„Tele vagyunk múltbéli sebekkel, amikről nem beszélünk” – Interjú Waskovics Andreával az Árva című filmről

Játszottál közönségfilmekben, mint például a Lepattanó és a Nagykarácsony, mellette pedig olyan szerzői alkotásokban is, mint az Eltörölni Frankot és az Árva. Milyen szempontok alapján döntöd el, hogy milyen filmekben szerepelsz?

A színészek boldogok, ha elhívják őket egy castingra. Örülök minden megkeresésnek, mert szeretem minél több műfajban kipróbálni magam, hogy tapasztalatot szerezhessek.

Hogyan emlékszel vissza az Árva castingjára?

Életem egyik legjobb castingélménye volt. A koronavírus-járvány idején volt a szereplőválogatás, így egy plexifal választott el a színészpartneremtől. Egymással szemben ültünk, és csak nagyon keveset tudtunk mozogni, a kamera csak az arcunkat vette. Lászlóval akkor nem is találkoztunk, ő egy másik szobából figyelte a kameraképet, és onnan instruált minket. A szó legjobb értelmében véve megdolgoztatott. Nagyon hasznos instrukciókat adott, szinte elröpült az egy óra, amíg a casting tartott. Jó élmény volt együtt dolgozni ezen a jeleneten Lászlóval. Utána két évig nem hallottam semmit a projektről, aztán újra meghirdették a castingot, és több szerepre is megnéztek. Később felhívott László és Zabezsinszkij Éva casting director, hogy nekem adnák Klára szerepét.

Említetted, hogy László nagyon megdolgoztatott a szereppel.

Olyan színészi feladatot kaptam, amely komoly kihívást jelentett. Korábban nem találkoztam hasonlóval, itt most meg kellett küzdeni a szereppel. A forgatás alatt rengeteg segítséget kaptam a stábtól, és nagyon sokat tanultam a munka során, többek között a filmszínészetről is. Az Árva operatőre, Erdély Mátyás például elmondta, hogy amikor lassan közelít felém a kamera, akkor nem tehetek hirtelen, gyors mozdulatokat.

Nem elég csak játszani, egy színésznek forgatás közben figyelnie kell például az operatőrre is.

Ez is egy olyan része a szakmának, amelyet menet közben tanulhat meg az ember.

Nemes Jeles László nemzetközi szinten is az egyik legelismertebb magyar rendező. Ez jelentett számodra plusznyomást?

Nem, sokkal inkább motivált. Nyomást semmiképp sem okozott. Nagyon izgultam, miután megkaptam a szerepet, de egyáltalán nem nyomasztott, nem okozott megfelelési kényszert. Alig vártam, hogy elkezdjük a közös munkát Lászlóval és a többi stábtaggal.

Az Árvát tavaly nyáron forgattátok, összesen 53 napig. A Vígszínház egyik vezető színésze vagy. Nagyon kimerült voltál az évad végére, amikor elkezdődött a forgatás?

Szerencsésen alakult, hogy az évad végén kezdődött el a forgatás. Amikor a Lepattanót készítettük, a Vígszínházzal pont a szezon közepén voltunk, és nagyon fáradt voltam. Amikor az Árvát forgattuk, már véget ért az évad a színházban, ezért nem kellett semmi másra koncentrálnom, csak a filmes munkára.

Az 1956-os forradalom jól feldolgozott esemény, de az utána következő évekkel kevesebbet foglalkozik a történelem és a filmművészet. Mennyire volt rálátásod erre az időszakra? Sokat beszéltetek róla Lászlóval?

László rengeteget segített abban, hogy jobban megismerjem ezt a korszakot, könyveket, naplórészleteket kaptam tőle, és fotókat is mutatott. A történelmi vonulat mellett számomra nagyon fontos volt az anya és a fiú közti furcsa, ambivalens kapcsolat. Az volt a legnagyobb kihívás számomra ebben a filmben, hogy ezt pontosan mutassuk be.

A sajtótájékoztatón említette László, hogy annyira elmélyültél a karakterben, hogy még a beszéded is olyan volt, mint egy korabeli embernek.

László még a munka legelején említette nekem, hogy jó lenne, ha így beszélnék. Azt mondta, nézzem meg, hogy beszélnek a szereplők a Szegénylegényekben, és azt próbáljam utánozni. Igyekeztem átvenni azt a beszédstílust. Régen az emberek sokkal lassabban beszéltek, ma mindenki annyira hadar, hogy sokszor nem is lehet érteni a másikat. Nagyon oda kellett figyelnem, hogy ne vigyem túlzásba a lassú beszédet, mert annak lett volna egy művies hatása, és erőltetettnek hatott volna.

