Kardforgatók a démonok ellen – Kritika a Demon Slayer: Kimetsu No Yaiba Infinity Castle című animációs filmről

A szöveg kitér a Demon Slayer: Kimetsu No Yaiba Infinity Castle című animációs film cselekményének részleteire.

A 2016 és 2020 között futó népszerű manga, a Demon Slayer adaptációja napjaink legnépszerűbb animéi közé tartozik (a MyAnimeList számai is erről árulkodnak). Magyar rajongói körökben egy anime népszerűségének legérzékletesebb példái a kifejezetten jó minőségű rajongói fordítások és az igényes cosplayek megjelenései a szubkultúra fesztiváljain, például a MondoConon – a Demon Slayer esetében mind a kettő megvalósul. Utóbbi azért is érdekes, mert a karakterek régi, hagyományos japán stílusú öltözetük miatt nem tartoznak a könnyen cosplayelhető szereplők közé, komoly elszántságot igényel, hogy valaki a bőrükbe bújjon. Nem csoda hát, hogy a Demon Slayer: Infinity Castle című film megmozgatta a rajongókat, a mozivetítésekre is cosplayben – vagy annak bizonyos elemeivel – érkezett a nézők egy jó része.

Bár az anime-szubkultúra itthon is kezd egyre elfogadottabbá válni, a filmek mozikba kerülése még mindig mérföldkőnek, kitüntetett eseménynek számít, ahol a rajongók kimutathatják elköteleződésüket.

Az Infinity Castle olyan sok embert képes volt megmozgatni, hogy néhány moziban a premier napján további vetítési időpontokat kellett kiírni a nagy érdeklődés miatt.

Pedig a Demon Slayer új része nem a legoptimálisabb hangulati klímába érkezett meg. Az előző Demon Slayer-filmre, a To the Hashira Trainingre a magyar mozikban a rajongók nagy elvárásokkal váltottak jegyet (hiszen a széria korábbi darabja, a Mugen Train gyönyörű képi világa és ütős dramaturgiai felépítése színvonalas folytatást ígért), az eredmény azonban tömeges csalódás lett. A történet első felében az előző évad vége, a másikban pedig a következő évad eleje volt látható, tehát a film semmit sem mutatott, amit a hétről hétre érkező széria darabjai ne tartalmaztak volna. Ez a rossz tapasztalat óvatosságra inthette volna a rajongókat, de szerencsére az Infinity Castle-ben nem kell csalódniuk.

Az Infinity Castle a szériát lezáró filmtrilógia, melynek első része, az Akaza’s Return idén került a mozikba Japánban 2025. július 18-án, Magyarországon pedig szeptember 11-én mutatták be. A történet középpontjában Tanjiro Kamado áll, akinek szinte az egész családját lemészárolta egy démon, a húga, Nezuko pedig démonná változott, ezért testvére emberi létének visszaszerzése érdekében Tanjiro belép a démonvadászok közé. Az anime korábbi évadai és filmjei során Tanjiróék sok különböző ellenféllel kerültek szembe, sok új barátra tettek szert, és a fiú ereje a vadászok élén álló Hashirákéhoz (Pillérekéhez) hasonló szintre jutott, mivel rendszeresen belekeveredett a magas rangú démonokkal vívott küzdelembe.

Az Infinity Castle-trilógia a végső, mindent eldöntő küzdelmet hivatott ábrázolni, amelynek a démonok otthona, a Végtelen Kastély ad helyet. A tét az egész emberiség sorsa: a vadászok csak akkor nyerhetnek, ha a fődémon, Muzan Kibutsuji életét veszti, azonban ha az összes vadász elbukik, akkor Muzan megszerzi az örök halhatatlanságot. De a végső összecsapás előtt több démon ellen is győzelmet kell aratnia főszereplőinknek – így nyúlhatnak a harcok három egész estés filmre is.

