„Szeretek a hétköznapi, valóságos történetekből meríteni” – Interjú Erhardt Domonkossal a Szemem sarka című animációs filmjéről

Úgy tudom, hogy már általános iskolában érdeklődtél a rajz és a képregények iránt. Hogyan kerültél az animáció világába?

Amikor már egy ideje érdekelt az illusztráció és a rajz, elkezdtem megosztani az alkotásaimat különböző blogokon. Így talált meg egy társaság, akik autodidakta módon tanulták a képregényrajzolást, én pedig csatlakoztam hozzájuk. Miután a képregény és az animáció számos szempontból társműfajok, sok olyan emberrel találkoztam, akik mindkettővel foglalkoztak. Amikor beléptem a Magyar Képregény Szövetségbe, megismertem Fritz Zoltán képregényrajzolót, az Illyés Művészeti Szakképző Akadémia egyik tanárát, aki később a mentorom lett. Azt mondta, a rajzaim alapján az animáció lenne a legjobb irány számomra. Jelentkeztem a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem animáció szakára, ahova akkor nem vettek fel, az Illyés Akadémiára viszont igen. Később felvettek a MOME-ra, de úgy éreztem, jobb, ha minél több embertől tanulok és minél tovább, ezért itt passziváltattam egy tanévet, és befejeztem a második évet az Illyésen. Nehéz döntés volt, de úgy érzem, jól választottam, mert utána teljes erőbedobással vághattam neki a MOME-nak.

Szakmailag mit adott a MOME-n eltöltött időszak?

Olyan embereket ismertem meg, akik a mai napig a barátaim és alkotótársaim. A MOME egy-egy évfolyamára mindössze tíz-tizenkét hallgatót vesznek fel, akik így akarva-akaratlanul is összebarátkoznak. Amellett, hogy kialakítottam a kapcsolatrendszeremet, a szakmát is megismertem. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen főként nem hivatásos oktatók tanítanak, hanem az animáció különböző területein dolgozó szakemberek, akik a munkájuk során megszerzett tudásukat adják át. 

Olyan alkotóktól tanulhattam, akiknek a filmjein felnőttem.

Diplomamunkádban, a Szemem sarkában egy fiatal fiú és egy lány tekintete találkozik a buszon, és kettejük élete néhány percre összefonódik a fiú fantáziájában. Mi adta az ihletet a filmedhez?

Egy generációs kérdés adta az ötletet. Amikor az ember hosszú évek óta van együtt a párjával, néha elgondolkodik, milyen lenne az élete, ha mással élné azt. A másik fő inspirációt az adta, hogy rengeteget buszozom Budapesten. Nagyon szeretem, amikor éjszaka tükröződik a busz ablaküvege, és látom a másik oldalon ülőket. Ilyenkor figyelem, tanulmányozom az embereket, és ez ihletet ad az animációimhoz. Ezt a különös jelenséget beleszőttem a Szemem sarkába is.

Ez a fajta megfigyelői látásmód mindig is jellemző volt rád, vagy a művészeti tanulmányaid során sajátítottad el?

Nehezen értelmezek olvasott szöveget, de ha valamit hallok vagy látok, azt nagyon sokáig meg tudom jegyezni, és pontosan fel tudom idézni. Talán emiatt erősebb a megfigyelőképességem. Valószínűleg onnan is eredhet ez a szokásom, hogy a munkámban kifejezetten szeretek a hétköznapi, valóságos történetekből meríteni.

A Szemem sarka a Nemzeti Filmintézet támogatásával készült el, és egy külön alkotócsapattal tudtál együtt dolgozni. Hogyan segítette ez a munkádat?

A Nemzeti Filmintézet a MOME-n készülő összes diplomafilmet támogatja. Olyan összeget biztosítottak számomra, amiből iskolai körülmények között el tudtam készíteni a filmet. Fel tudtam venni magam mellé egy stábot, akik így nem szívességből dolgoztak, hanem fizetést kaptak a munkájukért.

Milyen technikával készült a film?

Ehhez a romantikus történethez visszanyúltam a régi idők egyik legismertebb animációs technikájához. Habár digitális táblákat használtunk, a film minden egyes kockáját kézzel rajzoltuk, úgynevezett frame by frame rajzanimációs technikával készült.

A filmben szinte végig egy régi Ikarus busz belső terét látjuk. Van valamiféle kötődésed a buszokhoz és a tömegközlekedéshez?

Emlékszem, hogy amikor kicsi voltam, a szüleimnek sokszor kint kellett állniuk velem a megállóban, amíg a buszokat figyeltem. Gyerekkoromra ez megváltozott. Hiába kaptam a szüleimtől játékautókat, a húgommal és a nővéremmel mindig figurákkal, gumiállatokkal és dinoszauruszokkal játszottunk. Hozzájuk találtunk ki különböző történeteket. A technikai eszközök nem érdekeltek igazán, ezért a rajzaimban sem jelentek meg.

A film egy fiktív kilencvenes években játszódik. Ennek a korszaknak és Budapestnek is ikonikus szereplője volt a régi Ikarus busz.

