„Fontos lenne, hogy a finanszírozók is legalább annyira higgyenek a dokumentumfilmben, mint a nagyjátékfilmben” – Interjú Ugrin Juliannával

Milyen céllal indítottátok a Magyar Dokumentumfilmesek Egyesületét?

Sok olyan független dokumentumfilmes dolgozik a szakmában, aki úgy érezte, nem jut egyről a kettőre. Úgy gondoltuk, hogy egységben az erő, és szervezetként többre lehetünk képesek, mint egyedül. A MADOKE célja, hogy a magyar dokumentumfilmesek is bekerüljenek a nemzetközi véráramba. Olyan finanszírozási rendszert szeretnénk elérni, amelyben tisztességes összegeket kapnak a filmesek, és amely segíti a nemzetközi koprodukciók létrejöttét.

Nyilván sok mindentől függ, de nagyságrendileg mekkora az az összeg, amely minimálisan szükséges egy dokumentumfilm elkészítéséhez?

Ha azzal kalkulálunk, hogy egy budapesti stáb a fővárosban negyven-ötven napot forgat, a napidíjakat, a technikát és az utómunkát is beleszámolva legalább 40-50 millió forint. Sajnos azonban sok produkció még ekkora támogatást sem kap. A döntéshozók sokszor az alapján mérlegelnek, hogy kiről szól az adott alkotás, holott szerintem egy dokumentumfilm esetén sokkal fontosabb, hogy mennyire érdekes, mély a történet.

A MADOKE szakmai és érdekvédelmi fórumként is működik. Milyen jogszabályi változások tudnák segíteni a dokumentumfilmesek munkáját?

Fontosnak tartjuk, hogy a törvény által szabályozott filmfinanszírozás és a tételek elszámolhatósága a valóságot tükrözzék. Egy dokumentumfilm fejlesztésének, előkészítésének (amelyet az angol nyelv együttesen developmentnek hív) elengedhetetlen része az előforgatás. Lehet valakinek bármilyen izgalmas története, ha az illető személy nem kameraképes, sosem lesz film belőle. Legalábbis nem jó.

Az előforgatás a finanszírozók részéről is fontos, hiszen ezáltal tudja egy alkotó megmutatni, hogy van hozzáférése a szereplőkhöz, és a képi világát is fel tudja vázolni,

amely segítheti a döntéshozókat abban, hogy az igényelt támogatást elbírálják. A jelenlegi filmtörvény ezt még nem teszi lehetővé, de folytatunk róla tárgyalásokat, hogy a műfaji specifikumok bekerülhessenek.

Dér Asia említette egy korábbi interjúnkban, hogy egyre több fiatal választja ezt a pályát, emellett sokan nagyjátékfilmesként váltanak műfajt, és készítenek dokumentumfilmet. Mi lehet ennek az oka?

Az élet olyan érdekes, megrázó vagy tanulságos történeteket ír, hogy egy dokumentumfilm legalább olyan izgalmas lehet, mint egy játékfilm, sőt. Ha egy alkotó találkozik egy történettel, amelyet nagyon közel érez magához, azt nehezen engedi el. Az is közrejátszhat benne, hogy egy nagyjátékfilm elkészítéséhez nagyobb apparátusra, anyagi háttérre és stábra van szükség. Ezzel szemben egy dokumentumfilmnek egy kisebb stábbal is neki lehet vágni, és el lehet kezdeni kutatni a témát. Az a felfogás ugyanakkor téves, hogy magas színvonalú dokumentumfilmet pénz nélkül vagy nagyon alacsony költségvetésből is lehet készíteni.

A magyar dokumentumfilmekre mennyire van kereslet a hazai és a nagyobb külföldi streamingszolgáltatóknál?

Egyre inkább van kereslet. A Cinego és az HBO Max például előszeretettel vesz fel a kínálatába magyar dokumentumfilmeket, amelyek nagyon szép nézettségeket produkálnak. A Netflix és az Amazon is elkezdett nyitni ebbe az irányba. A streamingplatformok nagyon jó „második életet” tudnak biztosítani egy dokumentumfilmnek.

Sok magyar dokumentumfilm kap támogatást külföldről. Mennyire nehezíti meg egy produkció létrejöttét, ha külföldre kell pályázni?

