„A ház, ami soha nem megy ki a divatból?” – A Kádár-kockákról a KO Közös nevezőben

A kockaházak, más néven Kádár-kockák százezrével jelentek meg az ’50-es évektől Magyarországon, nagymamáink és szomszédjaik is jó eséllyel ilyenben éltek. Ennyire nagy hatású és széles körben elterjedt épülettípus azóta sem uralta a települések képét: gyakorlatilag nincs magyar falu kockaház nélkül. A rengeteg egyforma épületet a tulajdonosok a legkülönfélébb módokon próbálták díszítéssel egyedivé tenni, ebből születtek a Vasarelyre emlékeztető geometrikus formákkal vagy csillogó, tükrös díszekkel tarkított homlokzatok. Nem meglepő, hogy a képzőművészet is rátalált erre a témára, elég – többek között – Bukta Imre vagy Birkás Ákos alkotásaira utalni.

A maga korában mindenképp életszínvonal-emelkedést jelentő kockaházakról Hanka Nóra művészettörténész korábban cikket is írt a Kortárs Online-ra. Legújabb adásunkban vele beszélget Thimár Attila arról, hogy mi vezetett ennek a – ma már gyakran lenézett, és szörnyülködéssel vagy humorral szemlélt – épülettípusnak a tömeges elterjedéséhez, milyen alternatívái lettek volna ennek az épülettípusnak, és mennyi köze van az egésznek a Kádár-rendszerhez.

A közelmúltban a Ludwig Múzeum és a Szentendrei Skanzen is kiállítás keretében foglalkozott a jelenséggel, melyek közül az utóbbi még 2024. október 31-ig látogatható.

Podcastjainkban alapvetően a KO-n megjelenő sokféle kulturális tartalmat szeretnénk visszaadni, de az adások tartalmukban és szellemiségükben a Kortárs folyóirathoz is kötődnek. Beszélgetéseink tükrözik a KO összművészeti portál jellegét, és értékhalászatunk során a kulturális jelenségek minél szélesebb kontextusát kívánjuk bemutatni hallgatóinknak. 

A beszélgetés teljes terjedelmében meghallgatható a KO Közös nevező csatornáján az Apple Podcaston, a Spotifyon, és a YouTube-on.