„Változik a természet, és nem a jó irányba” – Interjú Török Zoltán természetfilmessel

1999-ben kezdtél el Svédországban dolgozni egy természetfilmekkel foglalkozó cégnél, tizenöt éve pedig úgy döntöttetek a pároddal, hogy oda is költöztök. Minek köszönhető, hogy ennyire közel került a szívedhez az ország?

Elsősorban a természet közelségének. Nagyon szeretem a szülőhazámat, de ha Magyarországon elindulok kirándulni, és nem figyelek, kisétálok az országból. Ha Svédországban útnak indulok, egy hétig nem találkozom emberrel. Számomra nagyon fontos, hogy minél nagyobb legyen körülöttem a tér, és kevés ember vegyen körül. A párom és a lányaim is nagyon szeretik a skandináv miliőt és klímát.

Két korábbi filmedet, a Vad Magyarországot, valamint a Vadlovak – Hortobágyi mesét is bemutatták moziban. Ez mennyire jelentett mérföldkövet a pályádon?

A Vad Magyarország eredetileg tévéfilmnek készült. Saját költségből szerveztem a stábnak egy díszbemutatót az Urániába. Bakos Edit, a mozi akkori ügyvezető igazgatója felajánlotta, hogy olcsóbban kibérelhetem a termet, ha cserébe ő lehet a film forgalmazója. Azt mondtam neki, hogy rendben, de vajon ki fog megnézni egy természetfilmet moziban, erre pár nappal később felhívott, hogy írjunk egy szerződést, mert hosszú sorok állnak a filmre. 2011-ben a Vad Magyarország volt a legnézettebb magyar film a mozikban.

Olyan szempontból érzem mérföldkőnek a mozis bemutatót, hogy sokak szerint a filmem megmutatta a hazai közönségnek, hogy a természetfilm igenis élvezhető műfaj.

Remélem, ilyen szempontból más természetfilmesek számára is fordulópontot jelentett. A Vadlovak – Hortobágyi mese eredetileg is mozifilmnek indult. Bár pont a koronavírus-járvány idején került műsorra, így is több mint ötvenezren látták, megelőzve például a Nincs idő meghalni című James Bond-filmet.

2020-ban kerestek meg, hogy készíts egy természetfilmet Svédországról. Mi volt a koncepció, és mennyire kaptál szabad kezet a Változó vadon – Az én Északom esetében?

Azt mondták, találjam ki én a koncepciót. Ez volt a kihívás. Úgy éreztem, hogy eljárt az idő az olyan filmek felett, amelyek azt mutatják be, hogy a természetben minden csodaszép és jó. Elég, ha egy közeli erdőben teszünk egy sétát, és látni fogjuk, hogy mennyire változik a természet, és nem a jó irányba. Ezt a folyamatot szerettem volna bemutatni az állatok szemszögén keresztül. A film eredetileg a rozsomákokról szólt volna, de sajnos a természet nem mindig segíti a munkánkat, úgyhogy kútba esett a terv. Ezután jött az ötlet, hogy a családom nézőpontjából mutassuk be a természet változását Svédországban.

A Változó vadon – Az én Északom eredetileg negyvenhárom perces tévéfilmnek indult, amelyből készült egy hosszabb verzió is, kizárólag a magyar mozis közönség számára. Úgy kezdtél neki a filmnek, hogy szélesvásznon is láthatják majd a nézők?

Nem, ez induláskor még nem volt tervben. Miután a Vadlovak – Hortobágyi mese is a Mozinetnél jelent meg, jó kapcsolatban vagyok a forgalmazóval. Tudom, hogy szeretik a természetfilmeket, ezért mindenféle szándék nélkül elküldtem nekik a Változó vadont. Visszaírtak, hogy nagyon tetszik nekik, és szívesen forgalmaznák a magyar mozikban. Rábólintottam, és elkezdtük hosszabbra vágni a filmet, így lett hatvan perc a játékideje. Készült egy még hosszabb változat is, de úgy éreztem, kezd szétesni a film struktúrája, úgyhogy maradtunk az egyórás változatnál.

