„Kurtág számára az alkotás egy út a többi emberhez” – Interjú Nagy Dénessel, a Kurtág-töredékek című dokumentumfilm rendezőjével

2021-ben került a mozikba az első egész estés filmed, a Természetes fény, amellyel a 71. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon megnyerted a legjobb rendezésért járó Ezüst Medve díjat is. Sok meg nem valósult filmterved volt azóta?

Egyszerre mindig csak egy filmterven dolgozom. Azt a felfogást követem, hogy mindig az aktuális munkába adok bele mindent, és hiszek benne, hogy el is készülhet. Nemsokára kiderül, hogy megvalósulhat-e a harmadik egész estés alkotásom, és kapok-e rá támogatást. Ez egy nagyjátékfilm lenne A nyaralás címmel, amelyben amatőr színészekkel dolgoznék, ahogy a Természetes fényben is. A történet egy vidéki magyar házaspárról szól, akik befizetnek egy csoportos utazásra, és életükben először mennek el nyaralni. A film ennek az egy hétnek a történetét meséli el.

A Berlinalén kapott díj és a Természetes fény sikere szakmai szempontból mennyire nyitotta meg előtted a kapukat?

Jelenleg olyan érzésem van, mintha itthon ez a díj inkább hátrány lenne. Külföldön még mindig sokat számít, például az előbb említett filmtervhez külföldről már kaptam gyártási támogatást, Magyarországról még nem. Minden produkció elképesztő akadályokon megy keresztül, mire megvalósul. A filmkészítés nem könnyű műfaj, a szerzői film pedig végképp nehezített pálya. Valószínűleg mindig is az volt, de ma különösen, Európában is, de Magyarországon főleg. Annak ugyanakkor nagyon örülök, hogy a Kurtág-töredékek megvalósulhatott, és támogatta a Nemzeti Filmintézet.

2021-ben kért fel a Kurtág-töredékek forgatására a film producere, Ugrin Julianna, aki már régóta szeretett volna együtt dolgozni veled. A megkeresés előtt mennyire követted figyelemmel a magyar kortárs zenét és Kurtág György munkásságát?

Kurtág legendás művészként élt a fejemben. A zenéje iránt volt bennem egyfajta óvatosság, távolságtartás. Rengeteget lehetne beszélni arról, mi az oka, hogy sokan hozzám hasonló óvatos félelemmel közelítenek a kortárs zene felé. Az embernek hinnie kell benne, energiát kell fektetnie bele, hogy adjon neki valamit ez a műfaj.

Senkinek nem ajánlom, hogy úgy próbálja megszeretni a kortárs klasszikus zenét, hogy főzés közben beteszi, hogy szóljon a háttérben, mert akkor kap igazán sokat ettől a stílustól, ha csak a zenére koncentrál, és semmi másra nem gondol.

Nagyon hálás vagyok ennek a filmnek, hogy felfedezhettem ezt a világot, és közelről figyelhettem Kurtág Györgyöt. Fantasztikus folyamat részévé válhattam azáltal, hogy ezen a filmen dolgoztam.

Azonnal igent mondtál a felkérésre?

Nem. Amikor először leültünk beszélgetni a film ötletéről Gőz Lászlóval, a Budapest Music Center igazgatójával, Fazekas Gergellyel, a film zenei szakértőjével és Ugrin Juliannával, voltak óvatos kérdéseim. Abban maradtunk, hogy gondoljam át a lehetőséget, és találkozzak személyesen Kurtág Györggyel. Miután beszéltünk Gyuri bácsival – mert a közelében mindenki így hívta –, eloszlott minden kételyem. Olyan érdekes embert és filmes alanyt ismertem meg a személyében, akinek a vásznon a helye. Sok tehetséges, sikeres művész, sportoló létezik, de dokumentumfilmes szemszögből nem mindenki érdekes alany. Kurtág György esetében mindkét tényező érvényesült. Filmes szemmel akkor a legérdekesebb, amikor épp nem mond semmit. Az első találkozásunkkor tudtam, hogy nincs min gondolkoznom, el kell készíteni ezt a filmet.

Kurtág György ritkán ad interjút a sajtónak. Mi volt az, ami a vele készült beszélgetésekből szerintetek kimaradt? Mire voltatok igazán kíváncsiak vele kapcsolatban?

