„Az én feladatom, hogy megszülessen a döntés a néző fejében, és beüljön a moziba” – Interjú Bedő Barna trailerkészítővel

Eredetileg színészként kezdted a pályádat. Miért hagytad ott a színházat?

Gyerekkorom óta érdekelt a színészet, de közben mindig vonzott a média is. Már a középiskola alatt műsorvezetőként dolgoztam egy rádióban, és az első munkaélményem is a médiához köthető. Azonnal éreztem, hogy ez a világ áll a legközelebb hozzám, de aztán beindult a színészi karrierem. Egy idő után úgy éreztem, hogy a színpad nem adja meg azt az örömet, amire vágyom. A magyar színház túlságosan rendezőközpontú, ugyanakkor nincs elég olyan rendező, aki mellett a színész értékesnek érzi a munkáját. Ha valaki végigjátszik egy évadot egy színház állandó tagjaként, és úgy érzi, hogy az évi kétszáz előadásból csak kettő igazán jó, akkor elgondolkodik a jövőjén. Elkezdtem megérteni a büfékben sokat ivó középkorú és idős színész kollégákat. Huszonöt évesen az ember kellően bátor, hogy egyik napról a másikra váltson. Úgy éreztem, hogy a színházba bármikor visszatérhetek, úgyhogy kiléptem.

Hogyan kerültél először a televízió, majd a film világába?

Jelentkeztem a Szent István Egyetem Alkalmazott Bölcsészeti Karára. Gyorsan rájöttem, hogy az elmélet ugyan fontos, de a tévé és a rádió erősen technikai sportág, ahol a gyakorlati tudás a lényeg. Egy ismerősömtől hallottam, hogy a helyi tévécsatornákat tömörítő Hálózat TV-n belül működik egy médiaiskola. Felvettek, és már az első nap kezembe vehettem a kamerát, készíthettem interjút, beülhettem a stúdióba, kipróbálhattam a vágást. Nagyon gyorsan, még a médiaiskola elvégzése előtt munkát kaptam a Hálózat TV-nél. Sokféle feladatot végeztem a csatornánál, de hamar rájöttem, hogy a vágásban találom meg azt, amit keresek a hivatásomban. Az első percben éreztem, hogy megérkeztem. Azért is vonzott a televíziózás, mert rendkívül teljesítményorientált vagyok. Amikor reggel felkelek, és bemegyek a munkahelyemre, azonnal látom a nézettségi adatokat, a számok pedig nem hazudnak.

Egy interjúban említetted, hogy rengeteget köszönhetsz Ostoros Ágnesnek, aki a Hálózat TV vezető vágója volt.

A sors úgy hozta, hogy pont akkor léptem be a vágószobába, amikor ő ült ott. Nagyon gyorsan észrevette, hogy mennyire érdekel a szakma. Elkezdtünk együtt dolgozni. Ritka, hogy egy csatorna vezető vágója azt mondja egy fiatal munkatársnak, hogy: „Gyere, próbáld meg!” Életem meghatározó pillanata volt ez. Két évig tanulhattam egy remek szakember mellett, aki baráti szívességből segített. A mai napig tartjuk a kapcsolatot, és elemezzük egymás munkáját. Szinte mindig Ági az első, aki elmondja a véleményét egy új anyagomról. Amellett, hogy megtanította a vágás technikáját, komoly leckét adott arról, hogy miről szól ez a szakma. Azt is neki köszönhetem, hogy trailervágó lettem. A Hálózat TV egyszer megvett egy nagyobb mennyiségű, kevésbé sikeres külföldi filmet, amelyekhez mi készítettünk promókat, előzeteseket. Fantasztikus érzés volt, hogy ott vágtam bele egy filmbe, ahol csak kedvem tartotta.

Úgy tudom, hogy az RTL Magyarország promóosztályán dolgoztál, amikor egy ismerősöd beajánlott Pálfi Györgynek, és így kezdtél el trailereket vágni nagyjátékfilmekhez.

