A felszabadulás szinonimája – Interjú Lábas Vikivel

Ha választanod kellene egy Margaret Island-számot az elmúlt tíz évből, melyik lenne az, amelyik a legjobban kifejezi a zenekar világhoz való jelenlegi hozzáállását?

A Megőriz majd című dalunk.

Ha az elmúlt tíz év dalterméséből egyet kéne választanod a zenekar jelenlegi helyzetének jellemzésére, melyik lenne az, és miért?

Az Útravaló – jó lenne kimerevíteni a szép közös pillanatokat.

Már gyerekkorodban kialakult a zene iránti érdeklődésed? Mindig is énekesnő szerettél volna lenni?

A zenével úgy kerültem kapcsolatba, hogy hatéves koromtól klarinétoztam tizenkét évig. Sosem gondoltam volna, hogy énekes lesz belőlem, amíg a gimiben nem alapítottunk egy zenekart. Akkoriban kezdtem el népdaléneklési versenyekre járni – ez gyűrűzött tovább, és vezetett el odáig, amit most már a nagyközönség is figyelemmel követhet.

A zeneiparban eltöltött évek után lenne valami, amit másképp csinálnál, amivel kapcsolatban mást javasolnál a fiatalabb énednek?

Nem csinálnék semmit másképp, mert minden botladozásom ide vezetett, ahol most vagyok, és erre hálával gondolok. Mindenkinek meg kell tapasztalni a mélységeket és magasságokat, én pedig szeretek inkább előre tekinteni, fejlődni, változtatni, mint hogy degradáljam a múltat, ami nélkül nem tarthatnék itt.

A tíz év alatt mi volt az a tíz dolog, amire a zenélés megtanított?

Egymás tisztelete, a csapatmunka fontossága, az összefogás ereje, végtelen alázat és odaadás, hogy nincsenek hétköznapok vagy hétvégék, csak napok vannak, és mindegyikből ki kell hozni a maximumot, hogy a legváratlanabb és legneccesebb helyzetekben is helyt lehet/kell állni. A nyitottság és elfogadás fontossága, a háttérben zajló munka nélkülözhetetlensége.

Mit jelentett számodra korábban a zenélés, és mit jelent most, ennyi év után?

Ugyanazt jelenti most, mint régen.

A teljes felszabadulást, önazonosságot és önkifejezést, a legszabadabb játszóteret, ahol önmagam lehetek.

Mennyire értesz egyet azzal, hogy a zenéitek, a zeneszövegeitek veletek cseperednek, komolyodnak?

Teljesen logikus megfogalmazás, hiszen mi is rengeteget változunk, fejlődünk, tanulunk, egyre komolyabb témák foglalkoztatnak minket, szóval valahol remélem is, hogy komolyodunk amellett, hogy a könnyedség és fiatalos lendület is megmarad.

Gyerekként sok zenei műfajban kipróbáltad magad. Klarinéton tanultál játszani, egy rockzenekar tagja is voltál, emellett pedig népdalversenyt is nyertél. Hogyan alapozódott meg a mostani Margaret Island-stílus?

A dalszerzőtársakkal ez egy folyamatos kölcsönhatás. Igazából mi tényleg csak azt csináljuk, ami jön, ami jólesik, amit el szeretnénk mesélni. Ez nem tudatos: mi nem úgy írunk zenét, hogy akkor ez most ,,margaretes” legyen, hanem csak hallgatunk a belső hangunkra, és csináljuk, ami jólesik.

Hogy érzed, nőként mennyire lehet érvényesülni ebben a szakmában?

A sikerekért meg kell dolgozni, nemtől függetlenül.

Bevallom, nem szeretem a nemek szerinti kategorizálást, mert ha ezek mentén gondolkozunk, akkor csak asszisztálunk az esetleges különbségek fenntartásához, elmélyítéséhez.

Vannak persze női és férfi kvalitások, de jobb lenne, ha inkább egyének szintjén kezelnénk az érvényesülés kérdését is.

Hogyan éled meg a zenekar sikereit? Változtatott rajtad valamit a népszerűség? Számodra ez olyan, amit meg kell tanulni, vagy az ember csak idővel megszokja?

Nagyon örülök, hogy ennyire megszeretett minket a közönség, és a szívébe fogadott minket – ez is azt erősíti, hogy hangszeres élőzenére mindig lesz igény. Hálás vagyok minden percért, amit megélhetünk együtt. Azt nem tudom megítélni, hogy változtatott-e bármit rajtam az ismertség. Belülről én ugyanannak a balatoni lánynak érzem magam, mint mikor elkezdtük. Mindig is érdekeltek az emberek, és nyitott szívvel állok mindenkihez, szerencsére sosem volt problémám ezzel.

