„Gondolj rám, ha egykor nem leszek” – Für Elise-ősbemutató a debreceni Csokonai Színházban

Több mint húsz éve nem adtak át új, vidéki színházat Magyarországon, így a 2022 nyarán megnyitott debreceni Csokonai Fórum – egekbe nyúló üvegfalaival és várójának misztikus hangulatú kék fényeivel – jelenleg az ország egyik legmodernebb teátruma. A fiatal falak között mégis egyfajta történelmi hazatérésnek lehetnek szemtanúi a nézők: egy hamisítatlan debreceni történet elevenedik meg a múlttal együtt Szabó Magda Für Elise című regénye által, melynek színpadi adaptációja talán a szezon egyik legszórakoztatóbb előadása.

A darabot Ráckevei Anna rendezte, aki Adorján Beáta dramaturggal együtt dolgozva állította színpadra a regény emlékezés révén szétszálazódó cselekményét: a körülbelül húsz évet felölelő történet a fiatal Szabó Magda és fogadott testvére, Cili (a „trianoni árva”) gyerekből felnőtt nővé cseperedésének állomásait követi nyomon, mely út során a lányoknak szerelemmel, vágyakkal, küzdelmekkel és csalódásokkal kell szembenézniük – mindez Trianon után, súlyos történelmi háttér előtt, az írónő visszaemlékezései által.

A darabról Adorján Beáta dramaturggal beszélgettünk, aki elárulta, miért épp e korántsem könnyen feldolgozható művet választották bemutatásra.

A Csokonai Színház új épületének, a Csokonai Fórumnak az avatójához Gemza Péter igazgató választotta ezt a művet, és kérte fel hozzá az alkotókat. Ezt követően Ráckevei Anna rendezővel sokat beszélgettünk a műről, ami elég nehezen adta magát. Úgy rémlik, volt egy pillanat, amikor azt éreztük, lehet, hogy mégis más művet kellett volna választanunk, végül azonban kitartottunk. És nagyon jól tettük. Ahogy egyre többször olvastam el a művet, egyre jobban megszerettem, és egyre több dologra lettem figyelmes.

Nagyon megkedveltem például a sorok közül folyton kikacsintó írót, aki időközönként fel-felbukkanva végigkíséri a saját történetét.

Innen jött az ötlet, hogy maga az író is megjelenjen a színpadon.

Varga Klári színésznő alakította az idős Szabó Magdát, aki először nem akarja feltárni gyerekkora részleteit a színpadon. Végül fogadott testvére, Cili győzi meg arról, hogy életének ezt a szakaszát is el kell mesélnie. Így az írónő, aki immár „egyetlen tanúja önmagának”, szégyen nélkül, őszintén kezd hozzá a múlt felidézéséhez, és a jövő sokat átélt árnyalakjaként kíséri át a szereplőket a történeten, amely az első és a második világháború között játszódik. Mennyire kap nagy hangsúlyt a darabban a történelmi helyzet felvázolása?

A történelem az egész történet mögött ott van: vége az első világháborúnak, de a korban élők még nem tudják, hogy nemsokára jön egy következő, csak annak (innen nézve már borzalmas) előszelét érzik. Ez a regényben nagyon sok történetszálban megjelenik, de a színpadon sajnos nem lehetett mindegyiket megjeleníteni. Egyik kedvenc kimaradt jelenetem például a fiatal Magda levelezése egy német férfival, aki egy ponton Hitlerről küld képet neki, amit a lány persze nem ért, és nem tetszik neki, hogy a szülei eltiltják a levelezéstől.

