„Sokáig féltem, hogy az emberek nem fogják érteni, mit akartam elmondani ezzel a filmmel” – Interjú Balogh Mirjana animációs rendezővel

A Wish You Were Ear egy olyan világban játszódik, amelyben ha egy pár szakít, akkor el kell cserélniük egymással egy testrészüket, tehát minden szakítás fizikai veszteség is. Mi mozgatott ebben a gondolatban?

A MOME animáció mesterszakán az első évben az egyik kreatív írás órán a „Másoknak kölcsönbe, magadnak örökbe add magad” idézethez kellett történetet írnunk. Itt született meg bennem a film alapgondolata, hogy emberek egy kapcsolat végén elcserélik egymással egy-egy testrészüket. Ez még egy teljesen más verzió volt, mint a végleges. A következő tanévben, mikor diplomatémát kellett választanunk, visszatértem ehhez, és elkezdtem vele komolyabban foglalkozni. Sokat alakult és változott, próbáltam elvinni egy olyan irányba, hogy a végeredmény olyan téma legyen, ami akkor aktuálisan foglalkoztatott, és szívesen dolgoznék vele hosszú ideig.

Miért pont a fülét szeretné visszakapni a főszereplő?

Az volt a célom, hogy a testrész, amely köré épül a történet, kellően személyes legyen, ezért olyat kerestem, amely az arcon található. A szem vagy a száj túl egyértelmű lett volna, végül több szempont miatt is úgy éreztem, hogy

a fül a tökéletes választás; egyrészt formai, vizuális szempontból is nagyon sok lehetőség van benne, másrészt van egyfajta erotikus töltete is,

ezért úgy éreztem, hogy jól illik majd a filmbe.

Milyen filmek és művészeti alkotások voltak rád hatással, amikor kitaláltad a film történetét?

Kevés film jut eszembe. Próbáltam személyes érzésekből vagy a környezetem élményeiből építkezni. Mint említettem, a forgatókönyv korábbi verziói még másmilyenek voltak. Az elején abból állt a történet, hogy a főszereplő felkutatja a régi szeretőit és elvesztett testrészeit, hasonlóan, mint Jim Jarmusch filmjében, a Hervadó Virágokban. A homárral szintén volt egy párhuzam, mert abban is megbünteti az embereket egy gép valamilyen furcsa módon, ha szakítanak – bár ott inkább akkor, ha egyedül is maradnak. Nagyon szeretem a sci-fi-filmeket, és mindig is érdekeltek a különös gépek, furcsa világok, szerettem volna valami hasonlót létrehozni.

A főszereplőt létező személyről mintáztad, vagy inkább összegyúrtad több emberből?

Egyik sem. Leginkább kitaláltam, és úgy alakítottam, hogy az általam elképzelt szempontoknak megfeleljen és működjön vele a történet, nem pedig úgy, hogy valakire emlékeztessen vagy hasonlítson. Talán egy kicsit én is benne vagyok a karakterekben, de nem szándékosan, és nem is tudatosan. A különböző testrészek, főleg fülek közt vannak olyanok, amelyeket létező személyekről mintáztam.

Tettél a filmbe személyes emlékeket vagy gesztusokat?

Igen. Egyrészt nem sok animációs tapasztalatom volt a film előtt, szóval több jelenetnél is készítettem referenciavideókat magamról, a barátomról vagy akár az akkori lakótársaimról. Emiatt van pár jelenet, amelyben egyértelműen az ő mozgásukat látom. Emellett sok utalás van a háttereimen is, akár különböző művészeti alkotásokra, például a múzeumban, akár helyekre, tárgyakra a saját életemből.

A filmedet kékes-lilás színvilág jellemzi. Ez alapvetően meghatározza a munkáid stílusát, vagy volt dramaturgiai oka is?

Mindkettő. Ha visszanézem a korábbi illusztrációimat, a kilencven százalékukban a kék szín a meghatározó. Ha belekezdek egy új munkába, valamiért mindig ennél a színnél lyukadok ki, esetleg a lilánál. Ebben az esetben volt benne tudatosság is. A filmben követtem egy színdramaturgiát. A főszereplő a történet elején nem tudja elfogadni a saját testét, idegennek érzi, ezért hideg színekkel ábrázoltam.

Mennyi ideig tartott a film gyártása?

Miután pályáztunk a Nemzeti Filmintézetnél, körülbelül egy évre rá, 2023 novembere környékén érkezett meg a támogatás. Egészen addig egyedül dolgoztam a filmen, előkészítettem a gyártásra, ami ezután vette kezdetét a stábbal együtt. Ez körülbelül egy évig tartott, de még azután is csiszolgattam rajta, miután bemutatták a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon. A remélhetőleg végső verzió egy hónapja készült el.

