„Igyekszünk átadni a hallgatóinknak a tapasztalatot, amelyet rendezőként szereztünk” – Interjú Moll Zoltánnal és Kárpáti György Mórral a Castorp filmes képzőműhelyről

Az SZFE-ügy miatt, az egyetemfoglalás alatt. Kellett egy gyors, átmeneti megoldás arra, hogy legyen hol szerzői filmezést tanulni, és a piaci és politikai elvárásokat kizárva szabadon rövidfilmeket készíteni. A fiatal producer, Kereszty Róza ötlete alapján összeálltunk Gyurival, Szőcs Petrával és Szilágyi Zsófiával (aki ma már nem tag), hogy csináljunk egy műhelyt, ahol elindulhatnak azok, akik nem találják máshol a helyüket. Író-rendezők a résztvevők, az összes stábtag és színész organikusan kapcsolódik hozzájuk, így a Castorp mára egy nagy közösség lett. Közben képzési vonalon változott a helyzet, kilőtt az ELTE filmkészítő szak, úgyhogy most már nem a kezdőket várjuk, hanem azokat, akik az első rövidfilmjeik után tovább akarnak lépni.

A Castorp weboldalán nem tanárként, hanem mentorként hivatkoztok magatokra. Ezek szerint nem klasszikus órákat kell elképzelni, ahol ti beszéltek, a hallgatók pedig csendben jegyzetelnek?

Nálunk nincs meg az a fajta hagyományos tanár-diák hierarchia, mint a legtöbb iskolában. Igyekszünk átadni a hallgatóinknak a tapasztalatot, amelyet rendezőként szereztünk.

A Castorp inkább közösség vagy szakmai kör, mint klasszikus értelemben vett oktatási intézmény.

Havonta többször találkozunk, és megbeszéljük az általunk érdekesnek tartott szakmai kérdéseket. A hallgatóinknak évente egy kisfilmet kell elkészíteniük, ezekről is rendszeresen konzultálunk velük.

Az adja a témát, hogy hol tartanak a készülő kisfilmek. Az adott filmkészítési fázishoz kapcsolódó közös munka a tanulási folyamat. Vendégeket is hívunk. Tavaly a forgatókönyvírásról Lányi Zsófi, a színészvezetésről Váradi Gergely, a castingról Kis Hajni tartott workshopokat, a képi világról Pálos Gergely, az utómunkáról Vághy Anna és Balázs Gábor konzultált a hallgatókkal.

Szeptemberben indul a képzőműhely harmadik éve. Mi alapján méritek fel a jelentkezők rátermettségét?

A Castorpnál folyamatos a fluktuáció, minden évben vannak páran, akik tovább jönnek, és vannak újabb érkezők. A legelső évben nem a jelentkezők filmes tudására voltunk kíváncsiak, hanem arra, hogy mennyire tudnak szabadon gondolkodni a filmkészítésről. A második évben az új jelentkezőknek már be kellett mutatni filmes munkákat is. A felvételi szituáció leginkább arra hasonlít majd, mint amikor a rendező egy producernek mutatja be, milyen filmet szeretne forgatni, de nagyon szabad, egyéni formákat lehet erre találni.

Gyakran szóba kerül, hogy mennyire nehéz ma a független filmesek helyzete Magyarországon. Hogyan tudjátok felkészíteni a hallgatókat arra, hogy kevés pénzből, sokszor kompromisszumokat meghozva kell dolgozniuk?

A hallgatók a nálunk eltöltött egy vagy két év alatt megtanulhatják a low-budget stratégiát, és kialakul bennük egyfajta találékonyság. Itt kiderül, hogy valóban elég elhivatottak-e.

A legtöbb hallgató a pályaválasztás időszakában jár, mi pedig minden segítséget megadunk nekik, hogy kipróbálhassák magukat a filmkészítésben.

Ha tényleg ezzel szeretnének foglalkozni, ahhoz még sok év gyakorlás szükséges, és több kisjátékfilmet le kell forgatniuk. Mi a belépésben segítünk.

Mindketten a Színház- és Filmművészeti Egyetemen végeztetek. Mennyit tudtok továbbadni abból a filmes gondolkodásmódból, amelyet az osztályfőnökeitektől kaptatok?