Technikailag, dramaturgiailag mennyire kell másként készíteni egy természetfilmet, ha nemcsak a tévében és streamingplatformokon láthatja majd a közönség, hanem moziban is?

Teljesen. A tévében és a streamingplatformokon körülbelül két percet adnak a nézők egy filmnek, hogy elinduljon a történet. Ha nem fogja meg őket, nincs meg a „hook”, akkor elkapcsolnak.

A moziban is fontos az erős kezdés, de több időnk, lehetőségünk van kibontani a történetet és bemutatni a karaktereket.

A tévé ilyen szempontból kegyetlenebb műfaj. Egy mozifilmnél megengedheti magának az alkotó, hogy lassabb tempót alkalmazzon. Mindkét formátumnál szeretem ugyanúgy felépíteni a dramaturgiát, de egy tévéfilmnél sűrűbben hozom be és hamarabb indítom el a csúcspontokat.

Egy interjúban említetted, hogy mielőtt elkezdtek forgatni egy helyszínen, hosszas kutatómunkát végeztek. Több mint tizenöt év után Svédország hazai pályát jelentett számodra, vagy így is sokat kellett kutatni, mielőtt nekivágtatok a filmnek?

Utoljára 8-10 éve forgattam Svédországban. Ahhoz, hogy beléphessünk védett területekre, nagyon sok engedélyt kell megszerezni. A forgatás alatt sok természetvédelmi őrt, biológust, szakértőt ismerünk meg, akikkel évekig dolgozunk együtt. Amikor egy új országban forgatunk, az egész kezdődik elölről, ismét el kell nyerni a helyiek bizalmát. Amikor évekkel később ismét visszatérünk egy olyan helyre, ahol már forgattunk, nem biztos, hogy ugyanazok a szakemberek fogadnak majd minket, akiket korábban megismertünk. Ilyen szempontból a természetfilmeknél nem létezik hazai pálya. Annak, hogy tizenöt éve itt élek, van előnye és hátránya is. Hátrányt talán az jelenthet, hogy ha azt hiszem, jól ismerem a helyet, akkor kevésbé leszek alapos a kutatás során.

Két és fél évig tartott a forgatás. Sok meglepetéssel szolgált a svéd élővilág?

A Hortobágy is új arcait mutatja meg, ha évekig figyeled. Minél több időt tölt az ember a terepen, annál nagyobb az esélye, hogy történik valami izgalmas a kamera előtt.

Technikailag mennyire okozott nehézséget, hogy zord körülmények között kellett forgatnotok?

Amellett, hogy lesben ülünk a helyszínen, sok esetben használtunk saját tervezésű, távvezérelt kamerákat is. Az ilyen eszközök kifejlesztése komoly háttérmunkát igényel. A nagy stúdióknál, például a BBC-nél egy komplett szakértői csapat dolgozik azon, hogy tökéletesen működjenek a felszerelések, a „műhelytitkokat” pedig nem árulják el. Szerencsére végig kifogástalanul működtek az eszközeink. Volt olyan kameránk, amely hetekig állt a szabadban, egy másikat pedig sokáig tartottunk a víz alatt, és tökéletesen „fel tudtuk őket ébreszteni”, amikor szükség volt rájuk.

A koronavírus-járvány alatt kezdtetek el forgatni. Ez milyen kihívásokat okozott?

Nagyon nehéz volt elkezdeni a forgatást. A többi filmemhez hasonlóan ezúttal is nemzetközi stábbal dolgoztam, és nem volt egyszerű Svédországba utazni a járványhelyzet alatt.

Több korábbi filmedhez hasonlóan a Változó vadont is Pamacs, azaz Hargittai László vágta. Hogyan indult a munkakapcsolatotok?

Pamaccsal már húsz éve dolgozunk együtt. 2004-ben jelent meg a Termiklovagok című dokumentumfilmem, amelyet Brazíliában forgattam siklóernyősökről. Sokáig csak ott feküdt az asztalomon a rengeteg felvett anyag, és kerestem valakit, aki megvágja. Az ismerőseim ajánlották Pamacsot. Fantasztikus érzéke van a történetmeséléshez. Ha én vágom a filmemet, mindig abból indulok ki, ami a helyszínen történt, ő viszont egy teljesen más, külső szemszögből látja a jeleneteket. Mivel nem a természetfilmek közönségét képviseli, sok mindenre rácsodálkozik a vágás során, amit én ennyi év után nem tartok érdekesnek, de kiderül, hogy mégis az. Pamacs nemcsak a vágója a filmemnek, hanem társrendezője is. Újra, ráadásul jobban el tudja mesélni azt a történetet, amelyet a helyszínen láttam.