Említetted egy interjúban, hogy grafika alapszakon végeztél, majd a MOME animáció mesterszakán folytattad, ahol rendezést tanultatok, nem animálást, ezért az animációban kevésbé voltál otthon. Ez mennyire okozott kihívást?

Ijesztő volt, de nagyon sokat segített a gyártásvezető, Andrasev Nadja és Teleki Kitti, a film animációs supervisora, valamint a stábban dolgozó animátorok. Amikor elkészült egy jelenet, Kittivel közösen mindig átnéztük, kell-e rajta változtatni. Ebből rengeteget tanultam a gyártás alatt. Voltak olyan időszakok, amikor senki nem ért rá animálni a stábból. Mivel szorított a határidő, végül én csináltam meg több jelenetet is, és a végére, azt hiszem, egészen belejöttem.

Több konzulensed is volt a gyártás során. Hogyan segítették a munkádat?

Moll Zoltán óráján kezdtem el írni a film történetét, ő lett a film dramaturgja is. Rendszeresen konzultáltunk, amíg írtam a forgatókönyvet. Farkas Juli és Kreif Zsuzsi szintén már a script megírása alatt rengeteget segített, de sokat hozzátettek a film vizualitásához is. Andrasev Nadja nem csak gyártásvezetőként működött közre a filmben, az összes szakmai kérdésben számíthattam rá is. Sokat jelentett nekem, hogy velük dolgozhattam, mert mindannyiukra felnézek. Miután lediplomáztam, Turai Balázs írt nekem egy jegyzetet, hogy szerinte min kéne még változtatnom. Volt, amit megfogadtam ezekből, kijavítottam, és szerintem tényleg jobb lett tőle a film, szóval Balázsnak is nagyon hálás vagyok.

Iszlai József volt a film hangmérnöke és zeneszerzője. Hangzás szempontjából mi volt a koncepciótok?

Már a film korai szakaszában elkezdtem hangokat és zenéket gyűjteni, amelyeket megmutattam Józsinak. Nagyon lelkes volt, és hamar megtaláltuk a közös nevezőt. Pont akkor utazott ki egy hónapra Tajvanba, ahol sokféle érdekes hangot rögzített az utcán. Ezekből sokat fel is használtunk a filmben.

Vizuálisan az volt a célom, hogy a szerves, testi elemeket vegyítsük a gépi elemekkel.

Hangzásban is hasonló világot képzeltünk el. A film elejét elidegenítő, rideg hangok jellemzik, a történet végén hallható zene pedig egy számomra különösen kedves szám.

Említetted egy beszélgetésben, hogy nagyon sokáig tartott, mire megtaláltad a film címét. Miért a Wish You Were Ear mellett döntöttél?

A címválasztás volt az egyik legnehezebb a munka során. Sok ötletem volt, de mindegyiket túl komolynak találtam, és úgy éreztem, egyik sem illik hozzám és a filmhez sem. A szóvicceket viszont nagyon szeretem. Rákerestem angol nyelvű füles szóviccekre, és akkor találtam rá a wish you were earre, és nagyon megtetszett. Úgy éreztem, hogy ez illik a legjobban a filmhez.

Ennyire fontosnak érezted a címet?

Nyilván nincs ekkora jelentősége, de semmiképp sem akartam erőltetett címet adni a filmemnek, vagy olyat, amivel nem tudok azonosulni. Ha elmegyek egy filmfesztiválra, mindig felkelti a figyelmemet, ha olvasok egy érdekes címet. Ebből a szempontból egy rövidfilm esetén is fontos, hogy találó címet kapjon.

A Wish You Were Ear a 75. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál Generation 14+ programjában versenyzett. Fel tudod idézni a helyzetet, amikor megtudtad, hogy beválogatták?

Több körben jelentették be a beválogatott rövidfilmeket, amiről én nem tudtam. Az elsőben nem volt benne a filmem, így hát elkönyveltem, hogy nem válogatták be. Épp ebédet főztem otthon, amikor kaptam egy SMS-t Fülitől [Fülöp József – a szerk.], a film producerétől, hogy „Berlinale Generation K”. Nem értettem, hogy mit jelent, úgyhogy elkezdtem keresgélni az interneten. Közben hívtak a MOME-ról is, hogy bekerült a filmem. El sem hittem. Tényleg alig fogtam fel, de borzasztóan örültem. Ráadásul akkor még nem volt kész a film, és nagyon hirtelen kellett befejeznünk. Onnantól kezdve éjjel-nappal dolgoztunk.

