„A valóság sokkal izgalmasabb sztorikat kreál, mint a forgatókönyvírók fantáziája” – Interjú Jamrik Levente rendezővel a Vörös narkó című dokumentumfilmről

Jamrik Levente dokumentumfilmje, a Vörös narkó azt mutatja be, hogy Magyarország a Kádár-korszakban a kolumbiai drogkartell bevonásával évente több tonna kábítószert csempészett az Egyesült Államokba. A Magyar Népköztársaság az Újpesten előállított metakvalon nevű drog terjesztésével több milliárd dollár profitra tett szert, amelyet többek között a költségvetési hiány csökkentésére és a lakosság élelmezésére fordított. A dokumentumfilm premierje január 8-án volt a Duna TV-n, a YouTube-on pedig ingyenesen megtekinthető.

Az első diplomádat történelem szakon szerezted. Hogyan kerültél a film közelébe?

A történelem mellett mindig is érdekelt a filmrendezés. Szerencsémre apám német állampolgár volt, neki köszönhetően jó pár évig élhettem a stuttgarti lakásában. A JATE-n történelemből, a Miskolci Egyetemen kulturális és vizuális antropológiából szerzett diplomám után a Baden-Württenbergi Filmakadémia hallgatója lettem. Utóbbit sajnos anyagi okok miatt nem tudtam befejezni, az utolsó évem hiányzik, de a kieső tanévet 2002-től napjainkig bőven bepótoltam a különféle kereskedelmi és közszolgálati televízióknál más és más beosztásokban, illetve szakértőként, tanácsadóként, storyboard rajzolóként, conceptművészként vagy „vizuális mindenesként” dolgozva mások játékfilmjeiben.

Készítettél dokumentumfilmet a varsói felkelés magyar szerepvállalásáról, Horthy kémfőnökéről, de a Sakálról, a hírhedt terroristavezérről is. Van kedvenc korszakod?

Engem mindig a városok fejlődése érdekelt, annak is a 19–20. századi századi átalakulásai, metamorfózisai. Nagyon sokat foglalkoztam Budapest épületeivel, főleg az egykori lakók élettörténetével. Itt sok olyan mikrotörténetet találtunk, amelyek egyenként is megérnének egy nagyobb lélegzetvételű játékfilmet vagy sorozatot. A valóság sokkal izgalmasabb sztorikat kreál, mint a forgatókönyvírók fantáziája. Ennek tükrében leginkább a 19. és a 20. század izgat a legjobban, de az őstörténet kivételével mindegyik évszázadban találok örömöt és érdekes történeteket.

Hogyan került a látókörödbe a Magyarország és az Egyesült Államok közötti kábítószer-csempészet témája?

Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára rendszeresen publikál tanulmányköteteket.

Hét évvel ezelőtt jelent meg Orbán-Schwarzkopf Balázs történész-levéltáros kutatása a Magyar Népköztársaság és az Egyesült Államok között működő kábítószer-csempészetről, amely számomra rengeteg meglepő és új információval szolgált.

A Balázs által feltárt hálózat, maga a csempészet metódusa, az ismert szereplők jelenléte, cselekedetei annyira rabul ejtettek, hogy tudtam, ez a történet filmért kiált – még ha ez egyelőre csak dokumentumfilm formájában valósult is meg.

Mi lehet az oka, hogy ennyire alulreprezentált ez az ügy?

Ez azért jó kérdés, mert a téma abszolút nem alulreprezentált, legfeljebb nem mindenkihez jutott el ezeknek a levéltári felfedezéseknek a híre. Borvendég Zsuzsanna történész az elmúlt években több, az egykori impexek működéséről szóló szakkönyvet is megjelentetett, amelyekből televíziós sorozat is készült Vörös polip címen. Szintén aktív szerző Dezső András oknyomozó újságíró, aki több kötetében is feldolgozta a magyar maffia tevékenységét. Írásaiban többször és kiemelt helyen foglalkozott a Los Angeles-i magyar maffiával, amelynek az egyik alcsoportja intenzív kapcsolatban állt a magyar katonai hírszerzés, az MNVK 2. Csoportfőnökségével, és így az újpesti Chinoin-gyárban előállított Quaalude nevű gyógyszer alapanyagául szolgáló metakvalon nevű drog kaliforniai terjesztésében is megkerülhetetlen szerepet játszott. Mező Gábor szintén több cikket, tanulmányt publikált a témában. Ő az írásaiban nemcsak nevesíti az egykori szereplőket, hanem tágabb kontextusba is helyezi szerepvállalásukat, bemutatja későbbi sorsukat, pályafutásukat is.

