„Úgy éreztem, hogy valami nagyon izgalmas történik ezzel a fiatal sráccal” – Interjú Tóth Olivér Márkkal, a Pogány Induló: Vajon mit mondana anya című sorozat rendezőjével

Újságíróként dolgozol. Mikor döntötted el, hogy dokumentumfilmeket is szeretnél készíteni?

A kezdetektől fogva az újságírás vizuális területével foglalkoztam. Először híradószerkesztőként kezdtem el dolgozni, majd videós újságíró lettem, és jelenleg is ez a munkám. Azt éreztem viszont, hogy ha komolyabban el akarok mélyülni egy nagyobb témában, ahhoz nem az újságírói formátumok illenek a legjobban.

„Rögtön nagyon tisztán éreztem, hogy lesz belőle valaki, ezért azt szerettem volna, hogy még azelőtt elkezdjek forgatni vele, hogy már tényleg befutott zenész lesz” – mondtad korábban Pogány Induló (Szirmai Marcell) kapcsán. Mikor fogalmazódott meg benned a sorozat ötlete? Jártál Pogány Induló koncertjeire?

Akkor voltam először Pogány Induló-koncerten, amikor már forgattuk a sorozatot. Az volt a harmadik budapesti fellépése, és pont abban a határhelyzetben volt, hogy még nem volt befutott előadó, de már nem is számított undergroundnak. Először egy videóklipet láttam tőle, és kíváncsi lettem rá. Úgy éreztem, hogy valami nagyon izgalmas történik ezzel a fiatal sráccal, akinek olyan a hangja, mint egy ötvenéves láncdohányosnak, közben meg teljesen mások a dalszövegei, mint a kortárs magyar rapelőadóknak, sokkal intellektuálisabbak.

Azon a nyáron szerettem volna belevágni egy nagyobb hangvételű projektbe, és mivel mindig is érdekelt a zene, jó ötletnek tűnt bemutatni egy előadó pályáját egy olyan ponton, amikor épp ismertté válik.

Nem egy átlagos zenészportrét szerettünk volna forgatni, hanem az áttörést akartuk bemutatni.

Hogyan találtátok meg a Pogány Induló: Vajon mit mondana anya producereit, valamint az HBO-t?

Józsa Lászlót, aki később a sorozat vezető producere lett, már ismertem korábbról. Előtte több filmtervvel is megkerestem, de mindegyikre nemet mondott. Megemlítettem neki a Pogány Indulóról szóló tartalom tervét is, és azt mondta, hogy érdekli. Laci korábban már dolgozott együtt az HBO-val, akiknek először a Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál workshopjának keretében mutattuk be a filmtervet. Már a kezdetektől fogva nyitottak voltak, de ahogy haladt előre a projekt, egyre jobban érdekelte őket.

Az HBO két évvel a forgatás után csatlakozott a produkcióhoz. Azt mondtad a sorozat premierjén, a II. Budapesti Nemzetközi Filmfesztiválon, hogy mindenféle fejlesztési folyamat nélkül vágtatok neki a sorozatnak, mert attól féltetek, hogy elmegy mellettetek a történet. Mennyire okozott bizonytalanságot, hogy nem tudtátok, hogy egyáltalán be tudjátok-e majd fejezni a produkciót? Mostani szemmel nézve mennyire volt merész vállalás így nekivágni?

Nagy merészség volt, de mivel nem a filmkészítés a fő bevételi forrásunk, úgy álltunk hozzá Szombath Máté operatőr kollégámmal, hogy legrosszabb esetben beleteszünk egy csomó munkát valamibe, amiből végül nem sül ki semmi.

Óriási problémája a magyar dokumentumfilm-finanszírozásnak, hogy a fejlesztési folyamat alatt nem kapnak támogatást az alkotók.

