Interjú Nagy Anikó Máriával és Lukácsy Györggyel az 1968 – Egy szerelem rekonstrukciója című filmről: „A film ugyan elkészült, de a nyomozás folytatódik tovább”

Az egyik barátnőm Miklós szomszédja. Három éve találkoztak egy kerti partin. Miután hallotta Miklós történetét, felhívott, hogy nem érdekel-e a sztori. Felkerestem Miklóst, majd elmeséltem a történetét Gyurinak és a többi kollégámnak is. Egyértelmű volt számunkra, hogy szeretnénk belőle filmet készíteni.

Mi volt az az aspektusa a történetnek, amelyről úgy gondoltátok, hogy mindenképp filmre kívánkozik?

Miklós történetében keresztezi egymást a személyes sors és a történelem, mint például a Moszkva tér vagy a Mephisto esetében. Magyarország egy ütközőzóna. Nagy birodalmak átjáróháza vagyunk, ezért a 20. században a történelem erősen meghatározta a mindennapjainkat. Tóth Miklós történetében van egy személyes szál, a szerelem, amely szervesen kapcsolódik az 1968-as politikai eseményekhez. 

A történelmi időszak nemcsak hátteret ad a személyes történetnek, de alapvetően meghatározza a két főszereplő sorsát,

akik ráadásul nem is politizálnak, mégis egy történelmi vihar sűrűjében találják magukat.

Az 1968 – Egy szerelem rekonstrukciója dokumentum- és játékfilmes eszközöket is használ. Miért ezt a kevert műfajt választottátok?

Az események egy része a múltban játszódik, de a történet másik szála a jelenben fut a már nyugdíjas Miklós visszaemlékezésein keresztül, ezért olyan műfaji megoldást választottunk, amelyben ötvözni tudjuk a valóságot és a fikciós, de igaz történeten alapuló jeleneteket. Emellett azt is bemutatjuk, hogy hogyan készül a film, amely a történetmesélés szempontjából még egy csavart jelent.

A kortárs filmkészítésben egyre inkább elmosódnak a határok a játékfilm és a dokumentumfilm között. Fontosnak tartottuk, hogy egyértelmű legyen a nézők számára az elbeszélési struktúra, és lássák, hogy mikor milyen filmes eszközöket használunk. A dramatizált jelenetekben a játékfilm szabályait követtük, a dokumentumfilmes jeleneteknél pedig az állambiztonsági levéltár dokumentumaival és szakértők megszólaltatásával támasztottuk alá a film állításait.

Az elejétől fogva tévéfilmben gondolkodtatok?

Igen. Főleg a film szokatlan műfaja miatt. Meg kellett győznünk a döntéshozókat, hogy működni fog a koncepciónk. Ez nem volt egyszerű, ugyanis korábban senki nem készített olyan alkotást, amelyben így keverednek a dokumentumfilmes és a játékfilmes elemek. Úgy látjuk, hogy a tévéfilmes formátum illik a legjobban a filmünkhöz.

A film Tóth Miklós Lovag és Fitos – Egy lehallgatott szerelem című dokumentumregénye alapján készült. Mennyire ragaszkodtatok az eredeti történethez?

Ami a múlt rekonstruálását illeti, 

egyrészt ragaszkodtunk Miklós bácsi narratívájához, másrészt viszont új szempontokat is behoztunk, hiszen mi a korunknál fogva is másképp közelítjük meg a múltat.

Ráadásul mi minden legális eszközt bevetettünk annak érdekében, hogy a Miklós dokumentumregényéből is megismert történet teljes legyen. Mondhatjuk úgy is: ott kezdtük el a kutatást, ahol Miklós abbahagyta.

Hogyan kezdtetek neki a film elkészítéséhez szükséges oknyomozáshoz és kutatómunkához?

Nagy segítségünkre volt ebben két producerünk, Janovics Zoltán és Novák Tamás. Utóbbi nevéhez köthető a Biszku Béláról szóló Bűn és büntetlenség című film is, Tamásnak tehát van rutinja a történelmi oknyomozásban. Az ő szemléletmódja sokat segített, de Szekér Nóra, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának kutatója, két magánnyomozó és egy Londonban élő egykori újságíró, Erdélyi Angelika is új felismerésekkel gazdagított minket. Meg aztán ott voltak a hallgatóink a Színház- és Filmművészeti Egyetemről, akik sokkal leleményesebben használják az internetet, mint mi. A film ugyan elkészült, de a nyomozás folytatódik tovább…

Miklós könnyen igent mondott, amikor megkerestétek a film ötletével?

Igen, de valószínűleg még nem tudta, hogy mit vállal ezzel. Sokan nem tudják, hogy mennyi ideig tart, és mivel jár egy dokumentumfilm elkészítése. Miután készítettünk vele egy mélyinterjút, egyre inkább bevontuk az alkotói munkába. Bizalommal fordult felénk, és figyelemmel követte a film elkészülését.

Tudatosan olyan színészeket kerestetek a főbb szerepekre, akiket ritkán látnak filmekben a nézők. Miért tartottátok ezt fontosnak?

