„A tehetség itt mindössze tíz százalékot számít, a többi kemény meló” – Interjú Fritz Zoltán art directorral

A legtöbben valószínűleg a képregényeid és az animációid kapcsán ismerik a nevedet. Hogyan kerültél be ebbe a világba?

Gyerekként elég sok képregényt olvastam. Akkoriban nagy népszerűségnek örvendtek az olyan kiadványok, mint a Kockás, a Hahota, az Alfa és a Bobo és Góliát. Rengeteget rajzoltam, a képregények pedig óriási inspirációt jelentettek. Kerekegyházán nem volt lehetőségem iskolai keretek között fejleszteni a rajztudásom, ezért jelentkeztem a kecskeméti Kandó Kálmán Szakközépiskola kerámia szakirányára. Már ott elkezdtem képregényeket rajzolni, amelyek az osztálytársaimnak is nagyon tetszettek. Elsőre nem vettek fel ez egyetemre, ezért édesapám azt tanácsolta, hogy a következő felvételiig menjek el dolgozni. Sehol sem találtam a végzettségemhez illő munkalehetőséget. Édesapám már azzal riogatott, hogy jobb híján a konzervgyárban vagy a baromfifeldolgozóban kell majd munkát vállalnom. Utolsó lehetőségként a mappámmal a hónom alatt besétáltam a Kecskemétfilmhez [Kecskeméti Rajzfilmstúdió – a szerk.], és óriási szerencsémre pont akkor lépett ki az irodájából a stúdió igazgatója. Megkértem, hogy nézze meg a rajzaimat, és mondja meg, érdemes-e ezzel foglalkoznom. Amikor átlapozta a képregényeimet, azt mondta, hogy másnap kezdhetek náluk dolgozni. Így indult a rajzfilmes pályafutásom. Egy évvel később felvettek a Magyar Iparművészeti Egyetem kerámia szakára, mellette flashanimációkat gyártottam, majd elvégeztem a rajztanári szakot is. Készítettem rövid animációkat többek között az RTL Klubon futó Kölyökklubba is, valamint ekkor kezdtem el storyboardokat rajzolni. Egy pályázat kapcsán találkoztam több olyan alkotóval, akik szintén képregényeket készítettek, velük alapítottam meg 2004-ben a Magyar Képregény Akadémiát. Ekkor kezdtem el magasabb szinten tanulni a képregényrajzolást. A sokéves munka gyümölcse a tavaly év végén megjelent Magyar rocktörténet című kétkötetes, a témát az 1960-as évektől a 2000-es évekig feldolgozó képregénysorozat, amelyen többen dolgoztunk rajzolók, én a ’70-es éveket rajzoltam a forgatókönyv alapján. Ez a leghosszabb képregény, amelyet rajzoltam és színeztem is. Ha röviden össze kellene foglalni a munkásságom, akkor keramikus, animációs rendező, animátor és képregényrajzoló vagyok, valamint storyboardokat készítek, elsősorban reklámfilmekhez.

Mi a storyboard szerepe egy élő szereplős alkotás, egy rajzfilm és egy reklámfilm esetében?

Egy nagyjátékfilmnél a rendező elmondja a storyboard rajzolónak, hogy melyik jelenetnél milyen plánokat szeretne látni: például az első jelenetben egy nagytotált látunk, amelyben a főszereplő fegyverrel a kezében áll.

A snittlista alapján megrajzoljuk a jelenetek vázlatait, amelyből aztán az operatőr, a világosítók és a színészek látni fogják, hogy milyen mozgásokat képzelt el a rendező.