Olajozott gépezet

Tekintve, hogy az Infinity Castle egy már jól felépített széria legújabb része, a filmben egy rövid expozíciót követően a dolgok közepébe csöppenünk. A legutóbbi évad befejezésével vesszük fel a fonalat, a főszereplőink kastélyon belüli zuhanásával indulnak az események: megtudjuk, kik estek le, és milyen felosztásban fognak harcolni a továbbiakban. Már korábban is előfordult az animében, hogy párhuzamosan több összecsapás is zajlott, viszont a filmtrilógia alapjául szolgáló nagy küzdelem a résztvevők magas számának köszönhetően különösen sok különálló csatából épül fel. Közös viszont, hogy akármelyik Felső Holddal (magas rangú démonnal) vívott ütközetről legyen szó, a jelen lévő démonvadászok folyamatosan fejlődtek közben, esetleges győzelem esetén pedig hatalmasat lépett előre az egész hadművelet. Igen, a Demon Slayerben ezen a ponton már érdemes hadműveletről beszélni: a Démonölő Hadtest elhunyt vezetőjének lányai a kastélyon kívülről információközvetítéssel és térképkészítéssel segítik az alapvetően szétszóródott vadászokat. Ez egyrészről a történeten belül segíti a szereplőket, mivel az ellenfeleik és bajtársaik helyzetéről, állapotáról folyamatosan értesítést kapnak (például egy Felső Hold halála új lendületet ad a vadászoknak, közben a kisegítő csapat a sérült bajtársak ellátásra tud sietni).

Másrészről az információközvetítők megszólalásai tökéletes átvezetők és magyarázatok a néző számára – levéve ezzel a szövevényes események átlátásának terhét a fogyasztó válláról.

Természetesen a film strukturáltsága csak egy élvezeti tényező a sok közül az Infinity Castle-ben. Az önálló harcok is rengeteg izgalmat rejtenek magukban, a sok különleges légzéssel és technikával átitatott élet-halál viadalok folyamatos izgalommal és aggodalommal töltik el a nézőket. Főleg, mivel a korábbi filmből, a Mugen Trainből kiderült: ebben az animében a főszereplők is bármikor meghalhatnak. Ennek következtében a néző folyamatosan szoríthat a kedvenceinek, hogy talpon maradjanak.

Szerencsére azonban a háborús helyzet sem követeli meg a totális komolyságot és a széria humorától nem kell könnyes búcsút venni, apró helyzetkomikumra mindig jut idő. Ilyen vidám színfolt a vízpillér Giyuu hátfájása, Tanjiro naiv megszólalásai vagy Inosuke egész lénye. Ezek a humorforrások azt is szolgálják, hogy a film hű maradjon a korábban megismert sorozathoz. Ahogy Tanjiro mestere szerint a Kamado testvérek által a démonok legyőzéséhez szükséges hadműveletben minden apró fogaskerék a helyére került, úgy áll össze több kisebb-nagyobb, de a koherenciát mindig erősítő elemből az Infinity Castle története is.

A fő cselekményszál a Mugen Trainben megismert Felső Hold, Akaza ellen vívott küzdelem, amely Tanjiro és Giyuu feladata. A harc Akaza miatt magában is lényeges csatának számítana, hiszen a Felső Holdak a legerősebb tisztjei Muzannak, a vadászok pedig minden egyes tiszttel egyre közelebb kerülnek a fődémon legyőzéséhez. Azonban a párbaj során még több lényeges információ tárul fel. Egyrészt láthatóvá válik, hogy a legmagasabb rangú démonok ereje mennyivel nagyobb, mint amivel a főszereplők korábban találkoztak (felfedezik például, hogy a lefejezés – amely korábban a démonölés hatékony formája volt – a Felső Holdak esetében nem elegendő). Másrészt, mint általában a fontosabb ellenfelek legyőzése előtt, Akaza halála előtt is fény derül viszontagságokkal teli múltjára, ami új megvilágításba helyezi a karakterét. A családját az emberi gonoszság miatt elvesztő fiú története megerősíti a Demon Slayerben jellemző démonképet: a démonok valójában emberként megsebzett, és azóta a bosszúnak élő önző lények. Ez a nézet hasonló az idén szintén nagy népszerűségnek örvendő K-pop démonvadászokban látható képhez, ahol a főszereplő démon, Jinu is azután vált szörnnyé, hogy emberként tönkrement az élete, onnantól pedig bármit megtett, hogy a saját szenvedését enyhítse – egészen addig, amíg nem találkozott Rumival, aki feloldozta. A Demon Slayerben Tanjiro az ügyeletes „démongyógyító”, rajta keresztül nyerünk bepillantást a démonok árnyaltabb jellemébe, összetettebb motivációiba.

Ne merj pislogni!

