„Ha Dargay Attila Amerikában született volna, legalább akkora hatású rendező lett volna, mint Walt Disney” – Interjú Máli Csabával, a Csongor és Tünde rendezőjével

Dargay Attila már a ‘70-es években el szerette volna készíteni az egész estés Csongor és Tünde animációs filmet, de az ötlet végül a fiókban maradt. Mikor és minek a hatására fogalmazódott meg bennetek az igény, hogy az eredeti figuratervek alapján elkészítsétek az alkotást?

Dargay Attila özvegye, Henrik Irén kereste meg a Cinemon stúdiót azzal a céllal, hogy készüljön el a film Attila tervei alapján. Az is erős motiváció volt, hogy sajnos nagyon kevés hasonló gyerekfilm születik manapság. A Disney, a Pixar és a Dreamworks háromdimenziós rajzfilmeket készít,

a klasszikus stílusú animációs darabok egyre inkább háttérbe szorultak az elmúlt években, miközben azt látjuk, hogy igenis lenne rájuk igény a közönség részéről.

Nekem pedig személyes vágyam volt, hogy Dargay Attila fiókban lévő, el nem készült ötletei közül néhány filmterv megvalósuljon. Az, hogy én is részt vehettem az alkotásban, mai napig elmondhatatlan örömöt és büszkeséget okoz.

Milyen szempontok alapján dolgoztátok fel Vörösmarty Mihály drámai költeményét?

Dargay Attila minimálisan átírta az eredeti szöveget, de a nyelvezetén nem változtatott. Amikor kézbe vettük a forgatókönyvét, felmerült, hogy nyitnunk kellene a fiatalabb korosztály felé, hiszen Vörösmarty műve tananyag a nyolcadik osztályosok és középiskolások számára. A filmmel a hat éven felülieket, elsősorban a kisiskolásokat és családjaikat szeretnénk megszólítani, ám ennek a korosztálynak Vörösmarty Mihály nyelvezete nehezen érthető. Balassa Krisztián átírta a forgatókönyvet prózai formára, Speier Dávid pedig könnyen befogadható verses dialógusokat írt a karaktereknek. Néhány helyen, például az Éjkirálynő esetében megtartottuk a monológ eredeti formáját úgy, ahogy Vörösmarty Mihály annak idején megírta.

A Csongor és Tünde 2D animációs technikával készült. Mennyi ideig tartott a jelenetek megrajzolása, és hogyan nézett ki a munkafolyamat?

A teljes alkotói folyamat több mint négy évig tartott, a rajzolás ebből nagyjából három évet vett igénybe. Hagyományos rajztechnikával készült a film: először elkészült egy képes forgatókönyv, azután a beállítási rajzok, mozdulattervek, letisztázás, kifestés, árnyékrajzolás. Annyi különbséggel, hogy régen papírra, cellre dolgoztunk, ma pedig digitális rajztáblán készülnek ezek a munkák, de ugyanúgy kézzel rajzoljuk, mint anno.

Ki a kedvenc karaktered ebből a történetből?

A három kisördög. Szeretem a „cartoonos” karaktereket, akikben van humor, esetlenség, és a hármójuk közötti marakodós, veszekedős viszony is sok lehetőséget ad mozgatási szempontból.

Mennyit láthatunk viszont a vásznon Dargay Attila eredeti elképzeléseiből és figuráiból?

A figuratervek közül viszonylag sokat. Dargay Attila a két főszereplő közül Csongort nem rajzolta meg véglegesre, vagyis inkább úgy fogalmaznék, többféle Csongort rajzolt – kereste még a karaktert. Őt mi véglegesítettük, és a hozzá illő stílusban alakítottunk Tündén is. Balgát, Ilmát, Mirigyet és a három ördögöt viszont részletesen megalkotta, őket meghagytuk úgy, ahogy elképzelte őket. Az általa készített képes forgatókönyv nagy részét felhasználtuk a filmhez, csak a nyelvezetén változtattunk.