Reklámfilmeknél ez azért fontos, mert sokba kerül a stábbal felkészületlenül kimenni a helyszínre. A storyboardok alapján a megrendelő pontosan látja, hogy mi a rendező elképzelése, így a stáb biztosan nem fog feleslegesen leforgatni jeleneteket. Az animációs filmnél azért fontos a storyboard, mert ennél a műfajnál nem jellemző, hogy utólag, a vágás során új jelenetek kerülnének be a filmbe. Rajzfilmeknél olyan pontosan meg szoktam rajzolni a storyboardot, hogy az állóképekből összevágott animatikból gyakorlatilag lehet is látni, hogy fog kinézni a meganimált végeredmény. A képregény, az animációs film és a storyboard tulajdonképpen egy közös halmaz, mert nagyon hasonló a képi nyelvezetük.

Minden storyboard rajzolónak megvan a saját stílusa, vagy meg kell felelni bizonyos formai követelményeknek?

Abszolút meg lehet különböztetni a művészek munkáit. Mindenkinek vannak sajátos stílusjegyei, a rövid határidők miatt nagyon gyorsan kell rajzolni, a rutin is előny, egyszerre kell a rendező, a dramaturg és az operatőr fejével is gondolkozni. Prioritás az érthetőség, követhetőség, a művészi kidolgozása a rajzoknak másodlagos, hiszen a funkciója a forgatásig tart. Egy tender esetén a megrendelő döntéseit segíti, ezért az arra készített alkotások általában kidolgozottabbak, a szereplőkre és a kamera mozgásaira fókuszáló shootingboardot a vázlatosabb rajzok jellemzik, azok általában nem is színesek, egy jelenet pedig, főleg, ha összetett, több rajzot igényel.

Több mint tíz éve tartasz kurzusokat a storyboard rajzolásról a METU-n. Mesélj egy kicsit a képzésről!

Az elsőéves animáció szakosokat tanítom storyboard rajzolásra, valamint tervezésre. A hallgatóknak ki kell találniuk egy animációs filmet, meg kell rajzolniuk a storyboardját, amelyből aztán készül egy egyperces animáció, amelyet fél év alatt készítenek elő. Aki még sosem rajzolt storyboardot, nem készített animációs filmet, annak nehéz feladat, hogy elképzelje és ábrázolja, hogyan fog majd kinézni a mozgókép, főleg akkor, ha nincs előképzettsége. Én keramikusként kerültem a mozgóképes szakmába. Eleinte nehézséget okozott, hogy milyen képkivágásokat használjak, de ez tanulható, vannak filmkészítéssel foglalkozó szakkönyvek.

A rajztudás csupán eszköztár, fontosabb a történetvezetés és az érthető ábrázolás, hiszen míg egy képregénynél vissza lehet lapozni, bármennyi ideig nézni egy képet, a mozgóképnél adott idő alatt kell audiovizuális információt átadni a nézőnek.

A rendezővé, szakemberré válás egy folyamat, a képzés a szakmára jellemző, alkotáshoz szükséges programok megismertetésére alapul, az első év során sokszínű és összetett feladatok vannak, második évtől van lehetőség specializálódni 2D, 3D animációs irányokra. Van egy tanmenet, amelynek elvégzése animációs filmek alkotására készít fel, de természetesen személyenként változó, melyik szakterület az izgalmasabb. A felsőbb években a féléves csoportos feladatok során már kisebb stábok alakulnak, így modellezzük a profi gyártás közben felmerülő helyzeteket. Az animációs filmkészítés csapatmunka, ezért nagyon fontos, hogy úgy kerüljenek ki a képzésről a hallgatóink, hogy könnyen tudjanak integrálódni produkciókba. Visszaemlékezve a kezdetekre, számomra a legnagyobb segítség az volt, amikor láttam a folyamatokat, mi kell ahhoz, hogy el tudjak kezdeni dolgozni egy jeleneten, és hogyan adjam át a következő munkafázisra a munkatársaimnak. Emiatt az élmény miatt ragaszkodom az elsőévesekhez, és talán a legizgalmasabb pillanat jó alapozással indítani, és aztán figyelni, hogyan fejlődnek, válnak szakemberré.

Milyen tudás kell ahhoz, hogy valakiből storyboard rajzoló legyen? A szakmában dolgozók eleve erre a pályára készülnek, vagy hozzád hasonlóan valamilyen társművészet irányából érkeznek?

