„Valahol szerintem ez a feladatunk, szembenézni ezekkel a kérdésekkel” – Interjú Murányi Zitával

A májusi Kortársban megjelent négy versed – számomra e szövegek közös pontja az e világi környezetben megjelenő isteni. A magzatpóz e tekintetben kicsit kivételt képez, hiszen e versben nem írod le explicit módon az isten szót, de a másik halálról daloló fák mégis egyfajta pogány hitvilágot idéznek. Épp ezért számomra a megszólító részek leginkább Isten megszólításaként hatnak, de nem konkretizálod a megszólított alanyt, alanyokat. Te milyen lehetőségeket látsz még, kiket szólíthatnak meg ezek a versek?

A magzatpóz című vers eredetileg egy végletekig kifacsart szerelmes versnek íródott, ahol a megszólított alany a meg nem nevezett kedves. A megfagyott magzatpózzal utalok a kapcsolat terméketlenségére, amit a vers nyitósoraiban felbukkanó kopasz fák előrevetítenek. Ugyanakkor a remény halvány szikrája is fölsejlik a holnapi friss szelekkel, mely számomra valahol kicsit összemosódik Ady új vizeivel.

Három versből szinte teljesen hiányzik a központozás, kivéve az utolsó sorvégi pontot. Emiatt az egy pont miatt mégis íve lesz a szövegeknek, mintha csak egy nagy levegővétellel elmondott gondolatáramlást olvasnánk. Neked mi volt a szándékod a központozás elhagyásával, milyen lehetőségeket ad neked ez a versszerkesztési mód?

Érdekes, hogy erre asszociáltál,

többen nevezték már a verseim „légzőgyakorlatoknak”,

hangsúlyozva, hogy egyetlen levegővétellel kell elmondani őket. Talán a vers sűrítettsége és a mondanivaló súlya váltja ki belőlem, hogy amikor kiszakadnak ezek a tartalmak, azoknak ilyen telített, feszített ívet adjon a forma. Gyerekkoromban elég sokat beszéltem, amit a környezetem kevésbé tolerált, egyszer rágógumit is felajánlottak, hogy kicsit kevesebbet beszéljek. Valahol ebből a belső elfojtottságból, elnémítottságból törnek fel ezek a légzéssel egyenértékű megszólalások. A központozást már a kezdeteknél elhagytam, szerkesztői utasításra. Van egy rossz szokásom, kategorikusan ott alkalmazom a vesszőt, ahol nincs rá szükség, és oda nem teszem ki, ahová ki kellene. Bár azt vettem észre, hogy az általam elhelyezett vesszők inkább azt jelzik, hol lehetne mégis lélegzetnyi szünetet tartani. A formális szabályok elhagyásával viszont talán mélyebb teret adhatok a szöveg intenzívebb átélésének.

A versek finom zeneisége nem dominálja le a tartalmat, szinte észrevétlenül, a beszélt nyelv természetességével hatnak általa a verssorok. De lényegi eleme a szövegnek – mesélnél kicsit annak a folyamatáról, ahogy nálad születik a vers zenéje? A tartalom előtt vagy később történik? Milyen jelentősége van számodra a vers zeneiségének?

Számomra létfontosságú a vers lüktetése, zeneisége, nem tudom elválasztani a szövegtől, amivel egyszerre születik. Azért is lehet meghatározó, mert epikát is írok, ahol szintén fontos a ritmus, mégsem annyira hangsúlyos, mint a líra esetében. A sűrítettség mellett a zeneiségben látom azt a funkciót, mely a tartalmat költőivé teheti. Az ELTE-n Gabnai Katalinhoz jártam drámaírás szemináriumra, és a beadott szövegemről az volt a véleménye, hogy bár még nem dráma, de a zeneisége kiemelkedő, és megjegyezte, hogy viszonylag ritka, hogy valaki így ír, biztatott, hogy ezt őrizzem meg.

A versekben a hétköznapi környezet egy-egy eleméről mély szenzibilitással írsz. A gyermekkor illatai, falból kitépett villanykapcsoló, röntgenhez használt ólomköpeny és krémes. Olvasás közben jó volt elmélyedni olyan, a hétköznapokban észrevétlenül maradó részletekben, amik érdekes fenoménekké alakították e témákat a verseidben. A versírás segít neked észrevenni a hétköznapok részleteit? Számodra hogyan hatnak egymásra a mindennapi rutincselekvések és az írás?

Sokszor ezek a hétköznapi részletek fiktív helyszínt írnak le, belső látomásokat, nem konkrét színtereket. Igazából elég rossz megfigyelő vagyok, különösen, ami az apró részleteket illeti. Csak azt veszem észre, csak arra van szemem, ami számomra releváns, ami igazán érdekel. Ugyanakkor a rutincselekvések és az írás teljesen összekapcsolódnak, ami valószínűleg annak tudható be, hogy

sokszor már félálomban „írni kezdek” fejben, miközben még a reggeli rutinfeladatokat végzem,

fésülködést, fogmosást stb.-t.

Ugyanakkor a versek gondolati tartalma is elemi. „milyen lenne isten embertelenül” – írod például a villanykörtében. Mit gondolsz, kihívás 2026-ban a nagy, létezésünket alapvetően meghatározó, de megválaszolhatatlan kérdésekről – a te négy versedben leginkább Isten, de hasonló téma lehet pl. a halál utáni lét, nemlét – költészetet csinálni?

Valahol szerintem ez a feladatunk, szembenézni ezekkel a kérdésekkel, ezért nem nevezném kifejezetten kihívásnak. A Magyar Napló Kiadó gondozásában hamarosan megjelenő regényemben (Ördögi anagrammák) egy nyelvészprofesszor bőrébe bújva éppen azt taglalom de Bonald és Gadamer álláspontjára hivatkozva, hogy maga

a nyelv is isteni eredetű, és minden megszólalásunk – szándékától függetlenül – erről az isteni eredetről tesz tanúbizonyságot.

Gadamer még tömörebben fogalmazott: „A lét, amit meg lehet érteni: nyelv.”

A Villanykörte című versedben kicsit mint egy mércét említed Gergely Ágnes költőt, írót, műfordítót: „csak Gergely Ágnesnél égnek golyóként a / szavak nálam mindent elbír a papírlap / át se szakad ha tízszer satírozlak át”. Mit jelent számodra az ő munkássága, személye?

Gergely Ágnes és a munkássága számomra olyan etalon, mint Nemes Nagy Ágnes, Rakovszky és Takács Zsuzsa vagy Tóth Krisztina, Imre Flóra költészete. Abszolút példaképemnek tartom, a kedvenc verseim között is kiemelt helyet foglal el például az Ajtófélfámon jel vagy című verse. De az ÉS-ben publikált aktuális költeményei is mindig megütnek, sokszor annyira erős, váratlan, eleven zárlatokkal operál. És persze inspirációs forrásul is szolgál a lírája, készülő kötetemben több vers Gergely Ágnes költészetének hatására született.

Murányi Zita versei a Kortárs folyóirat friss számában a 3. oldaltól olvashatók. A lapszám online elérhető a kortarsfolyoirat.hu-n.

Ha biztosan kézhez szeretné kapni a Kortárs friss lapszámait, ide kattintva előfizethet a folyóiratra a Magyar Posta oldalán, illetve aktuális számunkat megvásárolhatja az Írók Boltjában, a Magyar Napló Könyvesboltban és a Ludwig Múzeum shopjában, valamint fellapozhatja könyvtárakban.