A nemzetközi pályázatok elbírálása hosszú ideig tart, akár hat hónapot is igénybe vehet, ugyanakkor nagyon szigorú kikötésekkel szabályozzák a gyártási folyamatokat, a pénz elköltését. Ha a pályázó az előírásoknak nem felel meg, eleshet a támogatástól. Ilyen pályázatok esetében egész Európával vagy a világgal versenyez a produkció, ezért is fontos az amúgy rendkívül részletesen megfogalmazott kiírásokat alaposan elolvasni és komolyan venni, hogy olyan források felé menjünk, amelyeknek az adott filmterv valóban megfelel. Egy jól megírt magyar pályázatnak éppolyan esélye van, mint egy másik országból érkezőnek. A kérdésre válaszolva tehát

nehézség az, hogy sokáig kell várni az eredményre, ami anyagi és pszichés bizonytalanságban tartja a produkciót, miközben az események zajlanak, és a filmen dolgozni kell.

A legnehezebb azt feldolgozni, ha ennyi idő után negatív válasz érkezik. Ezért sem szabad hátradőlni, párhuzamosan kell mozgatni a szálakat, hogy meglehessen a kívánt eredmény, és a filmnek így vagy úgy biztosíthassuk az anyagi hátterét.

Nehezebb megszólítani a közönséget egy dokumentumfilmmel, mint egy nagyjátékfilmmel?

Sajnos itthon a széles közönség körében még mindig van egyfajta félelem a dokumentumfilmekkel szemben. A MADOKE-nak az is célkitűzése, hogy ezen változtasson. Akadnak alkotások, amelyek szép nézettséget tudnak produkálni, de azért nagyon meg kell dolgozni. A forgalmazók kétszer is meggondolják, hogy foglalkozzanak-e egy dokumentumfimmel, mert tízszer annyi munkájuk van vele, hogy becsábítsák rá a nézőket, mint egy nagyjátékfilm esetében. Sokat segíthet, ha egy nagy nemzetközi fesztiválon mutatják be a filmet, de ez sem garancia, hogy özönlenek majd a nézők a moziba. A forgalmazóknak és az alkotóknak meg kell találniuk a megfelelő csatornákat, hogy eljussanak a nézőkhöz. Ehhez az utóbbi időben egyre gyakrabban kérnek fel influenszereket. Nekünk, alkotóknak, az a feladatunk, hogy minél jobb dokumentumfilmeket készítsünk lehetőleg olyan témában, amely sokakat megmozgat. Ha ez teljesül, a nézők is rászoknak, hogy szélesvásznon nézzék meg ezeket az amúgy rendkívül izgalmas alkotásokat. Ám ahhoz, hogy nagyvásznon is élvezhetőek legyenek, komoly utómunkára, azaz pénzre van szükség.

Látsz tendenciát abban, hogy milyen témák érdeklik a fiatal dokumentumfilmeseket?

Életkortól függetlenül népszerű téma a klímaváltozás és a genderkérdés.

A fiatalokat érthető módon a bolygónk jövője érdekli leginkább. A generációk közti különbségek, a múlt és jelen ütköztetése és a transzgenerációs trauma témája szintén gyakran megjelenik a filmjeikben.

A statisztikák szerint a streamingplatformokon azok a legnépszerűbb dokumentumfilmek, amelyek kimagasló emberi teljesítményekről vagy hírességekről szólnak.

Minek kellene történnie, hogy itthon népszerűbbek legyenek a dokumentumfilmek?

Sokkal több dokumentumfilmnek kéne elkészülnie olyan minőségben, hogy moziban is be lehessen mutatni. Jelenleg félévente egy, maximum két alkotás jut el a mozikba. Ha ez a szám emelkedne, kialakulna egy közönség, akik tudják értékelni a dokumentumfilmeket. Svájcban és Hollandiában óriási múltra tekint vissza ez a műfaj. Vannak olyan évek, amikor a mozis közönség több nagydokumentumfilmre vált jegyet, mint nagyjátékfilmre. Megvan a kultúrája a műfajnak, és ezt itthon is meg lehet teremteni. A MADOKE közreműködésével létrejött filmklubok, vetítések nagyszámú közönséggel, sokszor telt házzal mennek. Fontos lenne, hogy a finanszírozók is legalább annyira higgyenek a dokumentumfilmben, mint a nagyjátékfilmben, és ennek megfelelően ugyanannyit költsenek a marketingre is.