Mivel hétköznapi hősöket mutatunk be, nem akartuk, hogy olyan színészek alakítsák a főszereplőket, akiknek az arcát már jól ismeri a filmes nagyközönség. Sok olyan tehetséget ismerünk a budapesti és a vidéki színházakból, akik különböző okok miatt mozifilmekben kevésbé kapnak lehetőséget. A két főszereplő, Mészáros Martin és Barta Ágnes remek színészek, és valószínűleg csak az választja el őket az országos hírnévtől, hogy nem dolgoznak bulvárműsorokban. Hálásak vagyunk nekik, hogy ilyen alázattal álltak ezekhez a különleges szerepekhez.

A film színészei közül többekkel, köztük Mészáros Martinnal már korábban is dolgoztunk együtt. Vidnyánszky Attila Rocco és fivérei-darabjáról készítettünk egy online sorozatot az előadás szereplőivel Így jöttem címmel. Amikor eldőlt, hogy a filmünknek lesz egy fikciós szála is, egyértelmű volt számunkra, hogy Mészáros Martin alakítja majd a fiatal Miklóst.

Mészáros Martin és Barta Ágnes a való életben is egy párt alkotnak. Direkt ez alapján kerestetek színészeket a két főszerepre?

Úgy gondoltam, hogy ha a valóságban működik közöttük a kémia, akkor a vásznon is fog. Utólag is úgy érzem, hogy jó döntés volt. A forgatás után elmondták, hogy kihívást okozott számukra a közös játék, mert el kellett vonatkoztatniuk a saját magánéletüktől, de semmi olyat nem kértünk tőlük, ami esetleg kényelmetlen lett volna számukra.

Mennyi ideig tartott a forgatás, és milyen helyszíneken vettétek fel a jeleneteket?

A dokumentumfilmes jeleneteket követéses módszerrel vettük fel. Rengetegszer találkoztunk Miklóssal. A beszélgetések hullámzó hangulatban teltek. Éreztük, hogy egyre közelebb kerülünk hozzá. A közös munka három évig tartott, de szakaszosan forgattunk. A dramatizált részeket körülbelül tizenkilenc nap alatt vettük fel több fázisban, mert voltak téli és nyári jelenetek is.

Forgattunk Nagybörzsönyben, a hűvösvölgyi gyermekvasútnál és Terényben is. A nagykövetségen játszódó jeleneteket az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem épületében vettük fel, és a Színház- és Filmművészeti Egyetem több zugában készítettünk felvételeket.

Az egyik múltbéli jelenet egy házibuliban játszódik egy belvárosi lakásban, amelyhez hosszú keresés után a Vas utcában találtunk helyszínt. A nulláról kellett felépítenünk egy olyan lakásbelsőt, amely a ’60-as éveket idézi. Ez okozta a legnagyobb kihívást.

Kis költségvetésből dolgoztunk, de azt akartuk, hogy hitelesek legyenek a helyszínek, jelmezek. Ebben nagy szerepe volt Herczeg Fanni és Redenczki Bernadett látványtervezőknek, valamint Schilling Kolos jelmeztervezőnek, akik fantasztikus munkát végeztek.

Miklós hogyan élte meg, hogy ennyivel a történtek után a film keretében újraélhette az eseményeket, és valamennyivel közelebb is került a válaszokhoz?

Pozitív élmény volt számára, hogy részt vehetett a filmben. 

Amikor tíz évvel ezelőtt megírta a történetét a regényében, már felelevenítette az eseményeket, mi pedig újra végigkísértük az úton.

Sosem jelezte, hogy kellemetlen lenne számára a visszaemlékezés vagy jobban fájna neki a kudarc, mint korábban. Azt mondta, reméli, hogy a filmnek köszönhetően talán jobban megérti az 55 évvel ezelőtt történteket.

Amikor először látta a filmet, Miklós hátrafordult hozzánk, és azt mondta, „ez gyönyörű!” Megnyugtató érzés volt. Amiatt izgultunk a legjobban, hogy ő hogyan fogadja majd.

A filmet először a Duna Tv mutatta be május 26-án, szélesvásznon június 14-én láthatják a nézők a veszprémi MOZ.GO-n [korábbi nevén Magyar Mozgókép Fesztivál – a szerk.]. Hol, milyen formában lesz még látható az alkotás, és szerintetek hol találhatja majd meg leginkább a közönségét?

Több fővárosi és vidéki mozitól, fesztiváltól is érkezett megkeresés, hogy szívesen vetítenék a filmünket, valamint egy streamingplatform is érdeklődik iránta. A streamingen jó helye lenne a filmnek, de örülnénk, ha lenne egy mozis, filmklubos lába is. Az eddigi vetítéseken azt tapasztaltuk, hogy nagyon kíváncsiak a nézők a film szereplőinek utóéletére.

Szerencsére nagyon széles a közönségréteg, akik számára érdekes lehet a filmünk. Miklós személyisége képes megszólítani az idősebb korosztályt, a fikciós jelenetekben szereplő huszonéves pár pedig a fiatalokat vonzhatja be.