Kicsi a bors, de erős – Interjú Velek Domonkossal, a kisbetűs ünnepnapok frontemberével

Egy előző interjúban már említetted, hogy ma teljesen mást jelent az alternatív zene, mint a ’80-as években vagy azelőtt. Számodra mit jelöl ma ez a fogalom?

Erről már sokkal felkészültebben tudok beszélni, mert ebből írtam a szakdolgozatomat. Az alternatív meg az underground abszolút kontextusfüggő fogalmak. Az alternatív teljesen mást jelentett a ’80-as években, a ’70-es években, sőt mást jelent Angliában, Amerikában vagy Magyarországon. A fogalom az esztétikailag és gazdaságilag a mainstreamtől különböző popzenei produkciókat jelöli. De a magyar alter fogalmát nem igazán elégíti ki ez a meghatározás. Szerintem ez a vonal a Kispál és a Borz és a Quimby zenekarokkal kezdődött a ’90-es években. Rájuk még undergroundnak nevezett zenekarok hatottak kulturálisan, de ők már megkapták az alternatív címkét. Közben lezajlott egy rendszerváltozás, az említett zenekarok országosan ismertté váltak, aztán őket követték zenészgenerációk, akiket már magyar alternek nevezhetünk. Ennek a második generációja a Hiperkarma és a 30Y, a harmadik a Csaknekedkislány és az Esti Kornél, jelenleg pedig én azt gondolom, hogy a negyedik generáció bontogatja a szárnyait, akik a most huszonéveseknek szólnak.

A kisbetűs ünnepnapokat is ebbe a kategóriába sorolnád?

Igen, még ha nem is akarnánk alterzenészek lenni, definíció alapján akkor is azok vagyunk, mert le lehet minket vezetni a Quimbyből vagy a 30Y-ból. Nem feltétlenül azért, mert hasonló zenét játszunk, hanem inkább azért, mert ennek a kultúrközegnek vagyunk a részesei.

A dalaitokban rengeteg stílus megjelenik, mint például a jazz vagy a latin. Mi a legnagyobb zenei inspirációd?

A Beatles. Imádom a munkásságukat, de már nem gondolom, hogy mindent egy Beatles-szűrőn áthúzva valósítok meg a zenében. A most aktív zenekarok közül a My Morning Jacketet különösen kedvelem. Magyar viszonylatban kiemelném az Emil.RuleZ! munkásságát – tetten érhető rajtunk a hatásuk. Változó, mikor melyik stílus áll közelebb hozzánk. Például tavaly rengeteg reggae-t hallgattam, és a legeslegkisebb királyfi egy részében szándék volt, hogy valami érvényesüljön ebből.

Mik azok a zenei irányzatok, amelyeket a jövőben még szívesen kipróbálnál?

Mindenre nyitott vagyok, de az biztos, hogy nem vagyok egy metálarc, valahogy annak az előadásához bennem nincsen elég kraft. Az elektronikus zene sem igazán érdekel, de nem zárkózom el semmitől.

A zenétekben megjelennek népmesei motívumok, például a Vekni kenyér vagy a legeslegkisebb királyfi című dalaitokban. Ennek személyes jelentősége van, vagy csak értelmező eszközként használjátok fel őket?

Nem mondhatom, hogy eszméletlenül kapcsolódok a magyar népi kultúrához, viszont időről időre jó kapaszkodó.

Érdemes visszanyúlni közös kulturális forrásokhoz, mint például a népi kultúra, mert ezek a toposzok – például a leg(esleg)kisebb királyfi – mindenki számára érthetők.

Hajlamos vagyok bonyolultabb, kevésbé közérthető dalszövegeket írni, és ezek a motívumok fogózkodót nyújthatnak a hallgatónak.

Februárban került ki a legeslegkisebb királyfi videóklipje. Hogyan zajlott ennek az elkészítése?

Horváth Noel rendezővel dolgoztunk együtt, akinek volt egy erős koncepciója. Sokat társalogtunk arról, hogy számunkra mit jelent ez a dal, ez a szöveg, utána ő erre rákapcsolódva alkotta meg saját vízióját. Igazából mi csak egy forgatási napon voltunk ott – a klip minősége inkább az ő munkáját dicséri.

A kisbetűs ünnepnapok „legeslegkisebb királyfi” című száma

Ez a dal a harmadik nagy albumotoknak az első megjelent száma. A zenekarotokban hogyan zajlik egy album létrehozása?