Akkor már nyolc éve dolgoztam a legnagyobb amerikai filmek, sorozatok magyar televíziós promóin, bevezető kampányain, így bátran nyúltam a nagyjátékfilmekhez is. A trailervágás mint szakma akkor még nem létezett Magyarországon. Leforgatták a filmet, aztán gyorsan összecsaptak hozzá egy előzetest. Egyik kollégám ajánlott be Pálfi Györgynek, aki épp befejezte a Szabadesést, amelynek így én készíthettem el a trailerét. Később adódott a lehetőség, hogy Mátyássy Áron filmjéhez, a Víkendhez is én készítsem el a trailert. Úgy álltam hozzá a feladathoz, mintha egy hollywoodi akciófilmhez kéne előzetest vágnom. A rendező, a producer és a forgalmazó is azonnal rábólintott. Amikor felkerült a YouTube-ra, az egyik portál megjegyezte, hogy a magyarok végre megtanultak trailert vágni. Onnantól kezdve egymás után érkeztek a megkeresések. Sokat köszönhetek Berta Balázsnak, aki a Vertigo Média egyik vezetője, és évek óta dolgozunk együtt.

Segített megértenem, hogy óriási a különbség egy félperces tévés promóanyag és egy kétperces filmelőzetes vagy egy egész estés mozi komplett kampánya között.

Adta volna magát a helyzet, hogy teljesen átnyergelek a filmiparra, de nem akartam otthagyni a tévét. A filmes munkák során óriási előnyt jelentett a tévés tapasztalatom, a tévében pedig a filmes gondolkodásomat tudom kamatoztatni, ezért párhuzamosan dolgozom mindkét területen.

Hogyan készül egy előzetes? Kikkel kell egyeztetned, együtt dolgoznod, gondolkodnod? Az alkotók és a forgalmazó mennyire szólnak bele a munkádba?

Sok mindentől függ, többek között az adott produkciótól is. Jellemzően akkor kapcsolódom be egy produkcióba, amikor már leforgatták és megvágták a filmet, de a fényelés, a hangkeverés és a vizuális effektek még nincsenek készen. A rendező, a forgatókönyvíró és a szűkebb alkotói stáb valószínűleg évek óta dédelgeti a filmtervet. Úgy tekintenek rá, mintha a gyerekük lenne. Minden jelenethez, mondathoz rengeteg gondolat és érzelem fűzi őket. Én teljesen friss szemmel nézek a filmre, ami egyrészt hátrány, ugyanakkor óriási előny is. Az első lépés, hogy felmérem, ki a „főnök”, kinek a szava lesz a meghatározó az előzetesről. Ezzel párhuzamosan elindítok egy elemzői folyamatot marketingszemszögből. Meghatározott szempontok alapján vizsgálom a filmet. Fel kell mérnem, hogy mik a főbb hívószavai, hogyan lehet ezeket kihangsúlyozni. Először laikus nézőként, majd szakmai szemmel is átgondolom, hogyan tudom majd felépíteni az előzetest. A produkció ezen fázisában már le szoktunk ülni egyeztetni a marketingessel, a rendezővel, a producerrel és a film finanszírozójával. Utóbbi lehet például a Nemzeti Filmintézet vagy egy tévétársaság. Amikor leülünk egyeztetni, azt szoktam mondani, hogy önmagunkkal muszáj őszintének lennünk.

A trailer és a kampány mindig egy ígéret, amely azt állítja, hogy életed filmjét fogod látni. Azonban nekünk, akik a produkción és az előzetesen dolgozunk, tudnunk kell, hogy ennek mennyi a valóságtartalma és meg kell találnunk az egyensúlyt.

Ezen a ponton szoktak lenni konfliktusok. Egy rendező, aki évekig dolgozik a filmjén, a végletekig küzd mindenért. Azt szoktam mondani nekik, hogy a film valójában akkor kezdődik, amikor kialszanak a fények a teremben és elkezdődik a vetítés. Az én feladatom, hogy megszülessen a döntés a néző fejében, és beüljön a moziba.

Mitől lesz hatásos egy előzetes 2023-ban, és mik az alapvető hibák, amelyeket egy trailerkészítő elkövethet?