A mai fiatal korosztály már teljesen máshogy fogyaszt tartalmat, mint a korábbi generációk. Vizuálisan hogyan tudtatok ehhez úgy alkalmazkodni, hogy közben a magyar animáció hagyományait is megtartsátok?

Elsősorban a nyelvezettel próbáltunk megfelelni a mai kor elvárásainak.

A képi világ, a karakterek, a hátterek, a film tempója viszont hagyományosabb, mint a mai kor felgyorsult, klipszerűbb világa.

Reméljük, hogy a film vizuális stílusa – amely a ‘70-es és ‘80-as évek alkotásait idézi – azért a mai gyerekeket is meg tudja fogni. Talán még van igény erre a klasszikus animációs stílusra is, talán pont azért, mert mint korábban említettem, nem nagyon készülnek hasonló rajzfilmek.

Henrik Irén tanácsadóként vett részt a filmkészítésben. Hogyan segítette a munkátokat?

Folyamatosan jelen volt az alkotói munka során. Figyelte a forgatókönyv és a figuratervek elkészülésének folyamatát. Attilának nemcsak a felesége volt, hanem az alkotótársa is, így olyan volt, mintha Irén végig az ő elképzeléseit közvetítette volna. Szólt, ha olyan képet vagy szövegrészletet vett észre, amely nem illik Dargay életművébe. Minden munkafolyamatnál ott volt, az írástól a háttérfestésig, szóval nemcsak a saját és Attila nevét adta az alkotáshoz, hanem az ötleteit is.

Henrik Irén nemrég egy interjúban felidézte, hogy Nepp József sokszor mondta Dargay Attilának, hogy a felnőtt korosztálynak is kellene csinálniuk valamit. Attila erre azt mondta, majd akkor, ha felnő. Egy animációs filmesnek legbelül egy kicsit meg kell maradnia gyereknek?

Igen, Attila egy nagy gyerek volt. Eljárt úttörőtáborokba, iskolákba. Minden filmje előtt gyerekeken tesztelte a figurákat, a szöveget. Felolvasta a készülő művet, és ahol azt látta, hogy elkalandozik a hallgatóság figyelme, tudta, hogy az a rész nem elég érdekes, változtatni kell rajta. Sosem a felnőtt korosztály visszajelzései foglalkoztatták.

A filmmel továbbvittétek Dargay Attila örökségét. Ez nem volt félelmetes feladat, amikor nekivágtatok?

De, nagyon nehéz volt, ugyanakkor egyszerre fantasztikus érzés is. Volt szerencsém Dargay Attilától tanulni a szakmát 1989-ben, aztán két évig mellette dolgoztam. Ez idő alatt megismertem, hogy milyen személyiség és milyen elképzelései vannak az animációról, de Dargay Attila nélkül Dargay-filmet készíteni borzasztóan nehéz feladat. Az ő lelkülete, tudása pótolhatatlan, de megpróbáltuk továbbvinni ezt az örökséget.

Te voltál az egyik utolsó tanítványa. Mit tanultál tőle?

Túlzás nélkül mondhatom, hogy mindent, ami a rajzfilmmel kapcsolatos. Nemcsak rajzolt, de dramaturg is volt, hátteret festett, figurát tervezett, képregényt készített, írt. Olyan univerzális tehetség volt, hogy rengeteg mindent el lehetett lesni tőle. Nagyon sokat köszönhetek neki. Sajnos egyre kevesebb ilyen nagy mester van köztünk. Dargay Attila mellett Nepp József, Jankovics Marcell, Richly Zsolt és Gémes József is itthagyott bennünket. Szerencsére Ternovszky Béla még köztünk van. Átalakult a világ, és már sosem lesz olyan, mint a Pannónia Filmstúdió hőskorában.

Henrik Irén egy interjúban nemrég azt mondta, hogy a rajzfilmesek hosszú ideje már nem törekednek arra, hogy a gyerekeket szólítsák meg, és inkább a fesztiválsikerek számítanak manapság. Te is látsz ilyen tendenciát a szakmában?