Régebben, amikor elkezdtünk egy nagyobb projekten dolgozni – nemcsak a nagylemezek esetében, hanem az első EP-nél is –, az összes egyénileg írt kis dalfoszlányt megmutattuk egymásnak, és hirtelen impulzusok alapján, az egész folyamat legelején kiválasztottuk, hogy melyekkel foglalkoznánk szívesen ebben a projektben. Ezekből állt össze a lemezünk anyaga, ezeket dolgoztuk ki részletesebben. Most, a harmadik lemeznél annyiban változott ez a módszer, hogy viszonylag sok idő fog eltelni a legeslegkisebb királyfi és a környékén érzett gondolataink, valamint a lemez megjelenése között, mivel utóbbi csak ősszel érkezik. Ezért nem is biztos, hogy ez a dal rajta lesz a harmadik lemezen. Nem akarjuk, hogy a 2025. augusztusi érzelmeink lekorlátozzák, hogy milyen legyen a kész lemez koncepciója. Ha megtartanánk ezt a dalt, de közben elindulnánk másik irányba a következő dalokkal, az inkoherens érzést okozhatna az összképet tekintve.

A videóklip és dalszöveg alapján ez a dal nehezebb témákat dolgoz fel – például a toxikus környezetből való kiszakadást. Számodra milyen jelentéssel bír ez a dal?

Igen, ezt az értelmezést a klip szemléletesebbé teszi, mert a problémás helyzetekből való állandó menekülést ábrázolja, ezt éli át a főszereplő.

Viszont klip nélkül a dalnak nem ez az egyetlen dimenziója, megjelenik benne egy bizonyos küldetéstudat is, amelyet ráaggatnak a legeslegkisebb királyfi karakterére.

A népmesékben ő az, akitől nem várnak semmit, mégis sikeres lesz kedvességével és jámborságával. Hogyha valakivel ezt éreztetik, vagy ezt hiszi el magáról, akkor ez hatalmas teherként tud manifesztálódni, pedig lehet sokkal egyszerűbb és egészségesebb is az élet.

Időben egy kicsit visszaugorva, tavaly elkészült a második nagylemezetek, Az izéből az izé, és nemrég megjelent vinyl formában is a webshopotokban. Miért döntöttetek úgy, hogy ezt most vinylen adjátok ki azután, hogy az Édenpark csak CD-ként jelent meg?

Az a beteljesülése egy lemez időszakának, ha utána megjelenik fizikai adathordozón is. Vágyam volt lemezként kiadni, és egy vinyl sokkal extrábban néz ki, mint egy CD, meg több lehetőség rejlik benne. Egy lemezt kiadni olyan, mint amikor megjelenik egy írónak a regénye, és felkerül a könyvespolcokra.

A borítón rengeteg különböző, a zenekar életével kapcsolatos felirat található. Melyek azok a rejtett üzenetek, amelyeket különösen szeretsz vagy esetleg külön kiemelnél?

Tényleg rengeteg minden szerepel rajta, meg se tudom tippelni, hogy hány különböző gondolat kapott itt helyet, de biztosan több száz. Néhány hatalmas hülyeség, aztán akadnak tiszteletadások is azok számára, akik valamilyen szinten részesei voltak ennek a lemeznek, a zenei pályánknak vagy emberi fejlődésünknek. Kettőt kiemelnék, mert róluk sosem eshet elég szó. Az egyik a zongoratanárom, Császár Ferenc. Továbbá a volt osztályfőnökünknek, Buda Tibornak a neve is szerepel a borítón, mivel Marcival [Gollob Márton] meg Barnussal [Torda Barnabás] osztálytársak voltunk, és nagyon szerettük, tiszteltük őt tanárként, és persze azóta is, mint egy nagyapa és barát közötti valakit.

Pár éve megalapítottátok a Fiatal Alterzenészek Szakszervezetét. Hogyan alakult ki ez a közösség, mi a szervezet célja?

Ez egy informális közösség, egy baráti társaság, maga a név csak vicc. A szakszervezet biztosít egy kapcsolati és szociális hálót azoknak a zenekaroknak, akik diaszpóraszerűen léteznek, és nem tartották a kapcsolatot más zenekarokkal. Egy előadó erősebbnek érzi magát, ha látja, hogy nincsen egyedül a problémáival. Maga a szakszervezet 2023 tavaszán egy tehetségkutató során alakult meg, ahol hét zenekarral együtt először kimondtuk, hogy mi vagyunk a Fiatal Alterzenészek Szakszervezete.

