• Sosem jön el az ébredés – Mörk: Still Dreamin’ lemezkritika

    2025.02.02 — Szerző: Karádi Gergő

    A Mörk új, egyben utolsó albuma a jazzes, a funkos, a soulos, a progresszív rockos és a kortárs elektronikus hangzások finom elegye. A Still Dreamin’ professzionalizmusa magával ragad, miközben egyéni zenei narratívát épít fel, amely folyamatos újdonságokkal szolgál.

  • A Mörk zenekar Kép forrása
    A Mörk zenekar
    Kép forrása

    A formáció 2014-ben alakult, különböző stílusok zenei elemeit ötvöző zenéjüket gyakran „soul-funk-jazz élményként” írják le. Már első kislemezükkel (You Are Free to Choose, 2016) átléptek fontos hazai nyilvánosságküszöböket, második anyagukkal (The Death and Resurrection of Mörk, 2018) pedig már a nemzetközi zenei szcéna figyelmét is elnyerték. Az ezután következő In the Golden Hour (2020) egy intimebb, melankolikusabb irányt vett, amelyet a Still Dreamin’ felvezetésének is mondható Towards the Sun kísérletező lelkülete követett.

    A zenekar számos rangos fesztiválon lépett fel, mint például a The Great Escape (Brighton, UK), ahol a brit és a nemzetközi közönség is megismerhette őket. A Covid–19-járvány ugyan megakasztotta terveiket, de 2022-ben ismét aktívabb időszak következett.
    Sajnos nem állíthatjuk, hogy a Mörk 2024-es feloszlása után zenei folytonosság nyílna meg a nyomukban, a hazai színtéren az ilyesfajta szabad, progresszív zenével csak egy bizonyos ismertségi szintig lehet jutni. Van még azért jó pár projekt, amely a progresszivitás bátor képviseletében hisz (Jazzbois, The Qualitons), de jól körülhatárolható közösség az undergroundon belül nem alakult ki ezen a nyomvonalon.

    A zenekar megszűnését bejelentő közlemény után búcsúturnét tartottak, amely az A38 Hajón adott koncerttel zárult. A zenekar tagjai a Mörk-projekt befejezése után egyéni karrierjükre és új zenei projektekre kívánnak koncentrálni. A közös záróanyag méltó és egyben keserédes búcsúzás a magyar kortárs könnyűzenei világ egyik fontos alkotóközösségétől.

    Otthonos, de nem itthoni

    A Still Dreamin’ című albumot hallgatva egyértelművé válik, hogy a Mörk – bár bizonyos értelemben erre játszik – nem egy tipikus popzenekar vagy rockformáció. Zenei világuk komplex és sokrétű, amelyben a jazz improvizációs hagyományai és a rock attitűdje keveredik elektronikus elemekkel, mondhatjuk akár egy speciális, 21. századi yachtrocknak is. Tulajdonképpen rockzenének puha, de mégis tartalmazza azokat az amplitúdókat (a közös együttzenélés, együttlélegzés okán), amelyek a rockzene sajátjai. Az instrumentális részek technikailag kiemelkedőek, ugyanakkor mégis azt tapasztaljuk, hogy vékony szálakon egyensúlyozó emóciók telítik meg ezt a valóságot, tehát voltaképpen az egzakt mesterségbeliség és az érzelmek által létrejövő esetlegesség kettőssége nyilvánul meg.

    A lemez dalai gyakran sűrűek és rétegzettek, nem félnek hosszú, szabad improvizációs szakaszokkal kísérletezni.

    A befogadó már-már elgondolkodik azon, hogy tényleg magyar előadót hall-e, épp a megformáltság és a kifinomultság miatt. Ehhez kapcsolódik a mindennapokban meglévő viszonyunk a külföldi zenével, ami a külföldi zenei hangzások és a magyar befogadó között jön létre. A kommersz, piaci berendezkedés implikálja ezt, hiszen a mindennapi terekben (bevásárlóközpontok, közterek, hagyományos és közösségi média) és helyzetben hallhatunk a professziót magukon számon kérő, különböző műfajú zenéket, így az elsődleges viszonyulásunk a Mörkhöz egyértelműen ezekben gyökerezik: az a tapasztalat, hogy ez valamilyen nyugati gyökerű dolog, nem az itt megélt valóság.

    Szórakoztat/gondolkodtat

    A zenekar nemcsak zenél, hanem világokat teremt – atmoszférákat, amelyekben az intimitás és a kozmikus távlatok egyesülnek. A lemez egyaránt szól azokról a belső vívódásokról, amelyek minden ember sajátjai, és azokról a kapcsolódási pontokról, amelyek összekötnek bennünket egymással és a világegyetemmel.