Csupán véletlen, vagy van összefüggés (vagy humor) a vezetékneved és aközött, hogy a koncerteken mezítláb lépsz fel?

Amióta színpadon állok, mezítláb érzem magam a legkomfortosabban, szóval nem volt soha emögött semmilyen tudatos döntés, egyszerűen csak nincs az a cipő, amiben én olyan felszabadultnak érezhetném magam a színpadon, mint mezítláb – ez valamiért nekem óriási szabadságot ad!

Mi számodra a legemlékezetesebb koncertélmény? Hogyan tekintesz vissza a legeslegelső koncertetekre?

A legelső koncertünk Fonyódon volt a Múzeumban, majd a Sellő Büfében, azóta is szerintem ugyanolyan lelkesedéssel és elánnal játszunk mindenhol.

Nagyon szeretem a fesztiválszezont, Strand, Művészetek Völgye, Campus Fesztivál, SZIN, mindegyikhez köthető sok kedves emlék, de mégis az idei Sziget Fesztivál nagyszínpados fellépésünket várom a legjobban. A Budapest Park örök kedvenc és élménygyűjtő helyünk, alig várom már a szeptember 12-i szülinapi koncertünket ott. Rengeteg különleges helyszínen, mint például az Aggteleki-cseppkőbarlangban vagy kompon is játszottunk már a Balaton közepén, de az idei dupla szigligetes koncertünk tuti páratlan élmény lesz, mivel az egyik este az első öt évünk dalaiból, a második este a második öt évünk dalaiból szemezgetünk.

Óriási élmény volt tavaly a Szegedi Kortárs Balettel közös színházturnénk, ahol én is beszálltam a táncba, remélem, ennek is lesz még folytatása a jövőben, mert a közönségünk is kiemelten szerette és mi is. Imádok a komfortzónámon kívül mozogni.

Egy korábbi interjúban azt nyilatkoztad, hogy fellépőruháid mindig a hangulatodat tükrözik. Ez hogyan lehetséges? Ilyen sűrű koncertszezonban is tud ez érvényesülni?

Ez a mai napig így van, tíz éve hű segítőtársam ebben Takács Márk és Vincze Patrik, akik mindig segítenek, ha éppen egy sűrűbb időszakban kifogynék a kreativitásomból ruhák tekintetében. Márk tervezi és varrja a kezdetektől az összes nagyobb koncertre a fellépőruhám, csinálja a sminkem és a hajam, szóval tényleg szerencsés vagyok. A legutóbbi koncertünkre is bekészítettem vagy öt-hat szettet, hogy a fiúkkal összekombinálva kitaláljuk, mi esne nekünk a legjobban.

Hogyan tekintesz a jövőbe? Tervben van, hogy nem csak hazai közönség előtt fogtok koncertezni?

Erről megoszlanak a vélemények a zenekaron belül: én abszolút nyitott vagyok erre, hiszen imádok utazni, világot látni, új embereket, kultúrákat megismerni, inspirálódni, szóval a vágy bennem nagyon erősen ég külföld iránt is. Játszottunk már Párizsban, Hollandiában és Dubaiban is a zenekarral, sokat alkotótáboroztunk Brightonban, és elkezdtünk angol nyelvű dalokon is dolgozni. De valahogy mindig annyi teendőnk akadt itthon, hogy nem jutottunk soha a végére. Remélem, egyszer majd ezt az oldalunkat is meg tudjuk mutatni a közönségnek, és lesz mire büszkének lenni.

Az új lemezre úgy hivatkoztok, mint az eddigi legszemélyesebb, legkitárulkozóbb munkátokra. Milyen elemektől lett ennyire személyes? Ezt a törekvést a jövőben is meg szeretnétek tartani?

A törekvés valahol mindig is ez volt bennünk, de nagyon ösztönből írunk, és nem szabunk magunknak kereteket, csak hagyjuk, hogy ami jön, testet öltsön egy dalban. Eddig talán könnyedebb témák törtek felszínre bennünk, és az idő elteltével, ahogy mi is érettebbek lettünk, ez is változott. Mióta Toldi Miklós producerrel és Szepesi Mátyás szövegíróval dolgozunk együtt, még kiforrottabbá vált a hangzásunk és a nyelvezetünk is, és így még közelebb érezhet minket magához a közönség.

„Minden levegővétellel újra megszületünk.” Számodra mit jelent ez? Tudnál erről a címválasztásról kicsit mesélni?

Minden nap egy új kezdet, minden levegővétel vagy elhatározás egy új lehetőség a fejlődésre, hogy jobbakká válhatunk. Ugyanakkor az állandó körforgást is jelenti ez számunkra, hiszen folyamatosan változó körülmények között létezünk, de a zenekarunk, a csapat egysége változatlan és ez biztonságot ad.