Rengeteg kérdést összeírtam. Nagyon felkészültem Kurtágból, mielőtt a forgatáson először leültünk beszélgetni. Sok interjút készítettünk vele, viszont általában nem tudtam kihozni a beszélgetésekből, amit szerettem volna. Ez volt a legfontosabb tapasztalat számomra. Többnyire azzal a kérdéssel indítottam, hogy: „Hogy van, Gyuri bácsi?” Ezután öt perc csönd következett. Már készültem feltenni az összeírt kérdéseimet, amikor elkezdett válaszolni arra, hogy érzi magát, és teljesen más irányba indult el a beszélgetés.

Gyuri bácsi nem az a típusú művész, aki elmeséli, hogyan születnek a darabjai, és mi ihlette őket, hanem töredékes mondatfoszlányokkal válaszol, a köztük lévő csend pedig legalább annyira izgalmas és beszédes, mint amit előtte mondott.

Kurtág György a művészetén keresztül kommunikál, és akkor tudja igazán jól kifejezni magát, amikor a zenéről van szó.

Ugrin Julianna mondta a Kurtág-töredékekről készült werkfilmben, hogy az intimitás és a jó viszony a dokumentumfilmes zsáner alapja, ahogy ennek az alkotásnak is. Hogyan jött létre a stáb és Kurtág György között ez a bizalom? Kin múlik, hogy létrejön-e a „kémia” az alany és a filmkészítők közt?

Rájöttünk, hogy az a legjobb, ha nem szakítjuk meg a csendjeit. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy elkezdett bízni bennünk. Kivártuk, amíg mond valamit. Ahelyett, hogy irányítottunk volna, inkább megfigyelői pozícióba helyezkedtünk, és csendben maradtunk. Ez a hallgatás nagyon termékeny volt. Éreztük, hogy valami nagyon erős folyamat zajlik, miközben csendben várunk. Érezte, hogy nem kiszedni akarunk belőle információkat, hanem engedjük, hogy magától elmondja, amit szeretne.

Dobos Tamás volt a film operatőre, akivel a Természetes fényben is együtt dolgoztál. Milyen szempontok szerint alakítottátok ki a Kurtág-töredékek képi világát?

Fontos döntés volt, hogy csak egy kamerával dolgozzunk. Sok jelenetet vettünk fel a zenepróbákról. Adta volna magát a megoldás, hogy ezeket több szemszögből rögzítsük. Amiatt, hogy egy kamerát használtunk, sok mindenről lemaradtunk, de amit felvettünk, az nagyon személyes hangvételű lett. Fontos szempont volt, hogy ne „közvetítsük” a történéseket, hanem az arcokra, kezekre, gesztusokra fókuszáljunk. Volt bennünk egy kis félelem, hogy ez a képi világ önmagában túlságosan klausztrofób érzést keltene, de szerencsére volt lehetőségünk külföldi helyszíneken is forgatni, így a tájképekkel meg tudtuk törni ezt a zártságot.

A filmben fontos szerepet kap az a sokszor hosszú és küzdelmes folyamat, ahogy Kurtág György és zenésztársai dolgoznak a zeneműveiken. Az elejétől fogva volt egy olyan célotok is a filmmel, hogy bemutassátok, mennyire nehéz egy zeneszerző munkája, vagy menet közben jöttetek rá, hogy ez egy izgalmas vonulat lehet?

A legelején ez nem volt a koncepció része. A munka során jöttünk rá, hogy ez az egyik legérdekesebb vonulata a történetnek. Sok ötletünk volt, amelyet a forgatás során el kellett vetnünk. Nagyon fontos, hogy Gyuri bácsi nem egészében látja a zenéit. A darabjainak a lényege a folyamatos próba. Számtalanszor átírja a kottát a próbafolyamatok után. Kurtág Györgynél a zene sosem kész mű, hanem egy állandó keresési folyamat. Számára a legtöbb darabja egy nagyon egyszerű üzenet, egy levél, amely a családtagjainak és a közeli barátainak szól.

Említetted, hogy rengeteget beszélgettetek, de végül nagyon kevés interjúrészlet került be a filmbe. Számára mit jelentett, hogy egy zenei szempontból laikus személlyel beszélgethetett a művészetéről?

