„Gyakran megkérdezik tőlem, hogy mitől vagyok ilyen haragos” – Interjú Albina Korzh színésznővel

A francia rendező, Charlène Favier második nagyjátékfilmje, az Oxana valós eseményeket dolgoz fel, az ukrán Okszana Sacsko történetét mutatja be. Okszana 2008-ban hozta létre társaival Ukrajnában a Femen nevű radikális feminista csoportot. A mozgalom többek között a nők szexuális kizsákmányolása, a diktatúra és a vallási elvakultság ellen küzd különféle tiltakozásokkal, performanszokkal. Okszana Sacsko 2018-ban, 31 évesen vesztette életét párizsi otthonában, a hírek szerint valószínűleg öngyilkosságot követett el. A címszereplőt alakító ukrán színésznő, Albina Korzh – akinek az Oxana az első nagyjátékfilmes főszerepe – a film magyarországi premierje előtt, májusban érkezett Budapestre egy közönségtalálkozó keretében, ekkor beszélgettünk vele.

Az Oxana rendezője, Charlène Favier egy interjúban említette, hogy először Zoomon, videóbeszélgetés formájában nézett meg téged a szerepre. Azt mondta, lenyűgözte a tekinteted, a mosolyod, és azonnal meglátta benned Okszana karakterét. Te hogyan emlékszel vissza erre az alkalomra?

Amikor először beszélgettünk Zoomon, nagyon feszült voltam, mert akkoriban nálunk, Ukrajnában gyakori volt az áramszünet, ami az internetkapcsolatot is megszakította, ráadásul nagyon nehéz volt leegyeztetni a beszélgetést. Ennek ellenére izgalmas volt a „találkozás”. Charlène már az első beszélgetésen kitalált nekem feladatokat, amelyekre fel kellett készülnöm, ettől pedig megnyugodtam és felszabadult lettem. A hívás előtt tanulmányoztam az életrajzát, és kíváncsi voltam, milyen lesz a beszélgetés.

Az első alkalom után el is dőlt, hogy te alakítod majd Okszanát?

Ekkor még nem. Sokáig tartott a kiválasztás folyamata. A Zoom-beszélgetés után kellett készítenem magamról egy felvételt, amelyre felmondok egy monológot a kamerába. Ezután meghívtak Párizsba, ahol újabb próbák következtek. Ekkor ketten voltunk versenyben a főszerepért. Az ukrán színész kollégáim, akik a többi Femen-aktivistát játszották, már próbáltak közösen a másik jelölttel, utána következtem én. A castingokon általában feszült a hangulat, de én ott ebből nem éreztem semmit, nagyon nyugodt voltam. Amikor Charlène közölte velem, hogy én fogom játszani Okszanát, nem hittem el. Csak akkor tudatosult bennem igazán, hogy megkaptam a főszerepet, amikor elkezdődött a forgatás. Úgy indultam el a szereplőválogatásra, hogy akkor sem történik tragédia, ha nem engem választanak, legalább eljutottam egy castingra, és láthattam Párizst.

Egy interjúban azt mondtad, hogy számodra Okszana Sacsko egy legenda. Mi vonzott a küzdelmében?

Valószínűleg az, hogy képes volt mindent feláldozni egy célért. Az életét adta egy ideáért. Kevesen képesek erre.

Okszana bátor, öntörvényű, de nagyon érzékeny lányként jelenik meg a filmben, akinek nagy az igazságérzete. Mennyi van benned a személyiségéből?

Közös bennünk az állandó tenni akarás, és a folyamatos belső feszültség. Miután véget ért az Oxana forgatása, elkezdtem tanulmányozni magam, és azt a dühöt, amit olykor érzek. Gyakran megkérdezik tőlem, hogy mitől vagyok ilyen haragos. Rájöttem, hogy a düh valójában irányítja az embereket.

Ha haragot érzek valami miatt, az arra sarkall, hogy változtassak rajta, és próbáljam megoldani az adott problémát, ez a düh pedig Okszanában is ott volt, és bennem is megvan.

Gondolom, a forgatás előtt próbáltatok minél több személyt megkérdezni a témáról. Beszéltetek Okszana Sacsko hozzátartozóival, barátaival és Femen-aktivistákkal?