A drogkereskedelem Kádár-kori magyar vonatkozásának témájában ugyancsak számtalan magyar, német és amerikai tanulmány, értekezés, újságcikk (például a New York Timesban vagy a Washington Postban), egykori szereplőkkel készített interjú jelent meg, amelyek a mai napig publikusak és online elérhetők bárki számára. Ezek sorát bővítik többek között a DEA [rendőri szerv az Amerikai Egyesült Államokban, amelynek feladata a kábítószer-csempészet és -terjesztés megakadályozása – a szerk.] által kiadott jelentések és összefoglalók is, az amerikai PBS televízió Frontline című oknyomozó műsorának két vonatkozó adása, a több tucatnyi amerikai kongresszusi jelentés vagy Istvanovszki László nyugalmazott rendőr ezredes könyvei, amelyek közül az utolsó, A globalizált bűnözés 2021-ben jelent meg, és szintén ezt a csempészeti ügyet elemzi.

Amikor Orbán-Schwarzkopf Balázs nyilvánosságra hozta a történetet, az összes nagy hírportál cikkezett róla. Nem tudom, hogy akkor miért nem robbant nagyobbat a sztori. Az azóta eltelt hét évben Balázs még több információra tett szert az üggyel kapcsolatban. Több érintett szereplővel, egykor a katonai hírszerzésnél dolgozó ügynökökkel is beszélt. 

A kutatás során felvettük a kapcsolatot a DEA-vel. Ők az AFNA-hez (Association of Federal Narcotics Agents) irányítottak minket, és összekötöttek öt olyan egykori DEA-ügynökkel, akiknek releváns információik, személyes kapcsolódásaik voltak a Magyar Népköztársaság illegális drogcsempészetének feltárásában.

Közöttük volt Javier F. Peňa és Steve Murphy, akik 1993-ban részt vettek Pablo Escobar elfogásában. Az ő életük és kutatásaik alapján készült el a nagy sikerű Narcos sorozat. De nemcsak ők, hanem a DEA többi, Kolumbiában, Hollandiában és az NSZK-ban tevékenykedő egykori ügynöke (például Jerry Mattioli, Joe Toft, Peter Bensinger) vagy például Carlos Lehder egykori drogbáró volt ügyvédje, dr. Oscar Arroyave is rengeteg információt osztott meg velünk Budapest drogcsempészetéről telefonon keresztül, amelyek egytől egyig alátámasztották és kibővítették Balázs kutatását.

A filmben megszólal egy volt bandatag, Gyepes-Gilbert Ottó és a már említett egykori rendőr ezredes, Istvanovszki László is. Könnyen igent mondtak a felkérésre?

Mindketten szívesen nyilatkoztak. Istvanovszki László több könyvet is publikált a nemzetközi bűnügyi szervek működéséről, ő a téma szakértőjének számít már csak azért is, mert az FBI által szervezett ILEA-oktatásban is részesült. A 93-95 éves holokauszt-túlélő Gyepes-Gilbert Ottótól azt kértük, hogy meséljen az életéről: milyen volt az élet a gettóban, mikor disszidált, a „papírmaffia tagjaként” milyen stiklikkel húzták le a jenkiket, valamint hogyan bukott le az Egyesült Államokban, amikor a NATO katonai adatainak csempészése miatt kilencévnyi fegyházra ítélték. A DEA-ügynökök ellenben csak azért nem álltak kamera elé, mert fejenként tízezer dollárt kértek, és nekünk kellett volna kiutazni hozzájuk. A több mint ötvenezer dollár [tizenhét-tizennyolc millió forint – a szerk.] meghaladta a kereteinket, mivel huszonnyolc millió forintos büdzséből dolgoztunk.