Most ezzel a szakszervezettel együtt terveztek egy fesztivált, a BerekFesztet. Tudnál erről egy kicsit mesélni?

A szakszervezet éves közgyűlését (FASZÉK) 2023 óta négy vagy öt alkalommal rendeztük meg a Városligetben és a Margit-szigeten. Meghívtunk rengeteg zenekart, hogy adjanak ingyenes rövid akusztikus koncerteket. A legutóbbi közgyűlésen pedig bejelentettük, hogy ezeket a koncerteket nem folytatjuk, helyette fesztivált szervezünk, ez a BerekFeszt. Egy fesztivál szervezése összetett, sok energiát és szabadidőt igényel, ezért nem elvárható, hogy a szakszervezet minden tagja részt vegyen a szervezésben. Így – természetes módon – ez nem egy kifejezetten ezeknek a zenekaroknak a tagjaiból álló szervezői csapat lett, azonban majdnem mindegyikőjük fellép a fesztiválon, ahol rengeteg barátunk dolgozik jófejségből, ezzel feláldozva a szabadidejét. Emiatt nagyon hálás vagyok nekik, és remélem, hogy egy olyan fesztivált hozunk össze, amire mindegyikünk büszke lehet. Az operatív vezetésünket külön kiemelném – bár persze mindenki mást is szívesen megemlítenék. Főszervező társam Nagyernyei Gyula, az Arcosok zenekar frontembere, illetve Kriza Márton (off programok) és Fekete Tibi (kommunikáció) is megkerülhetetlen a fesztiválon.

A fesztivál szervezése közben mi okozza a legnagyobb nehézséget?

A legnagyobb nehézség az volt, hogy hogyan tudunk egy baráti társaságból rendesen működő szervezői csapattá kovácsolódni, hogyan tudjuk a belső viszonyokat és konfliktusokat megfelelően kezelni. Emellett el kell intézni minden fesztivállal kapcsolatos tényezőt: a kempingezést, a kajáltatást, mindenféle engedélyeket. Meg kell tanulni tárgyalni, felvenni a telefont és kilépni a komfortzónánkból.

Remélhetőleg a fesztivál évente vissza fog térni. A későbbiekben is Délegyházára tervezitek, vagy esetleg kipróbálnátok más helyszíneket?

A délegyházi helyszín csodás. Tök jó a viszony a tulajdonosokkal, és nagy előny, hogy itt van lehetőség arra, hogy akár egy kicsit terjeszkedjünk a jövőben, csinálhatunk a mostani 500-600 ember befogadására képes fesztiválnál egy jóval nagyobbat is. Persze ez csak álmodozás részemről most, de minden egy álommal kezdődik!

Manapság egy alter zenekar fesztiválon, koncerten vagy a közösségi médiában éri el jobban a közönséget?

Szerintem mindig egy koncert lesz az erősebb impulzus a közönség felé. Nyilván, ha kiteszel egy Facebook- vagy egy Instagram-posztot, és lájkolják hatszázan, akkor több embert értél el, mint hogyha tíz embernek játszol egy rossz fesztiválidőpontban. De az a tíz ember kap egy erős élményt.

Ahhoz képest, hogy valaki látott élőben, beszélgetett veled, meghallgatta a dalaidat, az, hogy valaki lájkolt egy posztot, szinte jelentéktelen.

Most, hogy benne vagy egy fesztivál szervezésében, mit gondolsz a jelenlegi itthoni fesztiválhelyzetről?

A fesztiválpiac most átalakul, sokan előre is vetítik, hogy már nem az óriás, mainstream fesztiválok lesznek a gazdasági szempontból megérősek. Továbbá sokan jobban vágynak az igazi, személyesebb és valódi kapcsolódásra. Én is. Nem érzem magam kompetensnek abban, hogy jóslatokba bocsátkozzam. Ami meglepő, hogy Magyarország régiós viszonylatban szuperül áll fesztiválokkal. Szóval alapvetően megtalálható a magyar koncerteket szeretők kultúrájában a fesztivállátogatás, remélhetőleg ez nem fog elmúlni – de az is lehet, hogy a kisebb fesztiválok lesznek azok, amelyek jobban meg tudnak erősödni.