„Gondolj rám, ha egykor nem leszek” – hangzik el újra és újra a kérés a Mészáros Ibolya által alakított Cili mondókájában, aki arra kéri Magdolnát, írjon szöveget Beethoven dallamához. S mivel tudjuk, hogy Cili voltaképpen kitalált alakja a regénynek, a kérés akár Szabó Magda kívánságaként is értelmezhető. „Cili én vagyok, sokféle önmagam” – ismeri el a regényben a szerző, hogy Cili voltaképpen az írói kitaláció eszköze. Mi, a színpadi közönség, az emlékezés egymásra rakódó rétegeinek tetejéről visszanézve emlékezünk az írónőre, akinek több másik regényéből is kerültek idézetek a színdarab szövegkönyvébe. Az előadás egyik legemlékezetesebb pillanata volt például, amikor a Szabó Magda édesanyját, Jablonczay Lenkét játszó Majzik Edit a Sziget-kék című meseregényből idéz: „Emlékezz arra, hogy mi a jó, és sose felejtsd el, hogy csak jót szabad tenned, ártanod soha.” Vagy például a darab nyitányában A pillanat című regényre utalnak: „minden élet során van egy […] pillanat […], amikor az idő egy lélegzetvételnyire megáll”. Az intertextusok révén a nézőnek az az érzése lehet, hogy ez az előadás nem csupán a Für Elise-ről szól, hanem Szabó Magda egész munkásságáról, s így az előadás nemcsak tisztelgés az író utolsó, önéletrajzi ihletésű regénye előtt, hanem egyfajta főhajtás az egész életmű előtt. Miért kerültek be részletek más művekből is a szövegkönyvbe?

A Für Elise színpadi változatába valóban több másik Szabó Magda-műből is kerültek be részletek. Az egyik jelenetet a Régimódi történetből írtam át. És valóban, átvettem A pillanatból és a Sziget-kékből szintén. De az Abigélból is, pár részlet pedig Szabó Magdával készült interjúkból származik. Egy átiratra való felkészülés során a dramaturgok általában sokfelől tájékozódnak, így tettem én is.

A Für Elise-re való készülés során majdnem nyilvánvaló volt, hogy más Szabó Magda-szövegek ugyancsak bekerülnek majd a szövegkönyvbe, hiszen a regényben ő maga is gyakran utal saját korábbi műveire.

Egy helyen azt írja például, a Tündér Lalát, a Sziget-kéket és a Bárány Boldizsárt mind az édesanyjának köszönheti, ezeket a történeteket tőle ismeri, és ő csupán anyja szavának adott hangot, amikor ezeket leírta. Vagy A pillanatot úgy emlegeti, hogy életrajzi regényként az egyetlen hiteles története. A Für Elise-adaptációban ezt és az ehhez hasonló gondolatokat is szerettük volna „megszólaltatni”, így kerültek bele a vendégszövegek.

A szünetekkel együtt több mint négyórás előadás során az idős Szabó Magdát alakító Varga Klári hihetetlen könnyedséggel simult bele a szerepébe. Az egyetlen, ami nézőként némi disszonanciát válthat ki vele kapcsolatban, az a szemmel látható tény, hogy a színésznő jóval fiatalabb a regényben visszaemlékező, idős írónőnél, akinek már minden családtagját „behörpölték a temetők”. Szabó Magda jellegzetes kontyát viselve, fekete garbójában és kockás blézerében inkább az 1970-es évekbeli Szabó Magdára hasonlított, alakítása azonban így is bravúros volt: némán is sokatmondóan volt jelen a színpadon, olykor szarkasztikus, máskor humoros közbeszólásai pedig életszeretetet és örömöt sugároztak. A tény, hogy a múlt traumáival szép lassan megbékélő írónőt – aki „elég öreg már ahhoz, hogy ne szégyelljen semmit, ami vele és az övéivel valaha megesett” – egy fiatalabb alak reprezentálja a színpadon, implicit módon arra engedi következtetni a nézőt, hogy itt voltaképpen nem is az idős, írógépét éppen sebesen verő Szabó Magdával állunk szemben, hanem a síron túlról visszaemlékező művész elevenedik meg előttünk. A népes szereplőgárdából ugyanakkor mindenképp érdemes megemlíteni a fiatalabb, tinédzserkorú Szabó Magdát játszó Hajdu Imeldát is, aki parádésan alakította a kicsit pökhendi, kicsit szeles, nagyratörő álmokat dédelgető, szélsőséges érzelmi kitörésekre hajlamos „Dódit”, akinek teátrális megmozdulásait a háttérben a jövő árnyaként hallgatózó, majdani írónő (Varga Klári) néha szégyenkezve, néha szarkasztikus megjegyzésekkel kommentálta. És persze ott van Magda „kitalált” testvére, a Mészáros Ibolya által alakított Cili, valamint a Szabó Magda édesanyját, Jablonczay Lenkét játszó Majzik Edit is, akik szintén fantasztikus alakítást nyújtottak. Rajtuk kívül rengeteg további női szereplő van, hiszen a történet egyik fő helyszíne egy lányiskola. De milyenek a darab férfi alakjai?

