül kétszáz producer előtt pitchelhettem [pitchelés: a filmterv prezentálása, a szerk.]. Óriási lehetőség egy alkotónak, ha negyed órát beszélhet egy ekkora nemzetközi fórumon. A pitch nagy sikert aratott. Egy világszinten jelentős gyártó cég, a Zentropa is érdeklődött a filmterv iránt, és bár kaptunk komolyabb támogatást, végül nem valósult meg a koprodukció. Még két nekifutásunk volt, amelyek szintén nem jártak sikerrel, majd évekkel később sikeresen pályáztunk a Nemzeti Filmintézethez. 2020-ban megkaptuk a gyártási támogatást, és elkezdhettük forgatni a filmet.

Hogyan jött az ötlet, hogy egy magasmentő tűzoltó küzdelmeiről és egy apa-fia kapcsolatról készíts filmet?

Problémás volt a kapcsolatom édesapámmal. Egy apa-fiú történetet akartam elmesélni. A filmet egy olyan városban képzeltem el, ahol folyamatosan esik az eső, és az egyre inkább elkeseredett emberek egymás után vetik le magukat a magasból, miközben a társadalom nem hajlandó szembenézni azzal, hogy egyre több az öngyilkosság, a halál nem megoldás, és sokkal jobban kellene figyelnünk egymásra. A magasmentő tűzoltóként dolgozó főszereplő, Félix Sándor mindenkit meg akar menteni, de ő sem találja a helyét a világban, és megvan a saját drámája. Az, hogy másokat ment, kompenzáció: saját magát képtelen megmenteni a felesége halála miatt érzett bűntudatától, a rossz lelkiismeretétől. A történetben nem az a lényeg, hogy a főszereplő tűzoltó. Elsősorban az a tét mozgat, amelyet a magasság okoz.

„Nagyon nem szeretem a tabukat, és itt, ebben az országban ez egy nagyon durva tabutéma. Én teljes mellszélességgel azon vagyok, hogy erről nyíltan és egyenesen beszéljünk. Itt nincs mellébeszélés” – nyilatkoztad a film kapcsán. A Magasmentéssel az is a célotok, hogy beszélgetést kezdeményezzetek az öngyilkosságról?

Fontosnak tartom, hogy beszéljünk erről a taburól. Megdöbbentem, amikor statisztikákat láttam arról, hogy milyen sokan vetnek véget az életüknek Magyarországon. Mindenki a homokba dugja a fejét, amikor szóba kerül a téma. 

Mielőtt leforgattuk a filmet, rendszeresen eljártam a tűzoltókhoz, hogy megnézzem, hogyan dolgoznak, de a riasztásokra nem mehettem velük.

Mutattak archív felvételeket a mentésekről. Volt olyan eset, amikor az öngyilkosjelölt felmászott a Szabadság hídra, a járókelők közül pedig többen ordibáltak neki, hogy „ugorjál már le, ne zavard a forgalmat!”. Mint megtudtam, a tűzoltók ma már nem rögzítik, ha valaki öngyilkossági szándékkal felmászik egy magas épület tetejére, mert ezek azt erősítették meg, hogy mások is követni fogják a példáját, ha kétségbeesett helyzetben vannak.

A főszereplő fiát alakító Börcsök Olivér mondta egy interjúban a film kapcsán, hogy az ő generációja szélsőségesen különböző ingerekkel telítődik a közösségi médiában, ami negatívan hathat az empatikus képességeire. Te milyennek látod a fiatal generációt ebből a szempontból?

A tizenévesekkel beszélgetve azt tapasztaltam, hogy nagyon sok mindent készen kapnak, és sokan egy virtuális valóságban élnek, amelynek semmi köze a való élethez. Az idősebbekre is jellemző, de a fiatalokra még inkább, hogy nem tudnak szembenézni saját magukkal, de ha mélyebben beszélgetsz velük, akkor van rá esély, hogy megnyílnak. Általában a felszínnek akarnak megfelelni.

A film a tűzoltók munkája előtt is tiszteleg. Szerinted mennyire kapják meg a nekik kijáró elismerést társadalmi szinten?

A hétköznapi embertől megkapják az elismerést, hiszen látjuk, hogy életeket óvnak, életveszélyes helyzeteket oldanak meg, és nekik ehhez még pisztolyra sincs szükségük, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy egy tűzoltó ma kénytelen más munkát is vállalni, mert a fizetéséből nem tud megélni.

A film egy részét a Feneketlen-tó melletti tűzoltóállomáson forgattátok. Milyen élmény volt hivatásos tűzoltókkal együtt dolgozni?