A világ iszonyúan felgyorsult, és megváltoztak a tartalomfogyasztási szokások. Az előzetesek ilyen szempontból a frontvonalban állnak. Általánosságban eddig is jellemző volt, hogy egy trailerben körülbelül mindent lehet, de ez most sokkal inkább igaz. Értem ezalatt, hogy azok a vágások, amelyek ma már teljesen elfogadottak egy trailerben, elképzelhetetlenek lennének magában a filmben. Képkockák villognak, gyorsítunk, lassítunk, forgatjuk a képet, ha szükséges. A legfontosabb változás azonban az, hogy a trailer mint műfaj átköltözött az internetre. Ettől rövidebb lett az egész, és körülbelül az első huszonöt másodpercben eldől minden. Régen a nagy csavar mindig az előzetes végén volt. Ma már meg kell tekerni az elejét, mert ha nem tesszük, senki nem tart ki a végéig. A legnagyobb hiba az, ha nem ismerjük pontosan a közönséget. A filmünk potenciális nézőihez kell beszélnünk, és minden korosztály esetében eltérő ez a nyelv. Teljesen másra mozdul egy harmincöt feletti nő, mint egy tini.

Számos magyar filmhez készítettél előzetest. Melyiknél volt a legnehezebb a munkád?

Szeretem, ha megvan a konszenzus a többiekkel, és mindig próbálok a szakmai érvek mentén dolgozni, ezért szerencsére mindig könnyen ment az együttműködés az alkotókkal. Bizonyos szempontból minden trailer kihívás. Úgy szoktam fogalmazni, hogy napokig szabályos, háromperces tolófájásaim vannak, amíg a film „meg nem adja magát”. Még mindig rengeteg a kényszer a magyar filmgyártásban. Nem költenek rá elég pénzt, forgatókönyv, dramaturgia és olykor képesség szempontjából is van hová fejlődni. A trailerben a film hibáit el kell fedni, és ki kell hangsúlyozni az erősségeit. A legsikeresebb előzetesek közül is volt olyan, ami nagyon nehéz volt, és akadt olyan is, amit három nap alatt elkészítettem. A BÚÉK trailerén dolgoztam a legtöbbet. Több mint nyolcvan verzió készült hozzá. Nem az alkotók miatt volt ilyen küzdelmes, hanem a film volt nehéz. A BÚÉK-ban rengeteg a humor, de közben mélysége is van a történetnek. Az előzetesben meg kellett találni a kettő közötti egyensúlyt, miközben szinte végig asztalnál ülő embereket látunk. A film végül nagyon szépen teljesített a mozikban, úgyhogy megérte a sok munka.

A Valami Amerika 3 esetében egy sokak által ismert történetet kellett felvázolni, miközben megjelent egy új generáció is, akik nem látták az előző filmeket.

Először próbáltam egy szokványos trailert készíteni, de éreztem, hogy ez nem elég izgalmas a fiataloknak. Egyszer csak Bartók Annával eszünkbe jutott, hogy miért nem készítünk egy teljesen rendhagyó előzetest, amelyben minden kétértelmű, és mindenből viccet csinálunk. Nyilakkal, az akkor berobbanó közösségi médiából átvett grafikai elemekkel vázoltuk fel, hogy ki kicsoda a filmben, és ez óriási siker lett.

Mennyire éled meg kudarcként, ha egy film, amelyhez előzetest készítesz, rosszul teljesít a mozikban?

Vannak csalódások, de nem élem meg kudarcként. Több olyan magyar film is készült az elmúlt években, melyek három-négyszázezer nézőt is be tudtak vonzani. Ez egy nagyon erős építkezési folyamat volt, amelybe mi, marketingesek rengeteg munkát fektettünk. Az egyik magyar film segíti a másikat, mert ha a nézőnek tetszik egy hazai alkotás, akkor a következőre is jegyet vált majd. A jól működő folyamatot sajnos megszakította a koronavírus-járvány, és nagyon nehezen térnek vissza az emberek a moziba. Ezt sokkal inkább drámaként éltem meg. Óriási öröm, hogy A nemzet aranyait hetvenezren látták, ami egy dokumentumfilmtől nagyon szép szám, és újra reményt ad.