A Változó vadon – Az én Északom költségvetését Németország, Ausztria, Svédország és Magyarország adta. Úgy tudom, magyar viszonylatban kimondottan magas költségvetésből készülhetett el a film. Mire kell a legtöbbet költeni egy természetfilm esetében?

A stábtagok fizetésére. Sokan azt hiszik, hogy az kerül sokba, hogy elutazunk egy adott helyszínre, pedig az csak aprópénz a teljes költségvetéshez képest.

Egy természetfilmet nem tíz-húsz-harminc napig forgatunk, mint egy játékfilmet, hanem több százig,

és ki kell fizetni a stábtagok bérét, költségeit. Egy profi természetfilmnél a stábtagok folyamatosan elérhetőek, ezért éveken át ugyanazon a projekten dolgoznak.

Te vagy a film egyik narrátora, a másik pedig Molnár Piroska. Miért rá esett a választásod?

Az eredeti, tévés változatot egy német színész narrálja. Arra gondoltam, jobb lenne, ha a mozis változatban két narrátor lenne, és az egyikük a természeti folyamatokat magyarázza el, én pedig a személyes hangvételű megjegyzéseimet fűzöm hozzá a filmhez. Előbbihez egy meleg, mesélős, finomabb hangot képzeltem el, ezért döntöttem Molnár Piroska mellett.

A filmben arra is fel akartad hívni a figyelmet, hogy mennyire gyorsan alakul át a környezetünk. Mi az, ami jelenleg különösen aggodalomra ad okot az élővilággal kapcsolatban?

Köztudott, hogy mekkora ütemben vágják ki az erdőket az Amazonas mentén vagy Borneón. Ugyanez zajlik Európában is. Most tűnnek el az utolsó megmaradt európai őserdők. Ha ilyen ütemben vágják ki őket a nagyvállalatok, tíz, húsz éven belül örökre eltűnnek, márpedig ezek az erdők nagyon fontosak a klímaváltozás elleni küzdelemben. Jelenleg ezt tartom az egyik legnagyobb problémának, amelyről ráadásul kevés szó esik a mainstream médiában. Ilyen szempontból még itt, Svédországban is működik egyfajta cenzúra. Nem szeretnek erről beszélni.

Szerinted milyen felelőssége van a 2020-as években a természetfilmeknek abban, hogy felhívják a társadalom figyelmét a klímaváltozásra? Hogyan lehet bűntudatkeltés nélkül tudatosítani a nézőket a környezetvédelem témájában?

Ez borzasztó nehéz. Szerintem nincs rá recept. Kell kínálni valamiféle alternatívát, hogy mit tehet a néző. A statisztikák azt mutatják, hogy a dokumentumfilmen belül a true crime és a természetfilm a két legnépszerűbb műfaj.

Van itthon utánpótlás a magyar természetfilmes szakmában? Sok fiatal választja ezt a pályát?

Úgy látom, hogy igen. Nagyon jó filmek készülnek.

Más attitűddel készítik a filmeket, mint az idősebb generáció?

Szeretném remélni, de sajnos sokszor azt látom, hogy ahelyett, hogy keresnék a saját hangjukat, a nagyobb produkciók stílusát próbálják lemásolni.

Vannak újabb filmes terveid?

Rengeteg. Magyarországon, Svédországban, Floridában és Afrikában is szeretnék forgatni. Az összes film a természeti változásokkal kapcsolatos, és részben pozitív történetek. Azt mutatják be, hogy ha esélyt adunk a természetnek, egy bizonyos szinten képes regenerálódni. Ezekben a folyamatokban nagy szerepe van az emberiségnek is.

A Változó vadon – Az én Északom november 14-től látható limitáltan a mozikban a Mozinet forgalmazásában.