Érzékeny időszak egy dokumentumfilmnél, amikor a rendező még keresi, hogy hogyan dolgozza fel a témát. Ilyenkor nagyon kevés pénz is óriási segítség lehet. Elsősorban a helyzet szülte, hogy ilyen gyorsan, fejlesztés nélkül vágtunk bele ebbe a projektbe. Éreztük, hogy ott és akkor el kell kezdeni forgatni, különben elmegy mellettünk a téma. A producer részéről komoly kockázattűrő képességre volt szükség, mert a forgatás első szakaszában neki kellett előteremtenie a pénzt, amelyre szüksége volt a produkciónak.

Mire voltál a leginkább kíváncsi Pogány Indulóval kapcsolatban?

Ez sokat változott, miközben készítettük a sorozatot. Az elején a történet zenei oldala érdekelt, az, hogy hogyan történik meg az áttörés egy előadó karrierjében. Menet közben formálódott bennem mindez. A végére sokkal inkább Marci személye és az általa képviselt korosztály, a különböző generációs kérdések kezdtek el foglalkoztatni, amelyek Pogány Induló történetéből is jól kivehetők.

Józsa László említette a sorozat premiervetítésén, hogy körülbelül fél évbe telt, mire elnyertétek Marci bizalmát. Hogyan zajlott ez a folyamat? Sokat beszélgettetek kamerán kívül is? Eljártatok együtt szórakozni?

Olyan volt ez a folyamat, mint egy barátság, szép lassan formálódott. A forgatás elején volt bennem egy távolságtartó újságírói attitűd, amire utólag visszagondolva nem biztos, hogy szükség volt. Sok időt töltöttünk el együtt, részben a forgatáson kívül is. Van köztünk egy generációnyi különbség, szóval más esetben valószínűleg nem sodort volna minket egymás mellé az élet, de ennek ellenére mindig sikerült megtalálni a közös hangot. A forgatás alatt a Marcit körülvevő társasággal is kialakult egy nexusunk. Nagyon nyitottak voltak. Ez azért is érdekes számomra, mert ha az én életembe toppanna be egy vadidegen egy kamerával, nem tudnék ilyen közvetlen lenni. Nem tudom, minek köszönhető ez a nyitottság, de persze örültünk neki, és sokkal könnyebb volt így a munka. De az is lehet, hogy ha most mennénk oda ismeretlenül a már befutott Pogány Indulóhoz egy kamerával, akkor egészen másként tudnánk kapcsolódni.

Szirmai Marci számára mit jelentett, hogy készül róla egy sorozat?

A menedzserével hittek benne, hogy be fog robbanni a karrierje, és úgy gondolták, jó lenne, ha ezt dokumentálná valaki. De az elején persze senki se gondolta, hogy ebből ilyen nagyszabású anyag lesz.

Ahhoz, hogy elnyerjük a bizalmukat, az is hozzájárult, hogy a forgatás alatt mutattunk nekik vágatokat, még nem végleges jeleneteket a sorozatból.

Ezt nem szokták megtenni az alkotók, mert egy dokumentumfilm alanyának nagyon nehéz belenézni egy róla készült, de még nem teljesen kész alkotásba. Marciék nagyon hálásak voltak, hogy mi megtettük ezt. Megértették, hogy mi a célunk a sorozattal, és talán itt kezdhetett el számukra is világossá válni, hogy ebből tényleg valami komoly fog születni. A produkció sokáig olyan volt, mint egy garázsprojekt. Úgy nézett ki a forgatás, hogy én és az operatőr megérkeztünk egy hátizsákkal, amelyben volt egy fényképezőgép méretű kamera. Nem úgy néztünk ki, mint egy hatalmas filmes stáb, de ez is volt a célunk.

Az HBO mennyire szólt bele a kreatív alkotói döntésekbe?

Nagyon alkotóközpontú, partneri munkafolyamat volt. Az HBO vezető producereinek is voltak észrevételeik, de ezt nem erőltették ránk. Elmondták, hogy nekik mi az érdekes ebben a történetben, mire lehetne fókuszálni, amit volt, hogy meg is fogadtunk, de természetesen mi alkotóként végigvihettük azt, amit szerettünk volna. Az nagyon erős visszajelzés volt, hogy egy ilyen cég beállt a sorozat mögé, ebből tudtuk, hogy itt tényleg valami nagyszabású készül.

Szombath Máté nemcsak az operatőre, de a coloristja is volt a produkciónak. A sorozatban sok telefonos felvétel, koncertvideó is látható. Hogyan találtátok ki a képi világát?

A sorozat első, korai vágatait még én készítettem. Már akkor látszott, milyen sokféle képarány keveredik majd a vásznon. A Szombath Máté kamerájával készült felvételek cinemascope-os, mozis képarányban jelennek meg, a gyengébb minőségű, telefonnal rögzített felvételek pedig jól ellensúlyozzák ezt a képi világot. Végül Érdi Zsófi vágó találta meg az esztétikáját, hogy hogyan állnak össze egy nagy egésszé ezek a nagyon széttartó stíluselemek.

Korábban említetted, hogy nem pusztán Pogány Induló történetét akartátok bemutatni, hanem a korszellem lenyomatát is. Sok időt töltöttetek együtt Marcival. Szerinted mi az, amiben alapvetően más a Z generáció, mint a mostani 30-as korosztály?

Én Y generációs vagyok, azaz egy korosztállyal idősebb. Amikor elkezdtünk készülni a sorozat forgatására, sokszor megkaptam ezt a kérdést, és teljesen mást mondtak erre a Z generáció tagjai, mint azok, akik kívülről figyelik őket.

Bátor, nyitott korosztálynak látom őket, akik rengeteg mindent meg mernek tenni, amit mi, harmincasok biztos, hogy nem mertünk volna.

Nagyon tisztelem bennük ezt a bátorságot.

Mennyire változott meg a Pogány Indulóról alkotott véleményed a három év alatt, amíg figyeltétek a mindennapjait?

Nem véletlen, hogy a dokusorozatunkat egyfajta felnövéstörténetnek is tekintjük. Marci nagyon sokat változott a három év alatt, és szerintem rengeteget fejlődött a személyisége. Sokkal nagyobb nyomás van rajta, mint amikor megismertük, de úgy látom, hogy jól kezeli a helyzetet. Sokan féltették őt az elmúlt években, de én mindig úgy gondoltam, hogy megvan a magához való esze. Eddig mindig a talpára esett, és reméljük, ez így is marad.

Láttál rá lehetőséget a forgatás alatt, hogy elindulhat a lejtőn?

Erről elég nyíltan beszélt a sorozatban, illetve a zenéiben is. A dalaiban sokat mesél a problémáiról, mi pedig láttuk, hogy ezekkel a hétköznapjaiban is küzd. Volt, hogy aggódtunk érte, ilyenkor előfordult, hogy próbáltunk barátilag segíteni neki. Szerencsére végig ott volt mögötte egy biztonsági háló, amely megtartotta: a szülei, a menedzsere és pár ember a barátai közül. Mindig van, aki figyel rá.

Dokumentumfilmesként mit tanultál ebből a munkából?

Azt, hogy mindenkinek más a kockázattűrő képessége, akár stábon belül is. Ezt pedig rendezőként nekem is fontos figyelembe vennem. Ilyen szempontból a dokumentumfilmezés nagyon rizikós műfaj, mert rengeteg a bizonytalanság egy forgatás során, de közben döntéseket kell hozni. Ez kihívás volt, de azt hiszem, a végére sikerült ebben is fejlődni.

A Pogány Induló: Vajon mit mondana anya sorozat november 28-tól látható az HBO Maxon. Az új részek hetente érkeznek majd. Az első két részt a II. Budapesti Nemzetközi Filmfesztiválon (BIFF) láttuk október 27-én.