    A nyitódal, az Astral Visions már az első hangjaitól kezdve olyan, mint egy meditatív utazás a sztratoszférán túlra. Az univerzum tágassága találkozik benne a belső csenddel – egy kozmikus álmodozás, amely egyszerre lebegtet és földel. Ezt követi a Towards The Sun, amely a pozitív energia és a belső megújulás himnusza. A Dromedar Brother Portrait közreműködésével egy egészen különös tónust üt meg. A hosszú utazás és a kitartás metaforája keveredik benne olyan ritmikákkal, amelyek egyszerre sodornak magukkal és hagynak aztán parlagon – tökéletes példája annak, hogyan képes a Mörk a konceptuális mélységet és a zenei élvezetet egyensúlyba hozni. Az Only Mine az emberi kapcsolatok árnyaltabb, konfliktusosabb oldalát tárja fel. A birtoklás és a szabadság közötti feszültség itt nem csupán szövegben, hanem a zenei dinamika rétegzettségében is megnyilvánul. A Sweet viszont mintha ennek ellenpólusa lenne: az élet apró örömeinek ünneplése, a pillanat megélésének zenébe öntött manifesztuma.

    A lemez egyik érzelmi crescendóját a California Dreamin’-nel éri el, amely nosztalgikus, mégis friss energiával mesél vágyakozásról belső és külső tájak után.

    Ezzel szemben a Talking Whale filozofikusabb síkon mozog: a különböző lények közötti kommunikáció lehetőségét és határait vizsgálja – mindezt egy játékos, mégis gondolatébresztő hangszerelés kíséretében. A fináléban a Cosmic Connect mintha összegezné mindazt, amit az album mondani kíván. Az univerzumhoz való kapcsolódás gondolata, a mindenséggel való egység érzése nemcsak szövegben, hanem zenei formában is megjelenik, átfogva mindazt a spirituális és érzelmi ívet, amelyet az album bejár.

    Ami gyenge, ami erős

    Az album egyik erőssége a zenei kompozíciók összetettsége: nem egyszerű szerkezeteket követnek, folyamatosan változnak, dinamikusan építkeznek. Gyakoriak a tempóváltások, a szabad improvizációk és a precíz ritmusok, amelyek együttesen hozzájárulnak ahhoz, hogy a hangzás soha ne váljon monotonná. Az albumon szereplő zenei elgondolások jól fésült harmóniái váratlan, disszonáns fordulatokat tartalmaznak. 

    A komplex ritmusok és a nem lineáris struktúrák segítenek abban, hogy a hallgató folyamatosan új dolgokat fedezzen fel, miközben az album minden egyes eleme egy organikus egységre próbál törekedni.

    Noha a Still Dreamin’ számos erőteljes pillanattal szolgál, néhány dal dinamikai szempontból visszafogottabb. Az album középső részén érezhető némi ismétlődés, amely talán a tempó és a stílus homogenitásából fakad. Bár a különböző stilisztikai irányok izgalmas kohéziót alkotnak, helyenként úgy tűnik, hogy a kísérletezés, a dalok érzelmi komplexitásának megértése nehézségeket szülhet a befogadóknak.

    A Mörk zenekar az albumon mindezek fényében egy olyan különleges és egyedi hangzást alakított ki (amennyiben a hazai progresszív zenei szcénára fókuszálunk), amely jelentősen különbözik a mainstream pop- és rockzenei irányzatoktól.

    A zenekar számára fontos identifikációs kiindulópont, hogy megőrizze a sajátos, progresszív és bizonyos értelemben avantgárd jellegét, miközben mégis képes elérni a hallgatók szélesebb körét. Ezt képviseli a Still Dreamin’ is, amely nem műfaji klisékben gondolkodik, mégis ragaszkodik bizonyos zenei hagyományokból érkező elemekhez. Az együttes nemcsak szórakoztatni, hanem elgondolkodtatni is szeretné a hallgatókat, arra ösztönözve őket, hogy értelmezzék újra az őket körülvevő és ezáltal saját belső világukat is. Mindezt leginkább absztrakt zenei világával kívánja megtenni. 

    bb

    A Mörk zenekar utolsó albuma rendkívül komplex alkotás, amely egyszerre reflektál az érzelmi és intellektuális szférákra. Az album hangzásvilágával, szövegeivel és zenei innovációival jelentős hatást gyakorol a mindenkori befogadóra. Az album mindig újabb és újabb felfedezendőt kínál, egy folyamatos utazásra invitálja a hallgatót, amely egyesíti a múltat, a jelent és a jövőt. A lehető legközelebb visz a tudatos álmodás folyamatához, és olyan érzésünk lehet, hogy ez már mindig így lesz, a túláradó öröm élménye vár, és a Mörk zenei világban sosem jön el a kiábrándító ébredés. 

     


  • További cikkek