Szabó Magda nagy szeretettel rajzolta meg minden alakját, nemtől függetlenül. Úgy mondanám, elsősorban emberi sorsokról ír. Kivételes emberi sorsokról.

Így a Für Elise férfialakjai ugyancsak kivételes, nehéz sorsú férfiak. Ott van például az apafigura: Szabó Elek beleszeret egy nőbe, aki ugyan feleségül megy hozzá, és gyermekük is születik, de szerelmét mindvégig megtagadja tőle. Vagy Textor Ádám, a kassai árva fiú, aki megtalálja ugyan a kölcsönös szerelmet, de körülményei miatt nem teljesítheti azt be. Az akkori életnek, a két világháború közötti nehézségeknek kiszolgáltatott figurák sebezhetőek, esendőek, ezért nagyon szerethetőek.

Jelenleg is sok Szabó Magda-regény fut a színházakban, például a Nemzeti Színházban Az ajtó, amely az írónő egyik nemzetközi szinten leghíresebb regénye, valamint a József Attila Színházban megy a Régimódi történet, amely Szabó Magda édesanyjának, Jablonczay Lenkének a fiatalkoráról szól. Miben különbözik a Für Elise-előadás más Szabó Magda-feldolgozásoktól?

Minden előadás más a maga nemében. Talán a többi regénye könnyebben színpadra írható. A Für Elise ráadásul befejezetlen. Utolsó regénye, melyben érezhetően több dologgal is számot szeretne vetni. Cilivel nem tudjuk, mi történik, hogyan hal meg. Van rá utalás, hogy várandósan, vagy hogy talán valami tengeri baleset következtében. A színpadra íráskor nagy kérdés volt, hogy Cili kitalált vagy létező figura legyen. Végül úgy döntöttünk, számunkra kézzelfoghatóbb, ha létezőnek nyilvánítjuk, ahogyan a regény teszi, még akkor is, ha olykor azt olvashatjuk, hogy ő Magda jobbik énje. Hogy az általunk létezőként kezelt Cili milyen szimbolikus jelentéseket hordoz, az más dolog. Nyilván ezekre ugyancsak igyekeztünk odafigyelni, de többnyire ott vannak ezek is a regényben. Nagyon érdekes volt, hogy amint felmerültek kérdések az átirat közben, csak újra kellett olvasnom egy fejezetet vagy fejezeteket, és többnyire megtaláltam a válaszokat. A regény első mondatát nagyon sokszor elolvastam. Számomra az egyik mintapéldája annak, hogy Szabó Magda milyen hihetetlenül sűrít egy mondatba világokat.

„A férfi és a nő, akik az első világháború legvéresebb szakaszában kötöttek házasságot, nem a jövőt, a múltat engesztelő igazságtételre készültek fel” – így kezdődik a regény. Valóban sok minden előrevetül ebben az egy mondatban, például a háború, a házasság, a múlt traumái. Vajon melyik korosztálynak szól leginkább ez az előadás? Idősebbeknek, fiatalabbaknak?

Úgy gondolom, vagyis remélem, hogy a Für Elise minden korosztály számára tud valamit mondani, és nem csak azoknak, akik ismerik már Szabó Magdát. Sőt, bízom benne, hogy azok számára szintén tud valami újszerűt mutatni, akik behatóan ismerni vélik már az ő gazdag világát.

Köszönet illeti a cikk létrejöttében nyújtott segítségükért Dr. Fazakas Gergely Tamást (Tiszántúli Református Egyházkerület, Debreceni Egyetem) és Dr. Baranyai Norbertet (Debreceni Egyetem, Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziuma)