„Szeretem hármasával venni a lépcsőfokokat” – Interjú Vigh Bálinttal, a Konekt című magyar sci-fi rendezőjével

Úgy tudom, több mint tizenöt éve informatikusként dolgozol. Hogyan jött az életedbe a filmezés?

Az informatika gyermekkorom óta érdekel, és a szüleim is ezt a pályát javasolták nekem. A Gábor Dénes Egyetem mérnökinformatikus szakán végeztem, majd szoftverfejlesztő mérnökként kezdtem el dolgozni, de már huszonhárom évesen is volt bennem kétség afelől, hogy egész életemben ezzel szeretnék-e foglalkozni. Ahogy az ember idősebb lesz, fejlődik az önismerete, és elkezdi érezni, hogy mi való neki, és mi nem.

Autodidakta módon tanultam a filmezést, először mások rövidfilmjeiben és klipjein dolgoztam stábtagként, majd elkezdtem rendezni is.

Úgy éreztem, közel áll hozzám ez a szakma, és azt a célt tűztem ki magam elé, hogy egyszer főállású filmesként dolgozom majd.

Van olyan terved, hogy jelentkezel egy filmes iskolába?

Egy időben sokat gondolkoztam rajta, de nagyon nehéz lenne összeegyeztetni a civil munkámmal. A kedvenc rendezőim közül sokan nem végeztek filmes iskolát. Biztos, hogy sokat segítene, de úgy érzem, nem elengedhetetlen ahhoz, hogy rendező legyek. Inkább azt az utat választottam, hogy az informatikusként megkeresett fizetésemből finanszírozom a saját rövidfilmjeimet vagy nagyobb projektjeim egy részét, így legalább marad időm az önképzésre. Online mozgóképes kurzusokból, könyvekből és a forgatási tapasztalataimból tanultam, amit tudok a szakmáról.

Említetted, hogy a saját kisfilmjeid mellett több magyar rövidfilmben is dolgoztál. Volt egy olyan konkrét pont, amikor úgy érezted, hogy most már rendelkezel elég tapasztalattal ahhoz, hogy elkészítsd az első egész estés filmedet?

Nyilván minél több rövidfilmet készít egy rendező, annál magabiztosabb lesz, és annál többet tud a szakmáról. Ugyanakkor rájöttem, hogy az ember akkor tanul bele valamibe a legjobban, ha gyakorolja, és olyanokkal veszi körül magát, akik jobbak nála. Mire egy kisfilm a fejlesztéstől eljut a fesztiválszereplésig, akár két év is eltelhet. Egy nagyjátékfilm esetében ez körülbelül négy év, de úgy éreztem, hogy a két folyamat között időbefektetésben nincs akkora különbség, mint amekkora szakmai előrelépést egy nagyjátékfilm jelenthet. Ezért a második kisfilmem rendezése után úgy döntöttem, belevágok az első egész estés alkotásba. Biztos, hogy képezhettem volna még magam, és készíthettem volna több rövidfilmet, de szeretem hármasával venni a lépcsőfokokat.

Azt írtad, számodra a Konekt arról szól, hogy hogyan küzd meg az ember a saját múltjával. Mi ihlette a történetet?

A történet főhőse, Eszter kapcsolatba kerül egy titkos mozgalommal, ahol egy innovatív technológiával kísérleteznek. Kiderül, hogy a gép képes kiolvasni az ember agyából az emlékeket, és ez alapján a mesterséges intelligencia segítségével egy virtuális valóságot hoz létre, amit be is lehet járni, mint egy videójátékban. Sőt, ebben a virtuális valóságban az ember képes megváltoztatni a saját emlékeit is, és Eszter személyisége elkezd radikálisan megváltozni. Ez az a része a történetnek, amit még spoilermentesen elmesélhetek. Az ihletet az adta, hogy nagyon érdekel a pszichológia. Jártam sématerápiára, és úgy éreztem, hogy nagyon fontos foglalkozni azokkal a mélyen rögzült gondolkodási és érzelmi mintákkal, amik gyerekkorban alakulnak ki, és felnőttként is hatással lehetnek a döntéseinkre. Annyira megtetszett ez a téma, hogy írtam róla egy történetet, de nem akartam egy unalmas pszichologizáló filmet készíteni, ezért egy izgalmasabb közeget kerestem hozzá, ennek az eredménye lett egy kevert zsánerű film, ami a sci-fi és a dráma elemeit ötvözi.

Maráczi Krisztián operatőrként, Mészáros Péter gyártásvezetőként, Berkó Bence pedig executive producerként vesz részt a filmben, és veled együtt producerei is a Konektnek. Őket a korábbi munkáid kapcsán ismerted meg?

Krisztiánnal már hét éve dolgozunk együtt, videóklipeket és kisfilmeket készítettünk. Rendkívül kompetens és kiváló ízlésű operatőr, emellett jó barátom is. Úgy éreztem, hogy ő a legjobb választás. Rajta keresztül találkoztam Péterrel, akinek nagy tapasztalata és kiterjedt kapcsolatrendszere van a filmgyártás területén. Bencét a munkahelyemen ismertem meg, aki az üzleti életben otthonosan mozogva sokat segített a projekt életre hívásában.

A film költségvetését magánadományozók, szponzorok és független producerek finanszírozzák. A legelején úgy vágtatok neki, hogy nem is próbáltatok pályázni a Nemzeti Filmintézethez?

Igen. A forgatókönyv fejlesztése 2022-ben indult, a film előkészítése pedig 2025 végén vette kezdetét. Az akkori helyzetben úgy éreztük, hogy nem érdemes pályáznunk a Nemzeti Filmintézethez, valamint nem szerettünk volna 1-2 évet várni, ezért úgy döntöttünk, más módon teremtjük elő a költségvetést.

A teljes költségvetésnek körülbelül mekkora részét tudtátok magánszemélyek támogatásaiból és szponzorációból előteremteni?

A tavaly októberi közösségi finanszírozású kampányunk a teljes költségvetés néhány százalékát tette ki.

Főleg magánszemélyek kisebb-nagyobb hozzájárulásaiból, valamint szponzorációból tudtuk előteremteni a büdzsé jelentősebb hányadát.

Ez nagyságrendileg akkora összeg, amekkorából az elmúlt években a magyar független filmek készültek. Mivel kevés pénzből kellett gazdálkodnunk, igyekeztünk a lehető leghatékonyabban dolgozni, és minél kevesebbet költeni feleslegesen, ugyanakkor például technikai szempontból nem akartunk kompromisszumokat kötni, ezért fontosnak tartottuk, hogy milyen kamerával, lámpákkal és mikrofonokkal dolgozunk.

Mit tapasztaltatok, mennyire könnyű ma Magyarországon egy független film mögé támogatókat állítani?

Rendkívül nehéznek éreztem. Egy tapasztaltabb és már bizonyított rendezőnek szívesebben adnak cégek és magánszemélyek pénzt, mert tudják, hogy nagy esély van a megtérülésre, illetve a nagy nézőszámra. Elsőfilmes rendezőként ez egy nehezített pálya. Erre hónapok vagy akár évek is elmehetnek. Az sem segíti a filmeseket, hogy a magyar gazdaság jelenleg nincsen jó helyzetben, így sem a magánszemélyeknek, sem a kisebb vállalatoknak nincsen sok megtakarítása arra a célra, hogy támogassanak, vagy részt vállaljanak egy filmben. Sajnos a magyar állami és az EU-s filmes támogatási pályázatokon is csak olyanok indulhatnak, akik már bizonyítottak, így ez egy viszonylag zárt világ az első filmjüket készítő független filmesek számára. Ugyanakkor én mindenkit arra buzdítok, hogy ne adja fel, és inkább készítsen egy kisebb büdzsével egy visszafogottabb filmet, mint hogy semmit, mert egy következő projektre már nagyobb eséllyel talál finanszírozót. Nem szabad feladni, de annyi biztos, hogy nagyon sok időt és energiát rá kell szánni a pénzgyűjtésre, támogatók és szponzorok megtalálására.

A filmben olyan színészek játszanak, mint Tary Patricia, Gera Marina, Staub Viktória, Bodor Géza vagy Hrisztov Toma. Alacsony költségvetésű filmekben gyakran látunk amatőr szereplőket. Alapkoncepció volt, hogy színészek szempontjából sem szeretnél kompromisszumokat kötni, és képzett, filmes vagy színházi tapasztalattal rendelkező szereplőket keresel?

Igen. Egy fesztiválképes alkotás volt a célunk, ami a moziban is megállja a helyét. Olyan szereplőket kértünk fel, akik már bizonyítottak filmben vagy színházban. Rendezőként azt tartottam szem előtt, hogy ne az ismertség, hanem a tehetség legyen a döntő szempont. Voltak olyan színészek, akikkel már korábban dolgoztam együtt, másokat hagyományos castingfolyamat során választottunk ki, és akadtak olyanok is, akiket más filmekben láttam, és nagyon tetszett a játékuk.

Július közepén ért véget a forgatás. Mennyi ideig tartott, és milyen helyszíneken dolgoztatok?

Tizenöt napot ölelt fel a forgatás és hét-nyolc helyszínen vettük fel a jeleneteket. Stúdióban egyáltalán nem dolgoztunk, többek között azért sem, mert nagyon drága lett volna.

Hogyan élted meg az első egész estés filmed forgatását?

Vegyes érzelmek vannak bennem. Amikor 4-5 éve dolgozol egy filmen, és látod megvalósulni, az óriási extázist vált ki. Ugyanakkor egy első film levezénylése óriási felelősség egy rendező számára, mert mindenki tőle várja az útmutatást. Nagyon fókuszáltnak kell lenni, ráadásul mivel kevés forgatási napunk volt, nagyon gyorsan kellett felvenni a jeleneteket. A forgatás egyszerre volt felemelő érzés és nagyon stresszes is. Rengeteget segített, hogy profi volt a stáb és a színész csapat. Sok aprósággal vagy akár nagyobb volumenű döntésekkel is segítették a munkámat. Rájöttem, hogy elsőfilmes rendezőként nem kell minden egyes részletet folyamatosan kontrollálnom. Úgy érzem, megfelelő mozgásteret adtam az alkotótársaimnak.

Több rendező is mondta, hogy leginkább abban érzi a filmes végzettség hiányát, hogy nem elég kiterjedt a szakmai kapcsolathálója. Te éreztél hasonlót?

Biztos, hogy ez sokat számít, viszont az eddigi filmes munkáim során megismertem annyi szakembert, hogy fel tudjam kérni a Konekt kulcsembereit, mint például Maráczi Krisztiánt és Mészáros Pétert, akik segítettek megtalálni a megfelelő stábtagokat. Mag Dávid vágót is rajtuk keresztül ismertem meg. A színészek kiválasztásakor én mondtam ki a végső szót, de Pethő Balázs casting director és dramaturg is rengeteg jó javaslatot tett. Grivant Bence zeneszerzővel szintén régóta dolgozom együtt, ő teljesen egyedi zenét fog írni a filmhez.

Az informatikai pályán nagyon fontos a rendszerben való gondolkodás, a pontosság és a fegyelem. Rendezőként tudtad hasznosítani azokat az attitűdöket, amelyeket a civil szakmádból hozol?

Igen.

Az eredeti szakmámból hozott rendszerben való gondolkodás leginkább abban segített, hogy tudatosan menedzseljem a projekt rám eső részét, és apró lépésenként, megfontoltan haladjak előre.

Például felmerült a kérdés, hogy mikor áll készen a forgatókönyv. Egészen addig nem kezdtük el előkészíteni és felkérni a színészeket, ameddig biztos nem voltam benne, hogy a script valóban elnyerte a végleges formáját. A forgatáson ragaszkodtam hozzá, hogy csak valódi díszlettel dolgozzunk, és ne használjunk zöld hátteret. Az is fontos volt számomra, hogy meghatározzuk a minőségi mutatókat, és hogy ezeket én is értsem. Le akartam fektetni már az elején, hogy mik azok a technikai és esztétikai elvárások a filmiparban, amiknek meg kell felelnie egy produkciónak, ha azt moziban is le szeretnénk vetíteni, ebben Krisztián és Péter segítettek a legtöbbet.

Lényegében a minőségi mutatók és elvárások meghatározása a cél, mind a forgatókönyv fejlesztése, mind a film vizuális és audiovizuális megvalósítása, mind az esztétikai irányok, mind pedig a színészi játék tekintetében. Nem csak megérteni akartam a folyamatot, hanem egy nagyon magas színvonalhoz is tartani akartam magunkat, ebben szintén sokat segített a csapat. Ezt a fajta gondolkodást és hozzáállást egyértelműen a civil munkámból hozom, és azt láttam, hogy a szakmában régóta dolgozó filmesek nyitottak voltak erre az attitűdre, és sok esetben még magasabb elvárásokat fogalmaztak meg, mint amivel én érkeztem, ezzel egy még magasabb színvonalra emelve a produkciót.

A film az utómunka fázisában van, és először moziban, majd pár héttel később a streamingplatformokon szeretnétek bemutatni a közönségnek. Már ebben a szakaszban elkezdtetek megkeresni mozis forgalmazócégeket?

Igen, már beszélgetünk forgalmazókkal, de még nincs megkötött szerződésünk. Erre majd akkor kerülhet sor, amikor elkészül az utómunka, és elkezdjük bemutatni fesztiválokon is.

A film weboldalán azt írod, hogy a Konekt nemcsak egy film, hanem kreatív és technikai vállalkozás. Minek kell teljesülnie, hogy úgy érezd, sikeres ez a vállalkozás?

Az elsődleges célunk, hogy olyan filmet készítsünk, amire büszkék vagyunk. A belső siker az, amikor az ember úgy érzi, hogy mindent beleadott. A külső sikert az jelzi, hogy a kritikák elismerik, és eljut fesztiválokra, díjakat nyer, és megtalálja a közönségét. Ugyanakkor a nézettség elsősorban üzleti szempontból fontos. Elsősorban a szakmai sikert tartom fontosabbnak, de ha sokan megnézik a filmet, még boldogabb leszek.

Vannak más filmes terveid is rövid távon, vagy jelenleg a Konektre összpontosítasz?

Több szinopszis is van a fiókomban. Ha ez a film sikeres lesz, szeretnék újabb filmeket készíteni, de előbb nézzük meg, mit ér majd el a Konekt.

További információk a filmről a Konekt weboldalán.