Az Árva egy apakeresés történetét mutatja be. Számodra mit jelent ez a történet?

Nehéz külső, „avatatlan” nézőként figyelnem a filmet. Amikor olvastam a forgatókönyvet, Klára karakterére összpontosítottam. Számomra a traumafeldolgozásról szól ez a film, tele vagyunk múltbéli sebekkel, amelyekről nem beszélünk.

Az az egyik üzenete az Árvának, hogy senki felett nem lenne szabad ítélkeznünk, mert nem tudhatjuk, hogy ki milyen élethelyzetben van, és miért viselkedik úgy, ahogy.

Klára egy rideg anyaként jelenik meg a filmben. Elítélhetnénk őt azért, amit tett, de nem tudjuk, hogy pontosan mi játszódik le a lelkében, és mennyi érzelmet rejt el a külvilág elől. Nem tud megbékélni vele, hogy a saját fia egy trauma gyümölcse, és a gyerek jelenléte folyamatosan egy múltbéli szörnyű eseményre emlékezteti, amelytől nem tud szabadulni.

László említette egy interjúban, hogy Magyarországon az utcán járva is érzi a fel nem dolgozott traumákat és a múlt kísértését a társadalomban. Te is érzel hasonlót? Szerinted ez hol érhető tetten?

Például ott, hogy hogyan beszélünk egymással, és hogyan viszonyulunk a másik emberhez. Látjuk az utca népén, hogy mindenki rosszkedvű, goromba. Ha valaki sok időt tölt ebben a közegben, rá is átragad ez az érzés. Erre nagyon oda kell figyelni, és meg kell próbálni elkerülni.

Változott az 50-es évekről alkotott képed az Árva forgatása alatt?

Igen. Rengeteg mindent megtudtam a korszakról. Történelemórán mindig a személyes sorsok érdekeltek. Az foglalkoztatott, hogy milyen élethelyzetben vannak azok a hétköznapi emberek, akiknek a fejük felett döntéseket hoz az aktuális hatalom. Szerintem az Árva ezt tökéletesen leképezi.

Az Andort alakító Barabás Bojtorjánnak ez volt az első filmszerepe. Milyen volt vele együtt dolgozni?

Fantasztikus. Amikor a szemébe néztem, láttam, hogy nem eljátszik, elmímel valamit, hanem tiszta, őszinte érzések vannak benne. Nagyon jó színészpartner volt.

Lakos Nóra mondta a Véletlenül írtam egy könyvet kapcsán, hogy egy egész forgatás hangulatát meghatározza, ha egy gyerek a főszereplő, és egészen más lesz a koncentráció és a kommunikáció. Te éreztél ilyet az Árva forgatásán?

Érdekes módon nem. Jó értelemben véve mindenki úgy bánt Bojtorjánnal, mint a többi stábtaggal. Nem kivételeztek vele, mert gyerek. Elemeztük a jeleneteket, és olyan kérdéseket tett fel nekem, amelyek segítettek abban, hogy megértsem az anya és a fia közti kapcsolatot.

Milyen volt együtt dolgozni Nemes Jeles Lászlóval?

Nagyon figyel minden apró rezdülésre. Rendkívül érzékeny és figyelmes.

Az Árvát komoly médiaérdeklődés övezi itthon. Nemrég említetted egy interjúban, hogy ismeretlen közösségekben introvertált vagy. Interjúhelyzetben hogy érzed magad?

Valaki azt a jó tanácsot mondta nekem egyszer, hogy gyakorolni kell, és az ember majd beleszokik. Nem érzem komfortosan magamat az ilyen helyzetekben, de ez is hozzátartozik a színészszakmához.

Az Árva bemutatója után nem sokkal, november elején jelenik meg Olasz Renátó nagyjátékfilmje, a Minden csillag, amelyben szintén játszol. Milyen érzések vannak benned a két premierhez közeledve?

Nagyon izgulok. Renátóval tizenhat éves korom óta dolgozom együtt színházi projekteken, és kisfilmeket is készítettünk közösen. A Minden csillag egy baráti közeg munkája. Rengeteget improvizáltunk, mielőtt összeálltak a jelenetek. Teljesen más volt a munkamódszer, mint az Árva esetében. Kívül esett a komfortzónámon, de fantasztikus érzés volt azon a filmen dolgozni.

Az Árva október 23-tól látható a mozikban a Mozinet forgalmazásában.