Igen, az édesanyjával, Olgával röviden beszéltünk, sőt a mai napig tartjuk a kapcsolatot Facebookon. A volt barátjával, Nicolasszal is találkoztunk, aki rengeteget mesélt nekünk Okszanáról, amiért nagyon hálás vagyok neki, valamint Okszana barátnőjével, Apoloniával is tudtunk találkozni. A Femen-aktivistákat is megkerestük, de ők nem szerettek volna beszélni a témáról, amit teljesen megértek. Nem akartak visszaemlékezni, és ezzel feltépni a régi sebeket. Fontos megjegyezni, hogy a Párizsban jelenleg működő Femen egy teljesen más csoport, mint akikkel Okszana elindította a mozgalmat Ukrajnában. Olvastam kommenteket a film kapcsán, és az „új” Femennek nem tetszik, ahogy bemutattuk ezt a történetet.

A Femen sokféle akciót szervezett, sokszor tiltakoztak a meztelen testükre írt szöveggel, de volt, amikor pólyába öltöztetett véres húsdarabokkal tüntettek a hadkötelezettség ellen. Hogyan változtak az évek során a mozgalom céljai, módszerei?

A Femen a megalakulása után elindított egy folyamatot a saját akcióival, aztán a mozgalom tőlük függetlenül fejlődött tovább abba az irányba, ami ma jellemzi a csoportot.

Okszana és társai érték el, hogy a csoport nyomán nagyobb figyelmet kapott a médiában a feminista mozgalom,

és beágyazódott a társadalomba a gondolat, hogy olyannak fogadjuk el magunkat, amilyenek vagyunk. A Femen mostani generációja már teljesen más.

Mi okozta a legnagyobb kihívást a forgatás során?

A víz. Forgattunk uszodában, esőben és egy fürdőkádban is. A forgatás előtt nagyon féltem a víztől, nem szerettem. Muszáj volt viszont legyőznöm ezt a félelmem. A forgatás után a szabadidőmben elkezdtem úszni, ma pedig már nagyon jól megy, és imádom. Fantasztikus, hogy a filmnek köszönhetően sikerült leküzdenem a félelmemet.

Okszana a nőkért és az egyenlőségért is küzdött. Színészként tapasztaltál hátrányos megkülönböztetést, szexizmust a filmszakmában?

Igen. Amikor öt és fél évig tanultam színészetet a kijevi Karpenko-Kary Egyetemen, találkoztam lelki bántalmazással. Nagy visszhangot kapott a szakmában az iskola egyik tanárának a botránya, aki egy szerepért cserébe olyanokat kért a női színészhallgatóktól, hogy tegyék rá a térdére a kezüket, vagy táncoljanak vele. Már akkor sok hasonló esetről hallottunk az egyetemen, amikor felvételiztem oda. Akkor még csak 17 éves voltam, azaz nem nagykorú. Nem akartam elhinni, hogy egy idős tanár ilyesmikre képes fiatal lányokkal. Volt olyan tanárom az egyetemen, aki azt mondta, hogy egy színésznőnek magasnak és vékonynak kell lennie, mély hanggal és nagy szemekkel.

Folyamatosan arról beszélt nekünk, hogy a színházban a férfiak a vezetők, ők az igazán fontosak, mi, lányok pedig csak mellékszereplők vagyunk ebben a világban, és azok is maradunk.

Azt mondta, csak kihasználnak minket a színházban, aztán kihajítanak a filmes világba, ha pedig ott sem leszünk alkalmasak, kénytelenek leszünk életünk végéig otthon főzni. Ezek a tanárok már nem tanítanak az egyetemen. Nagyon hálás vagyok annak az évfolyamnak, amelyik felemelte a szavát ebben az ügyben, és panaszt nyújtott be ezek ellen a tanárok ellen. Szégyellem magam, hogy a mi évfolyamunk ezt nem lépte meg, mert így más lányokat is megszabadíthattunk volna ettől a szenvedéstől.

Mit jelentett számodra ez a film?

Megtanított hinni magamban és az emberekben. Most már el tudom fogadni saját magamat olyannak, amilyen vagyok. A filmnek köszönhetően rengeteg embert megismerhettem. Ez egy fejlődési folyamat volt, nemcsak szakmailag, de emberileg is. Sokkal erősebb lettem. A forgatások alatt és után azt hittem, nincs jövőm a szakmában, és nem fogom tudni legyőzni az előttem álló akadályokat, de rájöttem, hogy minden nehézséggel szembe tudok nézni.

Az Oxana július 3-tól látható Magyarországon a Mozinet forgalmazásában.