• „Annyira érdekelt ez a történet, hogy átlendített az összes akadályon” – Interjú Sós Bálint Dániel filmrendezővel

    2025.03.20 — Szerző: Várkonyi Zsolt

    Sós Bálint Dániel első nagyjátékfilmje, a Minden Rendben egy apáról szól, aki nehéz morális dilemmával néz szembe, amikor szemtanúja lesz, hogy fia egy súlyos balesetet okoz. Az Inkubátor Program keretében készült alkotás március 20-tól látható a magyar mozikban. A rendezővel beszélgettünk.

  • Sós Bálint Dániel  Kép forrása: CineSuper
    Sós Bálint Dániel
    Kép forrása: CineSuper

    A Minden Rendben egy apáról szól, aki egy erkölcsi dilemmával néz szembe. Azt mondtad, azóta mozgat ez a téma, mióta gyerekeid születtek.

    A történet alapgondolata egy játszótéren született. A gyerekeim rosszalkodtak, és több szülő is odajött hozzám, hogy szóljak rájuk. Két nagyon erős, de egymással kontrasztban álló érzés tört fel bennem. 

    Egyrészt őszintén szembesítettem volna a gyerekeimet a tettükkel és annak következményeivel, másrészt védtem volna őket minden kívülről érkező támadástól és ítélettől: a két érzés ambivalenciája kezdett el foglalkoztatni.

    Ehhez kerestünk egy nagyobb horderejű történetet Nagy V. Gergővel, akivel a forgatókönyvet írtuk. Mindig is olyan filmet akartam készíteni, amelyben nincs egyértelmű válasz arra, hogy mi a helyes döntés. Sokszor kerülök hasonló élethelyzetbe, amikor jót akarok tenni. Sok szempontból tekinthetünk egy szituációra, és nem mindegyikből ugyanaz tűnik jó lépésnek. Úgy látom, hogy ez általános jelenség. Máig sem tudom, hogy mit tennék egy olyan hasonló helyzetben, amilyenbe a filmem főszereplője kerül. A forgatókönyv írása során a saját válaszomhoz is próbáltam közelebb kerülni. Hat évbe telt, mire elkészült a Minden Rendben, ezalatt sokat változtam. Annyira érdekelt ez a történet, hogy átlendített az összes akadályon, amellyel meg kellett küzdenünk, hogy leforgathassuk a filmet.

    A Minden Rendben az Inkubátor Program keretében készült el. Hogyan zajlott a forgatókönyv fejlesztése?

    Mire eljutottunk odáig, már azért egy eléggé jó állapotú, sokadik vázlatnál tartottunk Nagy V. Gergővel. Már lezajlott egy pár hónapos fejlesztés is a Filmalap kereteiben Lovas Balázs segítségével, amely nagyon hasznos volt. Az Inkubátor keretein belül Maruszki Balázzsal még finomítottunk a szkripten. Nagyon hasznosak lehetnek ezek a külső szemek, de résen is kell lenni, mitől halad tényleg előre a könyv.

    Több mint száz reklámfilmet készítettél, de egész estés alkotást még nem rendeztél korábban. Volt benned bizonytalanság vagy félelem, amikor elkezdtétek forgatni ezt a filmet?

    Volt bennem egy kis izgatottság, de a reklámfilmes rutin óriási előnyt jelentett. Ezeknek a tapasztalatoknak köszönhetően jól láttam, mire elég a költségvetésünk, és hogyan kell gazdálkodni az idővel. Ez hatalmas magabiztosságot adott. Tudtam, hogy mi az, ami látszani fog a vásznon, mire fektessünk nagyobb hangsúlyt, és mi az, amivel felesleges terhelnem a stábot. Egy elsőfilmes, tapasztalatlan rendező főleg azt szokta elrontani, hogy túl sok mindent tart egyaránt fontosnak, és a stáb nem bírja a nyomást.

    Láttam magam a jelenetekben. Azt éreztem, hozzá tudok tenni” – mondta Hajdu Szabolcs annak kapcsán, hogy miért vállalta el a felkérést. Miért rá esett a választásod, amikor a Sándort alakító főszereplőt kerested?

    A casting nálam mindig teljesen intuitív folyamat és döntés. Írás közben próbálok eltávolítani magamtól minden konkrét fantáziát a szereplők külsejét illetően, hogy aztán a casting közben ne csak egy adott elképzeléshez próbáljam megtalálni a leghasonlóbbat. Nyitottan állok hozzá, de közben megfigyelem az egyes színészekre adott saját ösztönös reakcióimat. Nincs technikám, de eddig mindig százszázalékos biztonsággal megéreztem, ha megvolt a tökéletes szereplő egy karakterre. Az eredmények és a visszajelzések alapján jó érzékem van ehhez, próbálom nem elrontani elméletekkel. Sanyi szerepére is megnéztünk sok kifejezetten jó színészt, de még „nem lettem szerelmes”. Egyszer csak beugrott Szabi neve, azonnal megnéztem róla pár képet és felvételt. Teljesen egyértelmű volt, hogy őt kerestem. Bárkinek mondtam a csapatunkból, mindenki a homlokára csapott, hogy „hát persze”. Utólag racionalizálva Szabolccsal kapcsolatban nem igazán működik semmilyen előfeltételezés, sztereotípia. Vonzó figura, de közben bármit el tudnék róla képzelni. Ilyennek akartam Sándort is.

    Sós Bálint Dániel  Kép forrása: CineSuper
    Sós Bálint Dániel
    Kép forrása: CineSuper

    A főszereplő fiút, a Dénest alakító Sáfrány Ágostont hogyan találtad meg?

    Sándor karakteréhez képest sokkal több jelentkezőt, körülbelül kétszáz gyereket hallgattunk meg. Mikor belépett Ágoston, három mondat után egyértelmű volt, hogy ő lesz az. A jelenlétet kerestem benne. Akkor is vonzza a néző figyelmét, amikor nem beszél. Több mélység van a tekintetében, mint egy hasonló korú gyerekében általában. Olvastam egy interjút a Dardenne testvérekkel [Jean-Pierre Dardenne és Luc Dardenne rendezők – a szerk.], amelyben elhangzik, hogy egy gyerekszínésznek sokkal természetesebben megy a saját testével való „cselekvés”, mint a beszéd. A forgatókönyvben Dénes minél több mondatát igyekeztünk átírni tettekké, mozgásokká. A forgatókönyvet, a teljes történetet nem ismertettük meg vele, minden forgatási napon csak az adott jelenetet. Röviden megbeszéltük, hogy az adott szituációban kitől mit szeretne, azt hogyan próbálja elérni, és ha voltak dialógusai, azt megtanulta. Csupán ennyire volt szüksége.

    Amikor írtátok a forgatókönyvet, már tudtad, hogy fekete-fehér lesz a film? Mi volt a célod ezzel a megoldással?

    A forgatókönyv megírása után döntöttem el. A világépítés szempontjából tartottam fontosnak.

    Minden rendező olyan filmet szeretne készíteni, amelyben a forma és a tartalom tökéletes összhangban van, és a néző úgy érzi, hogy ezt a történetet nem lehetett volna máshogyan elmesélni.

    Azt akartam elérni, hogy saját világa legyen a filmnek, amely belülről építkezik, és egy pillanatra sem esünk ki belőle. A Minden Rendben egy időtlen történetet mutat be, amely kétszáz éve is játszódhatott volna a világ bármelyik pontján, ha a mobiltelefonokat kivesszük. Ehhez az időtlenséghez akartunk igazodni stilisztikalag is a középárnyalatos fekete-fehér színvilággal, a túlzó minimalizmussal és a brutalista épületekkel.

    Jelenet a „Minden Rendben” című filmből  Kép forrása: CineSuper
    Jelenet a „Minden Rendben” című filmből
    Kép forrása: CineSuper

    A filmben visszatérő elem a klasszikus zene. Ezzel volt különösebb célod?

    Szeretem a klasszikus zenét, és úgy éreztem, hogy jól kontrasztba állítható az egyre radikálisabban viselkedő szereplőkkel. Szerintem ez sok jó pillanatot szült a filmben.

    Bár a film története és hangulata komor, voltak komikus jelenetek is. Ezzel volt olyan célod, hogy kicsit megtörd a drámai hangvételt?

    Igen, ez volt az egyik cél. A túlzott komolyság könnyen átcsaphat komolykodásba, és önmaga paródiájává válhat a film. Másrészt ez a fajta humor is belőlem jön. A humor egy eszköz, hogy feldolgozzuk a nehézségeket.

    A Minden Rendben világpremierje a 75. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon volt. Mesélj erről egy kicsit!

    A reklámos kapcsolataimnak köszönhetően sok helyre el tudtuk juttatni a filmet. Az egyik legismertebb nemzetközi filmes salesügynökség, a Goodfellas lecsapott a produkcióra, és megvették a Minden Rendben jogait a Nemzeti Filmintézettől. Nagyon bíztak a filmben, és az volt a céljuk, hogy az öt nagy nemzetközi fesztivál egyikén legyen a világpremierje. A Berlinale már a válogatási időszak legelején meghívott, úgyhogy a hivatalos bejelentésig még hónapokig magamban kellett tartanom a jó hírt. Nem volt könnyű.

    Jelenet a „Minden Rendben” című filmből  Kép forrása: CineSuper
    Jelenet a „Minden Rendben” című filmből
    Kép forrása: CineSuper

    Hogyan rezonált a filmmel a fesztivál közönsége?

    Nagyon jól.

    A Berlini Nemzetközi Filmfesztivál nem olyan, mint Cannes, ahová csak filmeseket és újságírókat hívnak meg.

    Főleg az utca embere volt a közönség, és mégis megtöltöttünk öt előadással öt darab ötszáz férőhelyes termet. Magadtól mikor mennél el egy ismeretlen üzbég rendező fekete-fehér művészfilmjére? A berliniekhez nagyon közel áll a filmes kultúra. Az eddig megjelent külföldi kritikák is pozitívak voltak. A vetítés utáni beszélgetéseken ott maradt a nézők nagy része, és rengeteg érdekes kérdést tettek fel.

    bb

    Itthon milyen fogadtatásra számítasz a filmtől?

    Remélem, hogy ahogy Berlinben, úgy itthon is megmozgatja annyira az embereket a film, hogy beszélnek róla, és a szájhagyomány útján sokakhoz eljut. Elsőfilmesként nézőszámot nem mernék tippelni.

    Van már újabb filmterved?

    Sok ötletem van, de nagyon erősnek kell lennie egy történetnek ahhoz, hogy azt mondjam, 5-6 évig azzal szeretnék foglalkozni. Most még nem tudom pontosan, hogy mi ez a történet. Általában tucatnyi ötlet és gondolat jár a fejemben, aztán szép lassan kiderül, hogy melyik az, amelyik velem marad, vagy vissza-visszatér, mert mélyen foglalkoztat.

    A „Minden Rendben” a 75. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon  Kép forrása: CineSuper
    A „Minden Rendben” a 75. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon
    Kép forrása: CineSuper

    A Minden Rendben március 20-tól látható a mozikban a CineSuper forgalmazásában.

     


  • További cikkek