Nem a történet az egyetlen ok, amiért veszélyes levenni a tekintetet a mozivászonról. A Demon Slayer a kezdetektől szemet gyönyörködtető animációval rendelkezett, a filmek esetében pedig a készítők különösen kitettek magukért. Az Infinity Castle azonban még az eddigieknél is elképesztőbb képi világot hoz. Már maga a helyszín, a Végtelen Kastély olyan részletes és folyamatosan mozgó, hogy beszippantja a nézőt, mintha ő is éppen zuhanna. A képességek egyedi megjelenítése mellett kiemelendő a különböző harci stílusok alapos ábrázolása is, ugyanis nemcsak kardtechnikák, de legyezőhasználat, mérgek és harcművészet is megjelenik, mindegyik egyedi animációval.

Az animék formanyelvét tekintve az egyik legjellegzetesebb tényező az arcmimikák erőteljes eltúlzása. Érzelemdús arckifejezésekben itt sincs hiány, a fáradtságtól a végső megrökönyödésig minden leolvasható a karakterek arcáról, közben pedig a humoros jeleneteket is jól elválasztja az ilyenkor szándékosan „elbutuló” rajzolási stílus.

Az animátorok mintha arra törekedtek volna, hogy ne legyen mozgásmentes pixel,

az izzadságcseppek, az egyre erősödő lihegés és az izmok megfeszülése sose maradhat el, még akkor sem, ha a karakter egészére ki kell terjeszteni az izmok pontos lekövetését (mint a ruhát alig viselő, kigyúrt Akaza esetében).

„Can I get the mic a little higher?”

A japán szinkron alapvetően magas minőségű, nincs ez másképp az Infinity Castle esetében sem. A Demon Slayer népszerű szinkronszínészeket sorakoztat fel,

így a gyönyörű képet ahhoz illő és a karaktereket hitelesen megszemélyesítő hangok színezik.

Izgalmas ellentétet képez a Saori Hayami nyugodt hangján megszólaló Shinobu és Mamoru Miyano játékos Doumájának párharca, Inosuke őrült karaktere nem lenne igazi Yoshitsugu Matsuoka sajátos hangszíne nélkül, a Tanjirót megformáló Natsuki Hanae pedig az ifjú démonvadász jellemét kiegészítő kedves hangszínével ismét természetessé és hihetővé tette, hogy csettintésre lehet váltogatni a „kedves srác a szomszédból” és a legerősebb harcos állapot között.

A betétdalok ütősségén túl az énekesek személye külön megmozgathatja a rajongók szívét, ugyanis a nyitó és a záró számot éneklő Aimer és LiSA szorosan kötődnek a szériához a korábbi évadoknak és filmeknek köszönhetően. Aimer a vöröslámpás negyedben játszódó évadot kísérte végig, LiSA pedig több megjelenése mellett a legelső – egyben legikonikusabb – dal, a Gurenge előadója. A megjelenésük a nosztalgia mellett szép keretet ad a szériának (még úgy is, hogy két rész hátravan). A zenék és karakterek mellett rengeteg remek hanghatás színezi a filmet, de a csend használata is példás. A jelenetek többször is elnémulnak: a folyamatos mozgás és hangzavar közepette a csend használata igazán erőteljes hatást képes kelteni.

Vászonra tervezve

A magyar animekultúra szempontjából nagy áttöréseket tapasztalhatunk az elmúlt időszakban, egyre több animefilm kerül be a hazai mozikba. Mára bebizonyosodott, hogy tömeges igény van ezekre a filmekre. A Mugen Traint a magyar rajongók csak kis képernyőn és a külföldi premier után hosszú idővel tudták megtekinteni; az Infinity Castle viszont egy méltó kárpótlás, a film mozira lett tervezve, élményét nagyban fokozza a szélesvászon és a fejlett hangberendezések varázsa.

A Demon Slayer: Infinity Castle a rajongóknak, sőt a széria bármilyen követőjének kihagyhatatlan. De izgalmas története és gyönyörű képi világa miatt új érdeklődőket is bevonzhat, bár a teljes élmény érdekében nem kevés epizódot kell előtte megtekinteni. Idén ez különösen könnyen megtörténhet, hiszen 2025 eddig a nagy sikerű démonvadászfilmek éve. Bár az Infinity Castle-től távol áll a K-pop démonvadászok zenés stílusa, a témájuk összeköti őket. A kínai animációs film, a Ne Zha 2 viszont közeli rokona az Infinity Castle-nek – ha az egyik tetszett valakinek, jó eséllyel a másik is fog.