Azt nem tudom, hogy a fesztiválsikerekre való törekvés miatt nem készülnek-e „hagyományos” stílusú gyerekfilmek, vagy más okai vannak ennek – már csak azért is, mert egy klasszikus gyerekfilm is ugyanúgy eséllyel pályázik fesztiválsikerre.

Talán arról is szó van, hogy az animációs alkotók új korosztálya más utakat akar bejárni, mint a nagy elődök,

vagy csak a kor változott meg ennyire.

Vörösmarty Mihály kapcsán gyakran szóba kerül, hogy mennyire erős a nyelvezete és mennyire tehetséges volt a fikciós világok kiépítésében, és ha angolul írt volna, akkor világszerte ismert lenne.

Egyetértek. Ha nem Magyarországon írt volna, az egész világirodalom megismerte volna a nevét. Vörösmarty művét vagy egyes elemeit, motívumait hasonlítják Goethe Faustjához, Shakespeare Szentivánéji álmához és Mozart Varázsfuvolájához. Minőségében, történetszövésében, költőiségében a Csongor és Tünde mindhárom művel felveszi a versenyt. Ez a párhuzam igaz Dargayra is, aki ha Amerikában született volna, legalább akkora hatású rendező lett volna, mint Walt Disney.

Pálfi Zsolttal ketten rendeztétek a Csongor és Tündét. Hogyan osztottátok fel a feladatokat?

Eredetileg volt olyan elképzelés, hogy bizonyos munkafázisokban csak egyikünk vagy másikunk vegyen részt, de aztán úgy alakult, hogy minden munkafolyamatban részt vettünk mindketten. Mindig minden kérdésben sikerült megegyeznünk viták nélkül. Nagyon jól működött a közös munka.

Milyen szempontok alapján választottátok ki a szinkronhangokat?

Voltak olyan színészek, akiket Zsolttal ketten választottunk ki. Később csatlakozott a produkcióhoz Csík Csaba Krisztián szinkronrendező, és ő is ajánlott neveket. Szerencsére találkoztak az elképzeléseink, és nagyon elégedettek vagyunk a végeredménnyel. Csabáról el kell mondanom, hogy óriási segítség volt, az ő ötletei, tapasztalata nélkül nem lett volna ilyen tökéletes a szinkron. Persze, ne vitassuk el a színészek tehetségét sem, mindnyájan óriási kedvvel és alázattal álltak neki a munkának – élmény volt részt venni a hangfelvételen.

Elképzelhetőnek tartod, hogy a film az irodalomórák kiegészítője is lehet majd az iskolákban?

Igen, készült is tanári segédanyag és iskolai csoportok is meg tudják majd nézni a filmet a Cinema City Tanári Moziklubján keresztül.

Mit üzenhet a Csongor és Tünde a mai gyerekeknek?

Csongornak az útkeresése során választania kell a három vándor által felkínált javak és a szerelem között, végül az utóbbit választja. A hatalom, a pénz, a tudás hajszolása romlásba visz, igazi boldogságot csak az őszinte, tiszta érzések adhatnak. A főszereplő kitartóan végigmegy az úton, semmi sem tántorítja el. Ahogy a költő írja: „A fa kincseket terem, / A fő kincs, a szerelem…”

Mint az interjú elején említetted, egyre kevesebb klasszikus stílusú animációs film készül az utóbbi időben. Minek kellene történnie ahhoz, hogy ez változzon? Lehet ebben úttörő a Csongor és Tünde, hogy több hasonló alkotás szülessen?

Ha egy klasszikus animációs film iránt elkötelezett alkotó rátalál egy megfilmesítésért kiáltó műre, akkor abból születhet ilyen, vagy hasonló stílusú alkotás. Ennek persze találkoznia kell befektetői vagy támogatói szándékkal. A Csongor és Tünde sem jöhetett volna létre a Nemzeti Filmintézet támogatása nélkül.

A Csongor és Tünde április 17-től látható a mozikban a Fórum Hungary forgalmazásában.