A MOME-n sok évvel ezelőtt volt storyboard rajzoló kurzus, de nincs külön képzés erre a területre. A reklámszakmában összesen 6-8 embert ismerek, akik storyboard rajzolóként dolgoznak, a többségük emellett képregényekkel is foglalkozik. Nagyon összetett ez a szakma. Gyorsan kell tudni rajzolni, és szükség van rendezői, operatőri, színházi látásmódra, valamint rengeteg rutinra és kompozíciós érzékre. Azt szoktuk mondani, hogy a tehetség itt mindössze tíz százalékot számít, a többi kemény meló. A művészeti gimikben egy évig csak a kockológiával foglalkozunk, azaz hasábokat és forgástesteket rajzolnak a hallgatók. Ha ezt nem sajátítják el, nem fognak tudni megrajzolni összetettebb alakzatokat. A METU-n sajnos erre már nincs idő, a hozott rajztudásra építve a kreatív feladatokkal mozgatjuk meg a hallgatókat. Ami a fiatalokat illeti, sajnos azt látom, hogy rossz a munkamoráljuk. Sokkal inkább a pénz, nem pedig a szakma szeretete motiválja őket, pedig itt is, mint a legtöbb munkakörben, sok türelem kell, és évek, hogy eredményessé, sikeressé váljon valaki.

A hazánkban készülő külföldi alkotásokban sok magyar szakember dolgozik, főleg a gyártás területén. A magyar storyboard rajzolók mennyire keresettek akár az itthon, akár a külföldön forgó produkciókban?

Van rájuk kereslet. A teljesség igénye nélkül, a szorosabb baráti körömből Haragos Péter, Pálmai Tamás például a magyar nagyjátékfilmek mellett külföldi produkciókban is dolgoznak, gyakrabban előfordul, hogy Tondora Judittal, Csordás Danival reklám storyboardokon dolgozunk, ebből több megkeresés van, pár napos kifutással, a nagyjátékfilm mellett kevésbé férnek bele időben a kisebb projektek. Sajnos az elmúlt években a nemzetközi történéseket mi is megéreztük, lényegesen kevesebb film és reklám forgott.

Téged mi érdekel ebben a munkában?

Átélhetem a filmkészítésnek azt a szépségét, amelyet egy animációs film készítése is megad, de storyboardban lényegesen gyorsabb összerakni egy történetet, mintha le is kéne animálnom. Régebben a karakterek mozgatása érdekelt, most már inkább a komponálás, az előkészítés folyamatát élvezem.

Az utóbbi időszakban óriási fejlődésen ment át a mesterséges intelligencia, amely egyszerű parancsok segítségével már összetettebb grafikák elkészítésére is képes. Hogyan változhat ennek hatására a szakma?

Én már nagyon érzem a negatív hatásait. Lehet, hogy összefügg a recesszióval, de 2021-hez és 2022-höz képest tavaly 60%-kal kevesebb munkám volt. Kevesebb a megrendelés és a pénz is, ezért is tértem vissza az animációs munkákhoz. Volt olyan reklámfilmes megrendelő, aki azt mondta, nincs pénze storyboard rajzolóra, inkább megoldják AI-jal. Borzalmas volt ezt hallani. Nem tudom, hogy a mesterséges intelligencia csökkentette-e az igényeket, vagy kevesebb pénze volt a stúdióknak, ügynökségeknek, de storyboard rajzolói megrendelések szempontjából a tavalyi év nagyon gyenge volt.

Amikor megjelentek a 3D-s filmek, sokan azt mondták, hogy vége lesz a rajzanimációnak, aztán nem így történt. Most azt mondják, hogy az AI mindent tönkretesz, de szerintem ez sem igaz.

Láttam nagyon jó képeket, amelyeket a mesterséges intelligencia készített, de jelenleg nehezen tudom elképzelni, hogy beemeljék a gyártás folyamatába. Szerintem még nincs olyan szinten a technika, hogy kétségbe kéne esnem, hogy teljesen elveszi a munkámat.