Az öreg, zötykölődve közlekedő jármű ráerősít a feszültség és a bizonytalanság érzésére, ezért lett a film harmadik „főszereplője”.

Feltűnt a filmedben pár beszédes motívum. Az útpadkára pöccintett, villámgyorsan elégő cigarettáról, a busz korlátjából kilazult csavarról és a hangosan lekapcsolódó neonlámpáról is az elmúlás jutott az eszembe. Ezeket szimbólumnak szántad vagy csupán hangulatelemnek?

Egy kicsit mindkettőnek. Szeretem úgy használni a hangulatelemeket, hogy van üzenetük, de nem ragaszkodom hozzá, hogy mindennek egyértelmű jelentése legyen. Ezek az apró utalások segítenek a nézőnek, hogy saját gondolataival és emlékeivel egészítse ki a filmet, így az még személyesebb élmény lehet. A cigivel azt a korszakot akartam felidézni, amikor még lehetett dohányozni a megállókban. Az is egy erős karakterjegy, hogy a főszereplő még rágyújt a busz érkezése előtt.

A főszereplő egy álmodozó, magába révedő karakternek tűnik. Mennyire mintáztad magadról?

Nem volt célom, hogy rám hasonlítson. Egy erős karaktert álmodtam meg, akiről nincs kimondva, hogy pontosan kicsoda és mivel foglalkozik, így könnyen lehet vele azonosulni. Inkább a vizuális érdeklődésem jelenik meg a főszereplőben és a környezetben.

Mit éreztél, amikor elkészült a Szemem sarka? Ilyenkor megnyugszik egy alkotó, vagy ilyenkor kezd el izgulni, hogy milyen lesz a film fogadtatása?

Fantasztikus érzés volt elkészíteni a filmet. Több barátomon, szaktársamon azt vettem észre, hogy kifejezetten stresszesek voltak, amikor készítették a diplomafilmjüket. Természetesen rajtam is volt nyomás, de jól előkészítettük a filmet, így öröm volt dolgozni rajta. Az ötleteléssel és előkészítéssel együtt három évig tartott a munkafolyamat. Nagyvásznon először a MOME auditóriumában láttam a filmemet a mesterdiplomám védésén. Meghatódtam, amikor tapsolt a közönség, és a bizottság kérte, hogy még egyszer vetítsék le a filmet. Nemrég vette kezdetét a Szemem sarka fesztiváloztatása, aminek a Berlinale volt az első állomása. Volt bennem félelem, hogy a teljesen más kultúrából érkező nézők vajon mennyire fogják érteni a rejtett utalásokat. Aztán rájöttem, hogy amilyen különös számunkra az ázsiai filmművészet, öltözködés vagy gasztronómia, úgy számukra is izgalmas lehet egy hétköznapi európai történet.

Hogy reagáltál, amikor megtudtad, hogy a Szemem sarka a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon mutatkozhat be?

Euforikus érzés volt. Először el sem hittem.

A Nemzeti Filmintézet nemcsak a gyártást támogatta, hanem abban is segít, hogy a film minél több fesztiválra eljusson.

Az NFI finanszírozásának hála, ki tudtam utazni a Berlinalera. Életemben először jártam nemzetközi filmfesztiválon. Olyan miliőbe csöppentem, amiről álmodni sem mertem.

A PIROS Animation stúdiójában beszélgetünk, aminek te vagy az egyik alapítója. Mesélj kicsit a stúdióról!

2018-ban, miután elvégeztük a MOME alapszakát, Hlavay Bence barátommal animátorként kezdtünk el dolgozni egy másik stúdió alkotásán. Rengeteget tanultunk, de rájöttünk, hogy másnak a szekerét toljuk, és jobban érdekel minket az a fajta szerzői látásmód, amit az egyetemen sajátítottunk el. Olyan produkciókon akartunk dolgozni, amelyekben jobban megmutathatjuk a saját stílusunkat. Akkor fogalmazódott meg bennünk az igény, hogy elindítsuk a saját stúdiónkat, ahol megrendelésre készítünk reklámokat és egyéb munkákat. Jelenleg négyen dolgozunk a PIROS-ban. Tavaly decemberben alapítottuk meg a stúdió mögött álló cégünket. A szakmában az a szokás, hogy a cégalapítástól datálják a stúdió indulását, tehát a PIROS Animation még egyéves sincs. Olyan alkotásokon tervezünk dolgozni, amikben megjelenik a saját mondanivalónk és stílusunk. Az alkalmazott munkák mellett szeretnénk készíteni saját szerzői alkotásokat, például kisfilmeket, sorozatot is. Most, hogy befejeztük az egyetem mesterképzését is, a fő csapásirány, hogy teljes erőbedobással vigyük előre a PIROS Animationt.

Van már új filmterved?

Képregényre, rövidfilmre és sorozatra is van ötletem. Ezeket viszont babonából nem szeretném még ellőni. Mindenesetre annyit mondhatok, hogy az alkalmazott stúdiós munkák mellett szeretnék szerzői, egyéni alkotóként is részt venni az animáció világában.