Amikor megtudták, hogy a film főszereplője tűzoltó, mindenben segítettek. Többen külön bejelentkeztek a forgatásra, csak hogy jelen legyenek. A beforgatott mentésjeleneteknél kézenfekvő volt, hogy nem statisztákkal dolgoztunk, hanem velük, hiszen ilyenkor a hitelesség elengedhetetlen. Van, akinek szöveges szerepet adtam, annyira jól mozgott a kamera előtt. Fantasztikus munkatársakká váltak.

A főszereplőt, Félix Sándort a román Bogdan Dumitrache alakítja, aki nem először játszik magyar filmben, a Felméri Cecília által rendezett Spirálban is főszerepet kapott. Viszonylag ritka, hogy olyan színész játszik egy hazai filmben, aki nem beszéli a nyelvet. Miért rá esett a választásod?

Nagyon sokáig kerestem a megfelelő jelöltet. Több színész is feltette nekem a kérdést, hogy „mi nem vagyunk neked elég jók?” Egy negyvenöt-ötven közötti, határozott férfi karaktert kerestem, akinek nagyon erős a karizmája.

Fontos szempont volt, hogy a főszereplő ne eljátssza ezt a szerepet, hanem eleve magán hordozza a stílusjegyeit,

minden egyes jelenetben legyen ugyanaz a karakter, amelyből aztán megszólal. Ezt pedig egyedül Bogdanon éreztem, akit korábban több román filmben is láttam. Neki is elmondtam, hogy nem kell játszania, mert megvan a karakter. Mivel csak keveset tud magyarul, egy olyan megoldást választottunk, amelyről nagyon sokan le akartak beszélni. Bogdan románul mondta fel a saját szövegeit, és leszinkronizáltuk. Ez nagyon sok nehézséggel járt, de nem bántam meg a döntést. Amikor Bogdan megjelenik a kamera előtt, valósággal felrobban a kép.

A filmben olyan színészek tűnnek még fel, mint Cserhalmi György, Hegedűs D. Géza, Keresztes Tamás, Kovács Lajos vagy Schneider Zoltán. Milyen érzés volt velük dolgozni, és mi alapján választottad őket?

Ők egytől egyig kiváló színészek, de ugyanilyen remek színész Keszég László, Takáts Andrea, Bánfalvi Eszter, Makranczi Zalán, akik mind fontos szerepet játszanak. A három nagy „bölénnyel” korábban már dolgoztam együtt. 

Minden egyes színész a maga helyén tökéletes választásnak bizonyult.

Olyan erős volt közöttük a kémia, hogy a helyzetet azonnal megértették, és tökéletesen rezonáltak egymásra. Az a fajta rendező vagyok, aki imádja a színészeit.

A filmben sok veszélyes jelenet van, amikor a szereplők magas épületek vagy egy híd tetején állnak. Ezeket hogyan oldottátok meg?

A magasban játszódó jelenetekben biztosítókötelek segítségével rögzítették a színészeket, és kaszkadőrök is dolgoztak a filmben. Nem sokkal a forgatás előtt tudtam meg, hogy Bogdan fiatalkorában kipróbálta magát a sziklamászásban is. Az egyik mászós jelenetet is úgy akarta bevállalni, hogy nem használ biztosítókötelet, de ekkora felelősséget nem vállalhatott a stáb. Végül sikerült meggyőznünk arról, hogy ez túlságosan veszélyes. Egyszer az egyik szereplő megcsúszott a háztetőn, de a biztosítókötél stabilan tartotta. Az utómunka során rengeteg vizuális trükköt kellett használni, többek között azért, hogy ne látsszanak a felvételen a biztosítókötelek.

Technikailag milyen nehézségeket okozott, hogy a legtöbb jelenet esőben vagy eső után játszódik?

Május-júniusban forgattuk a filmet, de a történet szerint októbert írunk. Állandóan locsolni kellett a helyszínt, és többször használtunk esőgépet. Sokkal szebb látványt nyújt egy külső helyszín, ha például vizes az utca. Volt olyan nap, amikorra záport, zivatart jósoltak, de hiába vártuk. Egyszer egy belső helyszínen forgattunk és váratlanul eleredt az eső. Szinte kilöktem az esőre Bogdant és az operatőrt, Szatmári Pétert, hogy legyen még egy esős jelenetünk. Az utómunka alatt megkérdeztem az egyik hangasszisztenst, hogy a felvett jelenetek alapján szerinte mikor forgattuk a filmet. Azt mondta, októbert tippel. Akkor éreztem, hogy jó munkát végeztünk.

Mit jelent számodra, hogy ennyi év után elkészült és moziba került a Magasmentés?

Fantasztikus élmény, hogy meg tudtuk csinálni ezt a filmet. Egyelőre még nem tudom megélni az örömöt, mert reggeltől estig munkám van vele. A fim tulajdonképpen most jött életre, nekünk pedig segítenünk kell neki, hogy éljen is, ami hatalmas meló.

A Magasmentés november 16-tól látható a mozikban a Budapest Film forgalmazásában.