A nyáron készítettünk interjút Ternovszky Bélával, aki szerint most felfelé ível a magyar animáció, és nem vagyunk lemaradva a nemzetközi színvonaltól. Te hogy látod ezt?

Természetesen büszkék lehetünk a hazai és nemzetközi fesztiválon elért sikerekre, díjakra, jelölésekre. Profi szakemberekből, művészekből nincs hiány, de sok kompromisszumra kényszerülünk. Rettentő idő- és pénzigényes animációs filmet gyártani, egy másodperc 25 képkockából áll, háttéren figurák mozognak, amit fényelni, hangosítani, vágni kell, a forgatókönyvről nem is beszélve. Egyedül szinte képtelenség mindezt végigcsinálni. Csapatmunkát, stábot igényel a mozgóképgyártás. Mi, akik szakmai körökben aktívan mozgunk, fesztiválokon találkozunk, produkciókban dolgozunk együtt, tisztában vagyunk a minőséggel. Ha van lehetőség, nincs gond a helytállással. A klasszikus idézetet továbbgondolva, ha van pénz, van foci.

Korábbi interjúink a filmes szakmákat bemutató sorozatban:

„Ha mással foglalkozom épp, ez akkor is az identitásom meghatározó része” – Interjú Muhi Zsófiával a casting director szakmáról

„Az embernek mindig megdobban a szíve, amikor egy film új kihívások elé állítja” – Interjú Benyó Zoltán VFX-supervisorral

„Nehéz meggyőzni egy ismeretlent, hogy beengedjen fotózni a lakásába” – Interjú Bakos Gergő helyszínkeresővel

„Az én feladatom, hogy megszülessen a döntés a néző fejében, és beüljön a moziba” – Interjú Bedő Barna trailerkészítővel

„Mindig véresen komolyan veszem, hogy a lépésekkel karaktert adjak a színészeknek” – Interjú Győri Balázs zörejművésszel

„Mindenkire egyformán oda kell figyelnem, hogy a gépezet működni tudjon” – Interjú Nemes-Jeles Veronikával

Filmes szakemberek a tűzvonalban – Interjú Gonda Zsolt fegyvermesterrel

„A zenének minden esetben a képet és a narratívát kell kiszolgálnia” – Interjú Kalotás Csaba zeneszerzővel

„A vágó füle, szeme és szája vagyok” – Interjú Szigeti Krisztina naplóvezetővel

„Olyan a filmes világ, mint egy kis Tesz-Vesz város, ahol mindenki megtalálja a helyét, aki szereti ezt a pályát” – Interjú Lányi Eszterrel a filmes szakemberképzésről

„Amikor azt mondják, »Tessék!«, minden megszűnik létezni, csak a feladatra figyelsz” – Interjú Piroch Gáborral a kaszkadőrszakmáról

„A hangok titkos élete” – Interjú Zányi Tamás hangmesterrel

„A standfotós egy mázlista outsider” – Interjú Szabó Adrienn standfotóssal

„Volt, amikor élőben figyeltem meg, hogy néz ki egy halott” – Interjú Pohárnok Iván maszkmesterrel

„Régen mindig odamentem a vágóhoz, és az utolsó képkockákig küzdöttem” – Interjú Pohárnok Gergely operatőrrel

Hivatásos veszélykeresők – Interjú Gulyás Kiss Zoltán és Bács Péter kaszkadőrökkel

„Ez a szakma nem adja könnyen magát” – Interjú Lemhényi Réka vágóval

„Addig írj, amíg működni nem kezd a sztori!” – Interjú Hegedűs Bálint forgatókönyvíróval

„Képek használati utasítás nélkül” – Interjú Pater Sparrow látványtervezővel

„A színpad mindennek az alfája és ómegája” – Interjú Csőre Gáborral a magyar szinkronszakmáról