Azt mondtad, hogy egy hosszú és kedves indoklást kaptál a Berlinalétól, hogy miért válogatták be a filmedet.

Már nem emlékszem pontosan a szöveg részleteire, de valami olyasmiről szólt, hogy egy univerzális jelenséget fogalmaz meg a film különleges módon, és a vizualitását is dicsérték. Sokáig féltem, hogy az emberek nem fogják érteni, mit akartam elmondani ezzel a filmmel. Ez volt az első külső visszajelzés, úgyhogy nagyon örültem neki, hogy ennyire pozitív.

A Wish You Were Ear megkapta a legjobb rövidfilmnek járó Kristály Medvét a Berlinalén. Szakmailag eddig mennyire adott lökést a pályádnak ez a siker?

A díj óta rengeteg felkérést kaptam, én pedig kicsit amatőr módon minden munkára azonnal igent mondtam, mert izgalmas projektekkel kerestek meg. Azóta megállás nélkül dolgozom. Új filmtervem még nincs, bár sok minden foglalkoztat, és ötleteim is vannak. Remélem, hogy ezek hamarosan körvonalazódnak.

A magyar közönség először a Friss Hús rövidfilmfesztiválon láthatja a filmedet. Amikor Buda Flóra Annával beszélgettünk a Cannes-ban is díjazott 27-ről, azt mondta, óriási katarzisélmény volt számára, hogy itthon is szerette a közönség a filmjét. Van benned izgalom, hogy hogyan fogadják a magyar nézők a Wish You Were Eart?

Igen, nagyon kíváncsi vagyok a közönség reakcióira.

Berlin után más külföldi fesztiválon is bemutatták a filmemet, és rájöttem, hogy mindenhol más a közönség.

Régóta járok a Friss Húsra, nagyon különleges érzés lesz, hogy az én filmemet is vetítik. Ráadásul a közönségben valószínűleg sok ismerősöm ott lesz. Nekem mindig nehezebb vagy nagyobb izgalom, ha olyan emberek látják a filmem, akiket ismerek, mintha olyanok, akikkel még nem találkoztam.

Rajtad kívül két MOME-s hallgató filmjét is láthatja idén a Friss Hús közönsége. Szurkoltok egymás sikerének?

Együtt diplomáztunk, szóval jól ismerjük egymás filmjeit. Sárdi Katával osztálytársak is voltunk, és egyszerre fejlesztettük a filmjeinket. Tőkés Anna korábban kezdte, de ő is velünk végzett a MOME-n. Nagyon szurkolok nekik. Azt kívánom, bárcsak az összes MOME-s osztálytársam munkája bekerülhetne a Friss Húsra, mert szuper film mindegyik.

A MOME az ország legrangosabb animációs iskolája, de régiós szinten is meghatározó. Többek között olyan animációs filmes alkotók végeztek az intézményben, mint Erhardt Domonkos, Bucsi Réka vagy Buda Flóra Anna, akik nemzetközi fesztiválsikereket is elértek a rövidfilmjeikkel. Szakmailag mit adott neked a MOME?

Szakmailag mindent. Alapképzésen nem animációt tanultam, de mégis jelentkeztem az MA-szakra. Kicsit meg is lepődtem, amikor felvettek. Az elején senkit nem ismertem. Az elmúlt 4-5 évben az iskolának hála a magyar animációs szakmában dolgozók viszonylag nagy részét megismertem, elkészíthettem a diplomafilmemet, és egyre több munkával is megkeresnek.

Több rendezőtől is hallottam, hogy miután elkészült a filmjük, egy ideig nem szeretik megnézni, mert eszükbe jut, mi mindent csináltak volna máshogy. Te éreztél hasonlót?

Pont ma találkoztam véletlenül Vácz Petivel, akinek a Kutyafül című filmje szerepel a Friss Hús versenyprogramjában, és ő is épp ezt kérdezte, mert neki még csak most ér a végéhez ez a projekt. Én úgy érzem, végtelenszer láttam már az enyémet minden verziójában, és talán pont ezért, kicsit távolabbról tudom nézni, és nem csak azt figyelem, hogy melyik jelenetben hány hiba van, és mit rontottam el. Ettől függetlenül még továbbra sem egyszerű újra végignézni.

A Friss Hús Rövidfilmfesztivál május 29. és június 4. között kerül megrendezésre a Puskin Moziban. A Wish You Were Ear és a magyar versenyprogramjában található többi rövidfilm nem csak Budapesten, vidéki helyszíneken is látható.