Enyedi Ildikó osztályába jártam, aki év végén többször levelet írt nekünk. Nekem azt írta, nem baj, ha nem tetszenek mindenkinek a filmjeim, jó irányba tartok, mert látszik, hogy őszintén érdekel, amivel foglalkozom. Hasonló módon, egyfajta öntörvényűségre szeretném rávezetni a Castorp hallgatóit.

Nekem Szabó István volt az osztályfőnököm, aki az első tanév elején azt mondta, hogy

ha egy történetet más is el tudna mesélni helyettem, akkor nem érdemes elmondanom.

Arról kell mesélnem, amiről csak én tudok, úgy megmutatni a világot, ahogy csak én látom. Ez akkor evidenciának tűnt, de most akkora a tetszeni akarás mindenkiben, hogy elemi problémává vált.

Mennyire más a tizen- és huszonéves korosztály filmes gondolkodásmódja, mint például a tiétek?

Levetítettem a hallgatóinknak Xantus János És így s eképp tovább című vizsgafilmjét 1978-ból. Jó látni, hogy mennyire hat rájuk egy ilyen régi film. Átsugárzik, hiába csak egy rossz felbontású videón vetíthető. Bár a hallgatók teljesen más filmkulturális alapokkal rendelkeznek, mint én, a beszélgetés során kiderült, hogy egy ilyen különleges darab hatásai és az ahhoz kapcsolódó gondolatok mennyire nem korszakhoz kötöttek, hanem állandó érvényűek.

Teljesen mások a referenciapontjaink a valóságban és a filmtörténetben is, amiből egy termékeny feszültség születik. Az utolsó szó úgyis az övék. Ezek az ő filmjeik, az a legjobb, ha minket is meglepnek.

Többször is említettétek a vizsgafilmeket. Milyen főbb témák foglalkoztatják a hallgatókat a kisfilmjeikben?

Visszatérő téma a szerelmi kapcsolódás keresése, konkrétabban az elköteleződés nehézsége, vagy a hookup culture. Több filmben megjelenik a vallás és a hit. Két különböző irány, mégis összefüggésben vannak. Örültem, amikor ezek kirajzolódtak, mert arról készítenek filmet, ami igazán foglalkoztatja őket.

Mint egy tavalyi interjúban említettétek, támogatókat kellett találnotok, hogy alacsonyan tudjátok tartani a részvételi díjat. Mennyire nehéz feladat ez?

Minden évben egy kicsit jobb a helyzet, producerek, filmes eszközöket bérbeadó rental cégek és utómunkacégek érdeklődnek, és hajlandóak segíteni. A most induló tanévben a részvételi díj egésze elszámolható lesz a film készpénzes költségeire, így nem kerül hátrányba senki amiatt, hogy esetleg nincs pénz etetni, utaztatni az embereket, vagy esetleg kell egy drága eszköz a filmhez, amelyet nem tudunk megszerezni másképp.

Mik a további terveitek a Castorppal?

Nagyon várjuk a következő tanévet. A hallgatók most kezdték el vágni az idén készített rövidfilmjeiket, amelyeket a következő időszakban be is mutathatunk. Érdekes végigkövetni, hogyan alakulnak egymás után ezek a filmek, hogyan fejlődnek a hallgatók képességei és épülnek tovább a saját filmes motívumaik.

Az a legfontosabb, hogy egyre szélesebb közösség kezd kialakulni a Castorp körül a vizsgafilmekben dolgozó stábtagokból, a filmklubjainkra járó közönségből és a képzéseinknek helyet adó Manyi látogatóiból.

A Castorp szeptemberben induló tanévére meghívással csatlakoznak új tagok, nyílt felvételi legközelebb 2024-ben lesz.

A hazai filmes oktatásról szóló cikksorozatunk korábbi részei:

„Olyan a filmes világ, mint egy kis Tesz-Vesz város, ahol mindenki megtalálja a helyét, aki szereti ezt a pályát” – Interjú Lányi Eszterrel a filmes szakemberképzésről

„A filmszakma egy mesterség, ami a hivatásoddá válhat, ha szerencsés vagy” – Interjú Réz Andrással

„Szép és vonzó szakma, de bizonyos alapadottságok szükségesek” – Interjú Salamon Andrással a filmesek képzéséről