Gőz Lászlóék részéről a koncepció része volt, hogy egy olyan rendezőt kérjenek fel a filmhez, akinek nincs jártassága a zenében. Szerintem egy kicsit Kurtág György is szenved attól, hogy a kortárs zene világában mindenki élő legendaként tekint rá.

Számára is könnyebbség volt, hogy én nem a zene irányából érkeztem, így sokkal nyitottabban tudott beszélni arról, ami foglalkoztatja.

Nem magasztaló, idealizáló filmet szerettünk volna készíteni, hanem egy nagy zeneszerző emberi arcát akartuk bemutatni.

A werkfilmben azt mondtad, hogy a Kurtág-töredékek fordulópont az életedben, mert elgondolkoztatott, hogy mit jelent alkotni.

Alkotni úgy lehet, ha az ember hisz benne, hogy amit érez, azt érdemes kifejezni, mert személyes, egyedi és egyszeri. Kurtág György számára mindennapos küzdelem, hogy érvényeset alkosson. Ez nagyon nehéz út, amelyről könnyű letérni. Gyuri bácsi aszketikus módon nem tért le róla. Érdekes volt figyelni egy olyan művészt, aki százévesen is új utakat keres ahelyett, hogy önmagát ismételné. Ez nagyon inspiráló. Úgy gondolja, hogy ennek az útnak a végén meg lehet érkezni valahová. Kurtág számára az alkotás egy út a többi emberhez. A filmben említette, hogy nagyon szeretett az édesanyjával négykezesezni a zongorán, mert egymás mellett ültek, és az volt a legjobb, amikor összeért a könyökük. A zene számára „csupán” egy eszköz, hogy megérintse a másik embert, akár fizikai értelemben is. Kurtág művészete nem egy lila ködös absztrakt valami, hanem egyértelmű vágy vezérli.

A Természetes fény vagy a Kurtág-töredékek megrendezése okozott nagyobb kihívást?

A Kurtág-töredékek egyszerre volt könnyebb és nehezebb is. Könnyebb, mert a forgatás felszabadító élmény volt. Végig éreztük, hogy jó úton haladunk, és nagyon sok értékes anyagot veszünk fel. A Természetes fény esetében a forgatás sok kihívást rejtett, többek között a helyszín miatt is, ahol dolgoztunk. A Kurtág-töredékeknél az utómunka volt a legnehezebb, amely fél évig tartott. Nicolas Rumpl volt a vágó, ahogy a Természetes fényben is. Sokáig nem tudtuk, hogy áll majd össze a rengeteg felvételből egy film. Nagyon megterhelő folyamatként éltem meg a vágást, mert háromszáz órányi nyersanyagból kellett összeállítanunk egy kevesebb mint kétórás filmet. A legtöbb izgalmas jelenet ismétlődött, ezért nem használhattuk mindegyiket. Rendkívül kreatív munka volt, de nagyon vékony jégen kellett táncolnunk, hogy összeálljon a történet. Fontos kérdés volt, hogy mit szólnak majd a végeredményhez azok, akik felkértek erre a munkára, és bizalmat szavaztak nekem. Meghatározó pillanat volt, amikor Kurtág megnézte a kész filmet.

Mit mondott?

A Budapest Music Center koncerttermében vetítettük le a filmet nagyvásznon. Ott volt Gyuri bácsi és a fia, ifjabb Kurtág György, valamint Gőz László, Fazekas Gergely, Ugrin Juli és Enyedi Ildikó is. Miután legördült a stáblista, ott ültünk csendben. Annyira izgultam, hogy mit fog mondani Kurtág, hogy szinte leizzadtam. Sokszor volt ilyen, amíg együtt dolgoztunk vele. Aztán elkezdtünk beszélgetni, és a végén Gyuri bácsi megfogta a kezem. Azt mondta, rendben van, áldását adja a filmre. Fontos pillanat volt. Később egyedül is megnézte. Akkor azt is elmondta, hogy meghatódott. Ez nagyon megmaradt bennem. Fontos visszajelzés volt.

A Kurtág-töredékek február 19-től látható a mozikban a Mozinet forgalmazásában.