„Azért fontos egy ilyen díj létrejötte, mert az előzeteseknek fontos szerepük van a filmélményben, viszont a filmbemutatók után mostoha sorsra jutnak az emlékezetben” – mondta három éve a legjobb trailernek járó Arany Blende díj alapítója, Köllő Killa. Szerinted mennyire tudta ráirányítani a nézők figyelmét az elismerés a trailervágók munkájára?

Az Arany Blende díj kapcsán kifejezetten szimpatikus volt, hogy komoly tapasztalattal rendelkező szakemberek választották ki a legjobbakat, és különválasztották az előzetest a filmtől. Nem a legnézettebb alkotás trailere kapta az elismerést. Figyelembe vették az előzetes művészi és kereskedelmi értékét is. Gyakorlatilag minden magyar film trailere versenybe szállt, tehát igazi seregszemléről beszélünk. Rengeteget köszönhetek az Arany Blendének. Ma már sokkal inkább adnak a véleményemre az alkotók, amikor egy előzetesről ötletelünk. Úgy érzem, ez többek között a díjnak is köszönhető.

Reklámként vagy inkább önálló mozgóképes művészeti alkotásként tekintesz az előzetesekre?

Az én szemszögemből nézve reklámfilm, amely csak akkor jó, ha van művészi értéke. Ma már a termék határozza meg, hogy milyen marketingre van szükség az eladásához. A film mint termék önálló művészeti alkotás, tehát a marketingjének is annak kell lennie.

Milyen előzetesen dolgozol mostanában?

Nemrég fejeztem be a Fésős András Magasmentés című filmjéhez készült trailer első vágatát. Most fogják megnézni és véleményezni az alkotók, valamint a forgalmazó. Emellett párhuzamosan több televíziós munkán is dolgozom.

Korábbi interjúink a filmes szakmákat bemutató sorozatban:

„Mindig véresen komolyan veszem, hogy a lépésekkel karaktert adjak a színészeknek” – Interjú Győri Balázs zörejművésszel

„Mindenkire egyformán oda kell figyelnem, hogy a gépezet működni tudjon” – Interjú Nemes-Jeles Veronikával

Filmes szakemberek a tűzvonalban – Interjú Gonda Zsolt fegyvermesterrel

„A zenének minden esetben a képet és a narratívát kell kiszolgálnia” – Interjú Kalotás Csaba zeneszerzővel

„A vágó füle, szeme és szája vagyok” – Interjú Szigeti Krisztina naplóvezetővel

„Olyan a filmes világ, mint egy kis Tesz-Vesz város, ahol mindenki megtalálja a helyét, aki szereti ezt a pályát” – Interjú Lányi Eszterrel a filmes szakemberképzésről

„Amikor azt mondják, »Tessék!«, minden megszűnik létezni, csak a feladatra figyelsz” – Interjú Piroch Gáborral a kaszkadőrszakmáról

„A hangok titkos élete” – Interjú Zányi Tamás hangmesterrel

„A standfotós egy mázlista outsider” – Interjú Szabó Adrienn standfotóssal

„Volt, amikor élőben figyeltem meg, hogy néz ki egy halott” – interjú Pohárnok Iván maszkmesterrel

„Régen mindig odamentem a vágóhoz, és az utolsó képkockákig küzdöttem” – interjú Pohárnok Gergely operatőrrel

Hivatásos veszélykeresők – interjú Gulyás Kiss Zoltán és Bács Péter kaszkadőrökkel

„Ez a szakma nem adja könnyen magát” – Interjú Lemhényi Réka vágóval

„Addig írj, amíg működni nem kezd a sztori!” – Interjú Hegedűs Bálint forgatókönyvíróval

„Képek használati utasítás nélkül” – Interjú Pater Sparrow látványtervezővel

„A színpad mindennek az alfája és ómegája” – Interjú Csőre Gáborral a magyar szinkronszakmáról