A filmben bemutatott események több helyszínen, Magyarországon, Kolumbiában és az Egyesült Államokban játszódnak. Hol forgattatok?

Több szakaszban zajlott a forgatás, és körülbelül tizennégy napot vett igénybe. 

Hét nap volt az interjúk leforgatására, és ugyancsak hét napot ölelt fel az illusztrációként szolgáló anyagok felvétele.

Az első jelenetet, amelyben egy tűzharcot látunk, a Kecskédi repülőtéren vettük fel. Két korabeli, működőképes amerikai rendőrautót is be kellett szereznünk, ami nehéz feladat volt. A dzsungelben játszódó jeleneteket egy középiskola tornatermében zöldháttér előtt forgattuk. A statisztalányok bugyiban és melltartóban csomagolták a lisztet, porcukrot és gipszet, így mutattuk be, hogy hogyan készítették a kokaint a kolumbiai dzsungel mélyén. A VFX-es csapat utómunkában varázsolta a lányok mögé a dzsungelt. A Los Angeles-i magyar maffiáról szóló jeleneteket Balatonfüreden vettük fel. Itt látható egy fejbelövés is, ehhez sertésagyvelőt használtunk, és kimondottan filmes fejlövésekhez kifejlesztett pisztolyt. A MALÉV lezuhanásának helyszíne az Aeropark volt, ahová barátaink jöttek el statisztának némi sörért és pizzáért cserébe. A kamionos felvételeket a Polgár melletti Csirketelepen rögzítettük, ahol egy szocialista kocsikat, teherautókat és buszokat restauráló üzem működik. Használtunk archív felvételeket is, ez elvárás volt az NFI részéről. A helikopteres jeleneteket egy tengerentúli stáb készítette. Ezek a snittek egy olyan amerikai játékfilmhez készültek eredetileg, amelynek végleges változatából kimaradtak. Ők lettek a mi second unit csapatunk.

A Vörös narkó premierje a Duna TV-n volt, de ingyenesen elérhető a YouTube-on is. Milyen visszajelzéseket kaptál eddig?

Mivel a filmet eddig több mint hatvanezren töltötték le, és nézték meg a különféle videómegosztó online (YouTube, Vimeo, torrent, MédiaKlikk stb.) felületeken, így a Vörös narkó fénykarcolatunk felkerült január hónap legnézettebb filmjeinek top 10-es listájára. Az eredmény azért is örömteli, mert egyedüli magyar gyártású produkcióként és ráadásul dokumentumfilmként értük el ezt az eredményt az amerikai játékfilmek mellett. A január 8-ai premier nézettségét illetően még nem tudok számokat mondani, az MTVA nem küldte el a nézettségi adatokat. A visszajelzések jelentős többsége pozitív. Ők megdöbbentőnek tartják a filmet, és azt mondják, hogy a képi világ és a narratíva szempontjából is igényes alkotás a Vörös narkó. Vannak szkeptikus hangok is, melyek szerint nem igaz a történet, és nem is a drogpénzekből épültek a szállodák. Örülök, hogy sokféle vélemény megjelenik a filmről, mert ez azt jelzi, hogy beszélnek róla.

Lehet még folytatása a filmnek?

Sok szakmabeli és döntéshozó jelezte felénk, hogy a téma játékfilmért, de minimum sorozatért kiált. Valóban, de egy ilyen kosztümös film vagy legalább egy rövidebb sorozat már több milliárdba kerülne. Ehhez tőke kell. A magyar producerek mellett egy jeles amerikai filmgyártó is felfigyelt a munkánkra, a sztorira, a cégvezetőjük tavasszal jön Budapestre tárgyalni. Majd meglátjuk, hogy mit dob a gép, mit ad a Jóisten. Addig is folyamatosan pályázunk az NFI-hez más történelmi témákban.

A Vörös narkó című film ide kattintva tekinthető meg.